Végre eljutottunk egy olyan helyre ahol működik a mobil internet. Egyébként a második nap estéjén jutott először időm arra, hogy elkezdjem írni nagy radzsasztáni túránkról az első beszámolót, és már akkor több oldalnyit tudtam volna írni írni. Próbálok koncentrálni a…

Szombaton elmentünk Agrába, hogy végre családom is láthassa a Taj Mahalt. Végül is tényleg ez a leghíresebb épület Indiában (a világon?). Agra 200 kilométerre van Delhitől, de az utak állapota és a forgalom miatt az út kocsival öt óra. Legalább. Ezért mi inkább a vonatot…

Régebben ígértem, hogy egy hosszabb posztot írunk az Indiában található istenekről (lásd még jógi, guru, fakír), vagy ahogy itt találóan nevezik őket, az istenemberekről (Godmen). Mivel a hindu vallás alaptétele a reinkarnáció, szinte természetes, hogy időről időre…

 Egy nagy munkán vagyok (Zsuzsi) most sikeresen túl: benne voltam az iskolai szülői munkaközösség által szervezett pénzgyűjtő bál szervező bizottságában.A bált, melyet március 13-án tartottunk, röviden csak NUTS-nak nevezik, amely az Éjszaka a Csillagok Alatt (Night Under…

  Hadd büszkélkedjünk egy kicsit. Tegnap a lányainknál bizonyítványosztás volt (pont március 15-i dátummal egyébként). Megkapták a harmadik negyedéves jegyeiket. Minden tárgyból A vagy A+ értékelés kaptak, ez az ötösnek és a csillagos ötösnek felel meg. Itt ráadásul…

Hogy ne csak magamról írjak, megosztom veletek, hogy gyerekkori barátom, Csikós Zsolt most éppen Svédországban van valahol a minusz valahány fokban, hóhegyek között. Ez persze nem lenne érdekes, ha nem azért ment volna oda, hogy lábon hazahozzon egy 48 éves Mercedest, amelyet minden…

Hétvégi túránk alkalmával Csilla lányunk ötletéből megalkottuk az igazán Indiai mondást. Emlékeztek talán az indiaiak időkezelésére: az 5 perc az fél óra, az egy óra két-három nap, a holnap pedig soha. Nos ezek alapján találtuk ki. (hangsúlyozom Csilla ötlete…

Sajnos a mai blogot közel sem olyan jó körülmények között írom mint tegnap este. Egy Toyota Innova leghátsó (harmadik sor) ülésén kucorgok, ölemben Kriszti netbookja. Nem egyszerű így gépelni, de jobb mint unatkozni a Delhiig hátralévő 4 órában.Tegnap a kiadós és késői…

(Kénytelen voltam meghagyni ezt a munkacímet véglegesnek, mert a gyerekek annyit nevettek rajta) Az erdő (ha nagyzolni akarunk: dzsungel) közepén levő táborunkban egyébként újra kaptunk reggelit, mert már 10:30-ra odaértünk. Naná, mivel nem kellett sokat állnunk állatokat bámulva,…

Ahogy még tegnap írtam, a hotelünk minden igényt kielégít, közvetlenül egy folyó partján van, különálló kis házakkal. Ha valamit fel lehet nekik róni, az a túlzott szolgáltatás. Mivel tegnap elég korán keltünk, ezért aludni is a tyúkokkal együtt tértünk. A gyerekek…

Ezen a hétvégén Holi van, ami itt Indiában a színek ünnepe. De valójában tavaszünnep, ami a „hideg” végét jelenti. Kinek-kinek vérmérséklete szerint ez jó, vagy rossz hír. De az biztos, hogy a szokások szerint Holi után már nem lehet eltenni a maradék ételt, ki kell…

Amíg mi a kies Corbett Nemzeti Parkban voltunk, addig Delhibe betört a nyár.Okos kis hőmérőnk (amely meg tudja jegyezni a minimum és maximum hőmérskéletet, amíg le nem nullázom) szerint március 2-án a legmagasabb hőmérséklet 30,8 Celcius fok volt. Ezzel azt hiszem végérvényesen…

Zsuzsi ugyan már írt a közlekedésről itt Indiában, de gondoltam az sem árt, ha valaki olyan is nyilatkozik, aki a volán mögött is szokott ülni. Az első dolog, amit érdemes elmondanom, én élvezem az itteni közlekedést, annak ellenére, hogy első látásra valóban nagyon kaotikus.…

Múlt hét kedden részt vettem életem harmadik borvacsoráján. Az első örökre emlékezetes marad, mert a desszert után a többiek elmondása szerint egészen zöld lettem, és csak egy kiadós séta a jó levegőn tett helyre. Nos, már csak ezért sem járok ilyen helyekre, de a borhoz való…

Az összes régi külszolgálatos szerint, minden külképviseleten dolgozó embernek megvan a maga helyi látványossága, amelyet annyiszor lát kint tartózkodása alatt, hogy csukott szemmel is végig tudja mutogatni. New Yorkban ez a Szabadságszobor, Kínában a Nagy Fal, itt Indiában a Taj…

Sűrű elnézést a rendszeres blog-olvasóktól, az elmúlt két hétben nem volt időm leülni a gép mellé. Mentségemre talán annyit tudok felhozni, hogy sokakkal találkoztam, mikor otthon voltam :-) A korábban már említett indiai-magyar gazdasági vegyes-bizottsági ülés rendben…

Kerelai utazásunkról szóló úti beszámolómat ott hagytam abban, hogy a hajón tapasztalt körülmények, de főleg a személyzet gyalázatos hozzáállása miatt (kb. annyira csinálták azt, amit kértünk mintha egy csapat süketnéma apácát kértünk volna fel a Káma Szutrából…

Rájöttem, hogy az elmúlt jó néhány poszt gyakorlatilag úti beszámoló, nem sokat árul el magunkról. Pedig közben volt egy karácsony, eltelt a gyerekeknek a három hét szünet, és elkezdtünk egy új évet. Az év vége meg a szilveszter tradicionálisan a visszatekintés meg a…

 Január 2-án nem  várt ránk hosszú út, csak a hajóig kellett lemennünk, a hegyekből majdnem a partig. Délelőttre ezért még beterveztünk egy elefánt-lovaglást, és egy fűszer-ültetvény látogatást. Végül csak az elefántlovaglásra került sor. A szervező…

 A nyitott dzsipek (vagy mint később kiderült: dzsipnek látszó tárgyak) valóban ott vártak minket reggel nyolckor a szálloda parkolójában. A park jó 30 kilométerre volt a szállástól, bizony még vastag pulóverben, hosszúnadrágban is fáztunk. Pedig a korábbi tapasztalataink…

Munnarból szép komótosan indultunk tovább a Periyar nemzeti parkba. Végig a hegyek között haladtunk, álomszép helyeken. Egy vízesésénél megálltunk, és sikerült egy alig látható  csapáson, szúrós növények között lemennünk a kb. 45 fokos hegyoldalon a patakmederig.…

Az első, viszonylag kalandosra sikeredett este után a következő napot „kénytelenek” voltunk egy öt csillagos szálloda uszodája körül tölteni, mivel a hírek szerint az utakat a sztrájkolók lezárták. Férfiasan viseltük a megpróbáltatásokat, aztán valamivel 3 után…