De alapvetően jól sikerült a rendezvény, hála istennek Indiával kapcsolatosan nincsenek kényes gazdasági kérdések, nincsenek problémás politikai ügyek. (A kollégák elmondása szerint a hasonló orosz-magyar rendezvény sokkal fagyosabb hangulatban zajlott…) Remélem, hogy sikerül kihasználnunk ezt a lehetőséget, és „aprópénzre” azaz üzletekre tudjuk majd váltani a következő hónapokban. Ez persze nagyban múlik a magyar cégeken is, akik néha nagyon lassan mozdulnak a lehetőségekre. Pedig éppen elég, ha az indiaiak lassúk!

Nagyon furcsa volt „látogatóba” Budapestre menni, főleg úgy, hogy a saját – üres - házamban is aludtam. De arra jöttem rá, hogy nekem az otthon ott van, ahol a feleségem meg a gyermekeim vannak. Hiába a gyönyörű otthoni ház, nélkülük idegenül éreztem magam. Viszont nagyon jó volt az otthoniakkal találkozni. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki eljött velem dumálni.

Itt Delhiben lassan véget ér a hideg, ma már 25 fok volt, és éjszaka sem hűl 16-17 fok alá a hőmérséklet (most, este tízkor 21 fok van kint). Két héttel ezelőtt kinéztünk magunknak egy mozit, reggel 11-kor. Kicsit gyanús volt, mikor odaértünk, hogy még nyitva sem volt a bevásárlóközpont parkolója, és sajnos kiderült az első vetítés fél egykor van (ennyit arról, mennyire lehet megbízni a nyomtatott műsorban). Persze gondolhattuk volna, az indiaiak nem kelnek fel ilyen korán. Ha már a város másik végén voltunk, elmentünk megnézni a harmadik várost, amelyet Delhi területén építettek. (Delhiben ugyanis hét különböző város romjait lehet megtalálni - van mit nézegetni itt bőven). Ezt a XIV században építette Giyas-ud-din Tughlaq, ezért Tughlaqabadnak hívják. Öt éven keresztül építették, és néhány évre rá, el is hagyták. A legenda szerint a híres szufi szent, Nizzamudin megátkozta a szultánt, mert elvezényelte az építőket Nizzamudin szent helyének építkezéséről. Az átok hamar beteljesült, és most is csak pásztorok laknak itt az állataikkal (ez volt az átok lényege).

Ez volt az első olyan vár itt Indiában, ami egész hasonló az Európában megszokottakhoz. Mármint annyiban, hogy ez valóban romos, kevés része maradt meg épségben. De még romjaiban is impozáns, ránézésre akkora területen volt mint a Budai vár. Óriási falak, bástyák és sok láthatóan lakó célokat szolgáló épület alapjai maradtak meg a falakon belül. Ez valószínűleg nem a leglátogatottabb műemlék Delhiben, meg nagyon korán is volt, így mint turisták, szinte teljesen egyedül voltunk. Csak mikor már éppen jöttünk el, találkoztunk távol-keleti turistákkal. Nekünk nagyon tetszett, főleg amiatt, hogy itt végre tényleg romokat láttunk, nem egy olyan épületet, ahova akár be is lehetne költözni, ott lakik a maharadzsa, vagy akár mi is ott alszunk (lsd Neemrana Fort). Valahogy jobban hozzá voltunk szokva otthon a romos várakhoz, ez végre azt „hozta”, amit egy 700 éves épülettől várunk.

Aztán a film is jó volt, hiszen az Avatar-t néztük meg. Ahogy minden kritika írja, nem egy bonyolult történet, de azt hiszem a képi világ mindenért kárpótol. Még ha semmilyen sztorija nem lenne (na jó, nincs is.), akkor is zseniális. Nekünk a 3D nem adott hozzá túl sokat, az volt az érzésem, az indiai mozigépész 5000 Wattos izzó helyett csak 3000 Wattos lámpát tett a gépbe, mert végig kicsit sötét volt a film.

