Kora délután éreztünk meg a nemzeti park mellett levő faluba, Kumilyba. Egy  Elephant Court nevű szállóban volt a szállásunk. Mint nagyon sok helyen, itt is kis különálló bungalowkban voltak a szobáink. És mint mindenütt, itt is óriási kontraszt volt az utca meg a szomszédos telkek és a hotel között. Elmentünk enni a helyi Pizza Cornerbe (ugyanolyan logoval mintha Pizza Hut lenne), ahol nagyon olcsón, nagyon lassan, közepesen rossz pizzákat kaptunk. Jobb lett volna kihagyni.

Mivel mindez 31-én történt, este hétkor megkezdődött a szilveszteri vacsora és műsor. Az ételekről inkább nem mondanék semmit, a műsor viszont egész tűrhető volt. Kezdődött egy helyi dobzenekarral. Soha nem hittem, hogy a nem is olyan régen divatos „acid” zenénél van unalmasabb, de ez a héttagú banda rácáfolt erre. A „lead” dobosok 45 percen keresztül ugyanazt a három nagyon rövid ritmuskombinációt játszották. A két cintányéros végig ugyanazt, azzal a kis változtatással, hogy ez egyik résznél minden negyedik ütemet kihagytak. Végül volt két „háttér” dobos, akik háromnegyed órán keresztül pontosan ugyanabban az ütemben püfölték a dobot. Szerencsére a többi műsorszám jellemzően ennél jobb volt. Láttunk törzsi táncot, klasszikus kathakali táncot (ez volt legjobb), tűznyelőt, tradicionális harci bemutatót, bollywoodi táncot, és még vagy négy másik bemutatót. Közöttük pedig egy kopaszodó, pocakos, szemüveges pasas sárga ingben, reménytelenül hamis hangon, borzalmas dalokat énekelt. Mindezt fülsüketítő hangosítással. Erről jellemzően elmenekültünk. De összességében el kell ismerni a szálloda igyekezetét, majdnem 5 órás, korrekt műsort adtak a szilveszteri vacsora mellé. Zsuzsi nagy bánatára sajnos tánc (mármint ahol mi is táncolhattunk volna, mert táncot láttunk eleget) egyáltalán nem volt, pedig elvileg szerepelt a programban.

Éjfélkor lokális tüzijáték kezdődött, gyerekek és gyermek lelkületű (szinte minden indiai) felnőttek rohangásztak petárdákkal és csillagszórókkal a kezükben, csoda, hogy senki és semmi nem gyulladt fel. A petárdák kifogyása és a hatalmas füstfelhő eltűnése után Kriszti lányunk (aki valahogy épp ott sündörgött J) megszegte az itt tradicionális újévi tortát, melyet a nép percek alatt felzabált. Aztán még próbáltuk elkapni a holdfogyatkozást, de állandóan felhős volt az ég. Vagy csak a faluban mindenütt robbanó petárdák füstje takarta el a „blue moon”-t (amikor két holdtölte van egy hónapban, ez állítólag csak 13 évenként fordul elő, és most pont szilveszterre esett. Végre tudom mit jelent a „once in a blue moon” amerikai kifejzés. Ez biztos valami égi jel 2010-re), ezért a holdfogyatkozást csak pillanatokra láthattuk. Tánc hiányában hamar elmentünk aludni, már csak azért is, mert másnap reggel nyolckor indultunk egy egész napos jeep safarira a Periyar nemzeti parkba.