Olvastunk olyan istenemberről is, aki kezdetben csak másodállásban volt isten. Főállásban banktisztviselőként dolgozott, és csak péntekenként tartott szertartásokat. Kicsit kínos helyzetet teremtett, hogy a bank igazgatója is csatlakozott a hívek közé. Aztán Jimmynek – ő szerepel a címben – annyira felvitte az Isten a dolgát (na, most képzavarba kerültem, lehet, hogy saját maga csinálta meg a szerencséjét?), hogy felhagyott az állásával, mert már kapott annyi adományt, amiből rendesen fenn tudta tartani magát, ágyasait és „menedzserét”.

Ahhoz, hogy valaki istenember legyen, valószínűleg egy reveláció kell, meg leginkább meggyőző erő, hogy mások is elhiggyék, amit mi hiszünk. Segít, ha valamilyen csodát is tudunk tenni. Úgy mindjárt hihetőbb a mondandónk. Nincs ez persze másképp a mi kultúrkörünkben sem, egy magára valamit adó szent sem hagyja el a földi létet néhány csoda nélkül. Ez természetesen tágra nyitja a lehetőséget a szélhámosok előtt. Ezért a sok „valódi” istenember mellett megszámlálhatatlan sarlatán is járja Indiát (főleg vidéken), kihasználva az egyszerű embereket.

Nem is gondolná az ember, milyen óriási tárháza van a trükköknek, amelyeket bevetnek. Az egyik csoportot a fakírok képviselik, akik saját testüket sanyargatják különböző technikákkal. Még talán ők a legkevésbé csalók, hiszen az ő trükkjeikhez valóban kell valamilyen szintű önmegtartóztatás, de szakértők állítják, hogy egyes testrészeink átszúrása, szívverésünk lelassítása, lélegzetvételünk elsekélyesítése bárki által megtanulható. Ha azokra a tréningekre gondolok, ahol a végén az egész csapat sétál a parázson, akkor hajlamos vagyok igazat adni nekik.

A másik csoportot az ügyes bűvészek képviselik, akik különféle trükkökkel hitetik el, hogy csodát tettek. Ezek jó része egyébként kémiai, fizikai vagy élettani reakciókon alapul, de a megtévesztésnek nagyon fontos része a meggyőző előadás is. Például egy delikvens kezébe adott alumínium darabot (általában összegyűrt alufólia) felmelegítenek a „gondolataikkal”. Ezt úgy érik el, hogy vékonyan bekenik higany-nitráttal, amely rendkívül gyorsan oxidálja a fémet, így az felmelegszik. Igaz, erősen mérgező anyag, de ilyen mennyiségben nem okoz azonnal károsodást. A „csoda” fokozható, ha előzőleg amulettet vagy például gyűrűt rejtettek el a fólia gombócban. Vagy az itt híres „kígyóvá változtatom a botot” trükk. Ezt úgy érik el, hogy sokkos állapotba hoznak egy kígyót (ezt ne kérdezzétek hogy kell), amitől az megmerevedik. Ekkor lehűtve tárolják, hogy ne térjen magához. Némi por és sár valamint a meggyőző előadás segítségével elhitetik a közönséggel, bot van a kezükben. Majd a megfelelő pillanatban a földre dobják. Ettől a kígyó előbb-utóbb magához tér, és elkezd tekeregni. Vagy egy fogatlanított kobrával eljátsszák, hogy az megmarta őket (gondosan elhelyezve két vércseppet a „marás” helyén), majd némi vonaglás és mű-szenvedés után csodálatos módon életben maradnak. A „csodák” után persze minden falusi szívesen áldoz arra, hogy az istenember közbenjárjon égi kollégáinál sorsuk jobbra fordítása érdekében.

A legobb trükk talán mégis az, amely jól példázza az indiaiak ötletességét és, hogy milyen el nem képzelhető felhasználási módjai vannak korunk a technológiájának, ha olyanok előtt lehet velük villogni, akik még egy lámpát sem kapcsoltak fel soha életükben. Egy instenember-párbaj során (állítólag még ilyenek is vannak itt) a győztes csapást azzal vitte be az egyik résztvevő, hogy megbabonázott egy a közönség soraiból kapott tollat (ilyet kérni nem nagy kockázat, 99%, hogy csak a saját emberének van tolla). A megfelelő hókusz-pókusz után a toll megszólalt a guru hangján. A közönség extázisban. És mindezt egy egyszerű "Memo Pen" nevű eszközzel amely az elfoglalt üzletembereknek van kitalálva, hogy a "nagy ötletet" bárhol fel tudják venni a tollban elhelyezett mikrochipre, amely 10 másodperces szöveget tud rögzíteni. Szerintem senki nem gondolta a termékfejlesztésen a japán gyárban, hogy a termékük isteni szerepet fog betölteni!

A harmadik csoportot a nagyipari szélhámosok alkotják, akiknek gondosan felépített saját templomaik vannak, ahol a „csodákat” véghez vihetik. Olvastunk olyanról, ahol jól eldugott sprinkler rendszer van telepítve, amelyből kloroformot lehetett a nézők számára láthatatlanul fecskendezni az oda elhelyezett virágokra. A kloroform hatására a virágok ugyanúgy „elájulnak” mint mi.

Képzeljétek csak el. Az istenember belép a terembe, végigsétál a stratégiailag elhelyezett virágok között, amelyek (a kloroform hatására) fejet hajtanak előtte! Füst is biztos gomolyog a teremben. Ezek után az istenember egy kis vasládikót helyez el a színpad elején, tele apró édességekkel. A jógi felhívja a jelenlevőket, emeljék fel a ládikót, és osszák szét az édességet a rászorulóknak. Senki meg sem tudja mozdítani ládát! Az istenember elhessegeti őket, majd könnyedén felemeli a ládikát és szétszórja az édességeket a nép között. Majd felhívja egyik hívét a színpadra, aki gyógyulni jött hozzá. Két gyertyát ad a kezébe, amelyek a guru kézmozdulataira maguktól meggyulladnak. A közönség extázisban hajol meg az istenember előtt. Ki ne hinné el, hogy a jógi valóban isten? Főleg ha írástudatlan, mélységesen babonás emberek a közönség tagjai. Hiszen a virágok is meghajolnak előtte, emberfeletti ereje van és pusztán a gondolataival tüzet tud gyújtani! (Más kérdés, hogy minden nagyobb istenembernek van bőven nyugati követője is.)

Azt persze senki sem tudja, hogy a ládikó alatt, a színpad által takarva, egy erős elektromágnes van elhelyezve, amelyet a guru emberei a megfelelő pillanatban kikapcsolnak. A gyertyák kanócát pedig fehér foszfor és szén-diszulfid oldatába mártották, amely az oldószer elpárolgásakor meggyújtja a kanócot. A tudatlan, babonás tömeg számára ezek valóban csodák. És vakon követik az istenembert, bármit is kíván az tőlük.

Egyesek mégsem elégednek meg a hívők adományaival, hanem más tisztességtelen eszközökkel is pénzt csinálnak. Épp az elmúlt héten bukott le két istenember, mert mindketten (egymástól függetlenül) kiterjedt call-girl szolgálatot működtetettek. Ez pedig itt még az isteneknek is tilos. Egy harmadik pedig egyszerűen elfoglalt egy magántulajdonban lévő területet, és ott kezdett építkezni.

A negyedik csoport pedig sajnos az eddigieknél is sokkal rosszabb, de erről egy másik posztban fogok írni, ez már így is hosszabb mint akartam.