Ma pedig meglátogattuk az itteni állatkertet. Óriási területen van, még rohamtempóban is két óra körüljárni (ezt ki is jelölik egy sárga nyíllal, de az nem minden ketrechez vezeti el a látogatókat), mi több mint három órát töltöttünk ott. Sajnos ételt nem lehet egyáltalán bevinni (nehogy az indiaiak megetessék az állatokat), bent meg nincs semmilyen étkezési lehetőség (gondolom ez is az állatok etetésének megakadályozása miatt), így hamar el kellett jönnünk, Peti már nagyon éhes volt. Legnagyobb meglepetésünkre az első fél órában teljesen egyedül bóklásztunk a ketreceknél. Nyitásra mentünk, és az ajánlott útvonallal pont szemben kezdtük a nézelődést. Így pl. jó tíz percen keresztül egyedül néztük a fehér tigrist, ahogy a kifutójában kijelöli a saját területét. Szépen akkurátusan lepisilte a fákat, jól hozzádörgölte magát, majd amilyen magasan csak tudta, megkarmolászta a fák törzsét. Ezen felül még két tigris kifutó van. Mivel még nem volt nagyon meleg, az állatok jellemzően nagyon élénkek voltak.

Egyébiránt mindenki jól van. Zsuzsi részt vesz az itteni szülői munkaközösség által szervezett szabadtéri bál rendezésében. Kriszti, Peti és Csilla nagyon jól tanulnak, élvezik az iskolát. Petiéknek indiai hét volt, egész héten csak Indiáról tanultak, pénteken még indiai népviseletben is kellett suliba menni. A lányok „eco-audit”-ra készülnek, fel fogják mérni, mennyire környezettudatos az egyik épület az iskolájukban.

Zssuzsitól: Mindeközben persze minden gyerek lelkesen olvas, Kriszti már 15 könyvnél tart ebben a félévben (ez a szünetben elolvasott 4 könyvön felül van), még szerencse, hogy van könyvtár! Különben minden pénzünket könyvekre költenénk!! :-) (ez persze nem panasz, nagyon is büszke vagyok rájuk, hogy ennyit olvasnak). Én azért így is sokszor elcsábulok könyvet venni, sőt a héten a Nemzetközi Könyvvásárra is elmentem. Bejárhatatlan méretű, de nagyon izgalmas volt. Különösen miután sikerült kitalálnom a hindi pavilonból és végre rátaláltam a 10 (!) angol nyelvű pavilonra. Gyarapodott is a házi könyvtárunk... Az amerikai suliban egyébként óriási hangsúlyt fektetnek az olvasásra.

Lássuk csak:

az alsóban
1.órarendi óra a könyvtár
2. van „olvass rengeteget” verseny
3. rendszeresen megbeszélik az olvasott műveket.
4. Petinek minden nap el kell olvasnia egy rövid könyvet.

A nagyoknál 
1.vezetik, hogy ki mit olvasott, arról beszélgetnek
2. az irodalomtanárok saját kis könyvtárat is fenntartanak és abból is ajánlanak/kölcsönöznek a diákjaiknak
3. a jegybe is beszámít, hogy ki mennyit olvasott az adott időszakban (mondanom sem kell, lányaink már rég túl vannak az ötöshöz szükséges maximumon).

A könyvtárra visszatérve, az itt klasszisokkal jobb, mint otthon. A sulinak két könyvtára van, az egyik az Elementary School-é (óvodások és alsósok számára) és egy a Middle School + High School + Parents Libary (felsősök, gimisek és szülők részére). Mindkettő az adott korosztálynak megfelelően van kialakítva. A kicsiké szőnyegpadlós, leülős, ülőgarnitúrákon olvasós, több állandó segítővel, akik örökké mosolyognak és a gyerekek választásait segítik. Örömmel nézem, ahogy a csöppségek reggelenként a tanítás előtt megtöltik a könyvtárat és olvasgatnak, ill. válogatnak új olvasnivalót. A nagyoké persze egészen más. Ott számtalan computer is segíti az eligazodást és a választást. E mellett ki van alakítva minimum 20 internetes hely is, ahol a diákok kutathatnak - dolgozhatnak. Óra megtartására is van hely a könyvtárban. Nagyon hálás vagyok a sulinak azért is, mert miután szeptemberben részt vettem egy a szülőknek tartott oktatáson arról, hogyan szerettessük meg a gyerekünkkel az olvasást. Amint ezt elkezdtem alkalmazni, Peti egyre nagyobb örömmel kezdett az olvasás felé fordulni. Ő és én sok örömteli percet töltünk együtt közös olvasással a nap végén.