Régóta tartozom egy beszámolóval khadzsuráhói kirándulásunkról. Khajuraho (24°51′N79°56′E ) ma egy poros falu. Közép-Indiában fekszik, Delhitől 630 km-re délkeletre. Mégis gyakran bekerül az Indiába utazók útitervébe. Itt van ugyanis a Káma-Szútra templomok néven is elhíresült ezeréves templomegyüttes, mely egyébként része a világörökségnek is. Húztuk-halasztottuk, hogy ide elmenjünk, vártuk, hogy a gyerekeink kicsit nagyobbak legyenek. Mostanra elérkezettnek láttuk az időt, no meg jött egy remek utazási ajánlat is. Ilyenkor ugyanis ott már nincs turista szezon – érthető, mivel kevés utazó szeret 45+ fokban, tűző napon a szabadtéren nézelődni.

 
Ez az a híres-hírhedt hely, ahol a Csandela dinasztia i.sz. 950 és 1150 között állítólag 80 templomot emelt. 1150 körül a politikai helyzet megváltozott és Khadzsuráhót elhagyták. Néhány száz évig még visszajártak ide az emberek imádkozni, de aztán a hely feledésbe merült és benőtte a „dzsungel” azaz az erdő – mert ahogy már írtam, Indában igazi esőerdő nagyon kevés van, az indiaiak egyszerűen minden erdőt dzsungelnek hívnak, amelyik nem a Himalája lábánál van. A templomok közül csak huszonvalahány maradt meg, azon belül is olyan 10, amelyik látogatható, azokat viszont szerencsére mind a mogul hódítók rombolási kedve, mind az idő meghagyta épségben és csak 1838-ban fedezte fel újra T. S. Burt, a Bengal Engineers egyik fiatal mérnöke. A mogulok szerencsére nem találták meg, mert mint rendes muszlimok egészen biztosan lerombolták volna a sok-sok emberábrázolást. Az idő pedig azért volt kegyes, mert egy nagyon száraz helyen építették, fagy nincs, ezért megmaradhattak az egészen részletes faragások is. (Nem úgy mint Mamallapuramban, ahol a tengeri szél teljesen felismerhetetlenné koptatta a szobrokat)

A templomok az Unesco Világörökség részei és itt most elmondhatom, hogy teljes joggal (nem úgy, mint egyes más világörökségként nyilvántartott helyek pl az Elephanta barlangok vagy ez). Valóban az emberi teljesítmény egyik csúcsát jelentik. Nagyon sok turista fel is keresi, pedig nyugodtan mondhatjuk, hogy a totális semmi teljes közepén van, a legközelebbi másik látványosság is minimum 300 kilométerre van (és azt nem is éri meg nagyon megnézni). A hely azért hírhedt, mert az elképesztően gazdagon faragott templomok számos expliciten erotikus szobrot is felvonultatnak, tanúságot téve arról, hogy ezer évvel ezelőtt is rendkívül leleményesek voltak az emberek, akár több szereplő mindenféle kombinálásával is. Az is terjedt el, hogy ezek a „Káma-Szútra” templomok. Ez az elnevezés több szempontból is félrevezető. Egyrészt a szobrok nem a Káma-Szútra pozícióit ábrázolják, másrészt – és ez a fontosabb – a sok gyönyörű szobor 90%-nak semmi köze nincs a szexhez. Mégis annyira ez ragadt meg a köztudatban, hogy a Wikipedia magyar bejegyzése szerint „A templomot díszítő több száz szobor a közösülés és a szeretkezés különböző pozícióit ábrázolja”.Ez teljes mértékű csúsztatás, nem is templom, hanem templomok vannak, és a templomokon valóban sok száz pajzán szobor van, de mellettük minden egyes templomon több ezer, istenséget, griffet, oroszlánt, táncosnőt, zenészt, katonát, parasztot és a mindennapi élet minden más szereplőjét ábrázoló szobor van. Azaz az egész templom-együttes egyáltalán nem az erotikáról szól. Igen, vannak ilyen szobrok is, elég prominens helyeken is, de azért teljesen jól meg lehet nézni a fantasztikus építményeket anélkül, hogy az ember ezeket egyáltalán meglátná. Ezért is mertünk mégis elmenni gyermekeinkkel is, mert többen, akik valóban látták a templomokat, ugyanezt mondták.
 

A végső lökést azonban két dolog adta meg. Egyrészt mégsem jött Indiába Kövér László hivatalos látogatásra a május elsejei hétvégén (így én el tudtam menni Delhiből, és a négy napos ünnep miatt nem kellett szabit kivennem), másrészt a Taj Hotels lánc a holtszezonra kevesebb, mint féláras ajánlatokat adott és ezt ki akartuk használni. Két éjszakára mentünk, de most már tudjuk, hogy ez messze sok. Idén tavasszal ugyanis az indiai államvasutak végre közvetlen járatot indított Delhi és Khajuraho között. Eddig - annak ellenére, hogy vadiúj vasútállomás van - csak Varanasziból ment oda járat. Most három kocsit hozzátettek az agrai vonalon közlekedő vonathoz, amelyet lekapcsolnak Mahobánál és egy másik mozdony elviszi Khajurahoba. Ez így rendkívül kényelmes, mert este nyolckor indul a vonat Delhiből és másnap reggel fél hétre már ott is van. Azaz az ember alszik egy jót és már meg is érkezett. Vissza ugyanazok a kocsik jönnek este fél hétkor és harmadnap reggel már újra Delhiben lehetünk. Mivel a templomokat egészen részletesen végig lehet nézni maximum 6-7 óra alatt, gyakorlatilag egy egy  napos túra keretében le lehet tudni az egész kirándulást, és még két éjszaka szállást is meg lehet spórolni. Mi azonban nem bántuk meg, hogy maradtuk két éjszakát, mert a hotel gyönyörű volt, szuper úszómedencével. Jól esett két napot luxuskörülmények között teljes semmittevéssel eltölteni (kivéve persze a templomok megtekintését 45 fokban).

Szerencsénkre már kora reggel be tudtuk jelentkezni a hotelbe, így a cuccunkat lerakva, lezuhanyozva 10-kor már a templomok „nyugati” csoportjánál voltunk. Ez az „igazi” látnivaló, itt 5 nagy templom és több kisebb található, szépen gondozott kertben. A templomok felépítése mind rendkívül hasonló, bár az alaprajzuknak több alapesete van. Egy kb. másfél embermagasságú emelvényen vannak, ahol 12-15 méter széles szépen kövezett terület veszi körbe magát az épületet. Ezen az emelvényen lehetett többször megkerülni a hívőknek a templomot, hogy a séta közben megtisztítsák gondolataikat és kellően felkészülve lépjenek be magába a templomba, melynek alsó három-négy métere tömör tégla (vagy kő) és itt van a padlószint. Az épületeknek van egy nyitott, majd egy zárt előcsarnoka, aztán következik a körüljárható szentély. Ezeket kívül sorban egyre magasabb tornyok jelzik.
 

A templomok szinte minden négyzetcentiméterét faragások borítják. A padlószintig csak geometrikus formák, szimbólumok, földi motívumok és a mindennapi életből ellesett jeleneteket ábrázoló kisméretű szobrok. Ezek jellemzően 15-20cm magasak a 25+ méter magas templomokon, jelképezve milyen elhanyagolható az emberi lét az univerzumhoz képest. E felett kettő (vagy a legnagyobb templomban három) sorban már kb. méteres szobrok találhatók, amelyeket isteneket és mitológiai alakokat jelenítenek meg. Ez a szint Síva és Szíta esküvőjéről szól (amelyet egyéként minden évben egyszer eljátszanak itt a hívek). A figurák mind isteni lények akik a násznép részei és a szobrok magát az esküvőt ábrázolják. Az erotikus szobrok például frigy elhálását mutatják be.  Ezek felett újra geometrikus formák, illetve a szentély külső részén még egy szinten láthatjuk képszerűen a nagy isten - szobrokat. Az épületeket gazdagon díszített nagyon magas kupolaszerű tornyok zárják. Belül is elképesztően gazdagon meg van faragva minden, kivéve a szentélyek belső falát a Síva templomokban, mert ott a szentélyekben már csak egy Síva-Lingam van, egyébként dísztelenek.
 
Jó két és fél órát töltöttünk ott, gyönyörködve a káprázatos faragásokban. Nem is tudja senki megbecsülni, hogy milyen mennyiségű munkaerő kellett a templom-együttes létrehozásához. Mindenesetre egy angol szobrász kíváncsiságból elkészített egy hasonló méretű szobrot, amelyből több ezer van templomonként - neki 60 napig tartott. Itt pedig 83 templomot építettek kb. 200 év alatt. Azt sem tudja senki miért pont ide építették, mert a Csandelák fővárosa innen jó 50 kilométerre volt, és Khajuaraho a XI században is egy kis, jelentéktelen falu volt. Mivel nincs elfogadott elmélet, megosztom veletek a saját verziómat is. Szerintem a Csandelák kicsit megunták, hogy a főpapok állandóan beleszólnak országuk vezetésébe (mert a papok általában már csak olyanok), és a legelegánsabb módját választották annak, hogy megszabaduljanak tőlük. Építettek nekik a fővárostól kellő távolságban szebbnél szebb templomokat, hogy ott hódolhassanak az isteneknek. Erre egyik főpap sem mondhatta, hogy nem költözik oda. Az uralkodóknak meg ezek után nem kellett minden nap találkozni velük. Szerintem kulturált és nagyon hatékony megoldás.
 

Délután – mikor a meleg már megtört – elmentünk megnézni a „keleti” templomokat. Ezek sokkal messzebb állnak egymástól, és csak egy őr vigyáz rájuk, nem is kell belépőt fizetni sehol. Ezek is egészen hasonlóak, de valamivel kisebbek, mint a „nyugati” rész. De kidolgozottságuk és arányaik hasonlóan lélegzetelállítóak. Nagyon örültünk, hogy láthattuk. Annyira, hogy másnap reggel még egyszer megnéztük a legszebb (nyugati) templomokat. Aztán Zsuzsi és én ketten még egyszer – ekkor a gyerekek inkább a hotelben élvezték a dolce vitát.
 
Első este megnéztük a templomoknál rendezett hang- és fényjátékot. Na, ezt csak annak tudjuk ajánlani, aki nagyon szereti értelmetlen dolgokra költeni a pénzét. Meg kell mondanom, szerintem a ezek a hang- és fényjátékok egy korábbi kor maradványai, nem a XXI. századba valók. Itt Khajurahoban semmiképp. Belátom, lehet, hogy 1973-ban (vagy bármikor amikor kitalálták és telepítették) nagyon látványos volt, de most kis családom minden tagjának erősen küzdeni kellett a minket a hosszú nap után hullámokban ellepő álmossággal.
 

A második nap délutánján (megint 4 óra körül, amikor már csak 38 fok volt, nem 45), elmentünk megnézni a környék egy másik nevezetességét a Rana vízesést. Nos, ez egy nagy élmény volt, bár a vízesést nem láthattuk, mert mint kiderült, az csak szeptembertől februárig van – ezt persze „elfelejtette” mondani az ügynök, ahol lefoglaltuk az utat. A monszun alatt annyi a víz, hogy a folyó az egész fennsíkot ellepi ezért nincs vízesés, márciusra pedig kiszárad és csak csordogál. Így egy vadregényes kanyont láthattunk, meg egy teljesen kiszáradt erdőt, ahol viszont találkoztunk szarvasokkal, majmokkal, sőt egy mongúzzal is, ami – annak ellenére, hogy Dzsungel könyve olvasása után azt hinnénk, hogy mindenütt vannak – nagyon ritka látvány.
 
Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. A templomok tényleg emberiségünk csúcsteljesítményei; a falu olyan kicsi, hogy mindenhova gyalog mentünk; a levegő végre tiszta volt (forgalom alig); a hotel nagyon kényelmes és a management mindent megtett, hogy jól érezzük magunkat, a gyerekeknek pl. külön csináltak csokis süteményt (mikor megkérdezték ugyanis az első vacsoránk után, hogy ízlett, szóvá tettük, hogy miért nincs csokis desszert). Mivel Delhiből gyakorlatilag egy nap alatt meg lehet nézni, aki eljön Delhibe annak érdemes elmenni Khadzsuráhóba, nem fogja megbánni.
Szerző: zdyzs  2012.05.20. 19:14 Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása