IMG_7983.JPG(Ismét Zsuzsi) Úgy találtuk, Saigon nem kínál sok különösebb látnivalót. Amit a Notre Damon kívül még lehetett volna nézni az vagy be volt zárva Karácsony miatt, vagy nem tűnt elég érdekesnek ahhoz, hogy megnézzük. Ezért szerencsére sikerült a családomat arra rábeszélni, hol elmenjünk egy Mekong-delta túrára (én ugyanis szeretek bármit, ami vízzel kapcsolatos – ez családi örökség), amit rövid keresés (a belvárosban minden sarkon van egy utazási iroda) és alku után le is kötöttünk. Mivel öten vagyunk – és a lányok már mind felnőttnek számítanak, pár nap múlva Peti is - sokszor olcsóbb külön bérelnünk dolgokat, mint befizetni egy „normál” túrára. Most is így volt, az egyik irodában ugyanannyi pénzért kaptunk egy saját kisbuszt idegenvezetővel, mint amennyiért másutt beszállhattunk volna egy 45 fős csoportba.

Reggel korán meg is érkezett idegenvezetőnk a minibusszal, kár hogy ezt mi csak fél órával később tudtuk meg, mert neki azt mondták az irodában, hogy mi a lobbiban leszünk, nekünk meg azt, hogy majd feltelefonál a szobánkba. Sebaj, ennek ellenére vidáman indultunk útnak.

Saigonból mintegy 2 óra elérni a Mekong-deltát. Az utazási idő azonban nagyon kellemesen telt. Fiatal idegenvezetőnk gyakorlatilag végig mesélt nekünk az országról, a családjáról, a saját életéről, mindezt elsöprő lelkesedéssel és optimizmussal és ami talán a legfontosabb szinte már érthető angolsággal. Legnagyobb meglepetésünkre még dalra is fakadt, mert mint kiderült a hobbija az éneklés. A meglepetés leginkább azért volt, mert nem egy szép vietnámi népdalt énekelt, hanem egy Briteny Spears balladát. Aztán még minket is rávett, hogy vele együtt énekeljük az egyik vietnámi dal refrénjét – az kellően egyszerű volt, négyszer kellett elismételnünk hogy Vietnám, Ho Chi Min. Kértük tőle, hogy néhány alapvető kifejezést tanítson meg nekünk vietnámi nyelven , Petinek egyébként is humán tárgyakből ez egy házi feladata volt a szünetre. Ezután lelkesen használtuk is a szavakat mindenütt vietnámi tartózkodásunk során, bár be kell ismernünk, a kiejtésünk valószínűleg pont olyan lehetett mint a vietnámiak angol kiejtése, mert még a köszönöm szót sem tudtuk úgy mondani, hogy megértsék a helyiek.

IMG_7936.JPGA Mekong egyébként a világ nagy folyói közé tartotzik és delta torkolata is az egyik legnagyob.. A folyó a tibeti fennsíkon ered és 4500 km-t tesz meg Kínán, Myanmaron, Laoszon, Thaiföldön és Kambodzsán  keresztül, mire Vietnámban eléri a tengert. A Mekong-delta Dél-Vietnám gyöngszeme. A folyónak 9 fő ága van, 9 sárkánynak is hívják a vietnámiak. Ez a terült egyébként korábban Kambodzsához tartozott (ők még ma is Alsó Kambodzsának hívják), és ez volt a lekésőbb Vietnámhoz csatolt terület. A Vörös Kmerek meg is próbálták visszafoglalni, s tulajdonképpen ez lett a vesztük, mert ez vette rá a vietnámiakat, hogy megtámadják Kambodzsát, és elűzzék Pol Potot.

A Mekong-deltát Vietnám „rizsestálkájának” is hívják, méltán, mivel ezen a kis területen több rizs terem, mint amennyi egész Vietnámnak kell. Ennek egyrészt a remek, tápanyagokban gazdag, üledékes talaj, másrészt a kiváló éghajlat az oka. Évente háromszor(!) tudnak aratni, na azért így könnyű. A rizsen kívül rengetegféle gyümölcsöt is termelnek errefelé, és számos egyéb kapcsolódó ipar is van.

De én nem a táj nemzetgazdasági jelentősége miatt szerettem volna megnézni ezt a környéket, hanem a szépsége miatt. És nem is csalódtam: nagyon idilli a számtalan apró ágra szakadó folyó, a sok kis sziget, a lábon álló házak, a buja növényzet, a rengeteg hajó, bárka, ladik, kenu és egyéb vízijárgány mindenfelé.

IMG_7934.JPGA minibusz My Thoba vitt minket, innen indulnak a hajók a deltába, komoly túrista központ is. 4 nagyobb sziget van itt egymás közelében, mindegyik Vietnám egyik szent állatáról lett elnevezve: Főnix, Sárkány, Teknős és Egyszarvú. Az egynapos túrán tulajdonképpen ezeket a szigeteket lehet megnézni. Ha több napunk lett volna, akkor beljebb is lehetett volna menni a deltában, még többet lehetett volna látni a helyiek életéből, mint pl. az úszó piacot. Sajnos erre nekünk nem volt időnk.

Az egynapos túra egy kicsit olyan mint egy bevásárló túra: bemutatják egy-egy aspektusát az itteni életnek, majd mindjárt a kapcsolódó boltban lehet is venni ahhoz kapcsolódóan vásárfiát.

IMG_8000.JPGElőször egy méhszetbe vittek el, értsd mutattak egy méhkast 1 percig és már tereltek is minket a teázóba, ahol megkínáltak - egyébként nagyon - finom helyi zöld teával, amibe beletették a mézüket, és míg kortyolgattuk, kaptunk egy termékbemutatót a méhészet áruiból. Végül egy kis tégely méhpempővel megúsztuk. Ez után egy kókusz-cukorka üzembe látogattunk el, ahol bemutatták a kókusz-cukorka gyártási technológiáját, megfogdoshattuk, megkóstolhattuk az egyes fázisokban lévő terméket, majd természetesen vásárolhattunk belőle. Így is tettünk. Innen utunk egy rizspapír üzembe vitt minket. (Azért itt az „üzem” szót Zsuzsi csak a könnyebbség kedvéért használja, ezek egészen apró manufaktúrák, ahol minimális gépi segítséget igénybe véve, egészen primitív eszközökkel, egy pálmalevél viskóban készülnek a termékek – a szerk.) Megismertettek minket a rizspapir készítésének a technológiájával, majd kóstolhattunk és vásárolhattunk. Mivel ez csak nekem ízlett, a pénztárcánk ezúttal megúszta. Megnéztünk egy úszó halfarmot is. Egy-egy család évente mintegy tízezer halat nevel a folyó közepén felállított halas karámokban, és ott is él a karámok által körülvett úszó házban a teljes családjával. (Róluk részletesebben majd Halong-bayről sóló cikkünkben írunk). Elvittek minket egy gyümölcstermelő farmra is. Megismertettek minket a különböző, itt termelt egzotikus gyümölcsökkel, s kaptunk egy nagy tányér kóstolót is. Miközben azt majszolgattuk, egy helyi népdal- és néptácbemutatót élvezhettünk. Vagy tán a kibírhattuk a pontosabb kifejezés. Itt ismertük meg először egyszerű, egyhúros hangszereiket és népviseletüket. Bár az egész olyan túristacspdának hangzik, és ha belegondolok, az is, de ennek ellenére nagyon élvezhető. Mindenütt kedvesek voltak, sehol nem tukmáltak ránk erőszakkal semmit, s jó áttekintést kaptunk a helyiek életéről. És persze mindenütt csodás környezetben voltunk. Buja, növényzet és mindenütt víz, víz, víz.

IMG_7958.JPGA programhoz hozzátartozott egy kenuzás az egyik keskeny folyóágon, nekem nagyon rövidnek tűnk, még elhajózgattam volna egy-két órát, meg szívesen eveztem volna én és nem csak ültem volna egy faladikban, amelyet két vietnámi asszony hajt. Az egynapos programba sajnos nem férnek bele az úszó piacok (mivel ezek hajnalban üzemelnek, mire odaértünk a deltába már bezártak) és a kis, lábon álló házas falvak, így azokat nagy bánatomra nem láttuk, de akinek több ideje van, érdemes több napra jönnie a  Mekong-deltába.

IMG_8019.JPGA program része volt egy ebéd az egyik sziget pálmalevéltetős, nyitott éttermében. Szerintem nagyon romantikusan volt kialakítva a vendéglő, és kellemes volt itt megpihenni, és elkölteni a 7-8 helyi specialitásból állő ízletes lakomát. Fénypontja a sült „elefántfül hal” volt, gyerekeink nagy örömére. Paco és én inkább maradunk szüleim halpaprikásánál, esetleg Gordon és Cönce halászléjánál. Egyébként az étterem (és még néhány ugyanolyan közvetlenül mellette) is a túrista programok igényeire lett kialakítva: a csoportok méreteihez kialakított asztalok, egyenmenü, és olajozott ritmusban érkező vendégek.

Sajnos egy óra után már újra a hajón ültünk, hogy visszavigyen minket My Thoba. Én még maradtam volna.

Buszutunkat hazafelé idegenvezetőnk javaslatára megszakítottuk egy lakkozott áru üzem megtekintésével. Őszintén szólva nem vagyok biztos benne, hogy „lakkozott áru”-nak kell-e helyesen magyarra fordítani az angol lacquer ware szót, találtam még rá a szótárban azt is, hogy lakkmunka. A készítési folyamatot pedig a szótár szerint lakkozásnak, politúrozásnak vagy firniszolásnak (na ezen igen sokáig derültem) hívják.  A lényeg az, hogy itt készítik azokat a mi európai szemünknek elég giccses, kínai stílusú, színes mázzal bevont fényes tárgyakat (faliképeket, vázákat, tányérokat, hamutartókat, dobozokat, asztalokat, szekrényeket, sőt komplett ülőgarnitúrát is), amelyek egy távol-keleties (vagy keletieskedő) lakás elengedhetetlen kellékei.

IMG_8039.JPGBár ahova minket vittek az elsősorban az üzem bemutatóterme és üzlete volt (na, ez nem ért minket meglepetésszerűen), egy idegenvezető szemléltető anyagokon keresztül megismertetett minket a gyártás folyamatával, és néhány munkás látványszerűen végezte is ott ezeket a műveleteket. Elmgyarázták, hogy 15 réteg lakkott visznek fel egy tárgyra - közben mindig visszapolírozzák – és ettől lesz olyan tartós. Természetesen azt is megtudhattuk, hogy az olcsó másolatok csak három-négy réteget tudnak felmutatni, azért kerülnek kevesebbe. Ez viszont még szakértő szemmel sem mondható meg elsőre, csak néhány év múlva derül ki, mert a kevesebb réteg hamar megtöredezik. Nos, itt Paco jelezte, hogy semmiképpen nem veszünk ilyet. Nem volt nehéz betartani, mert az egész Tesconyi üzletben talán két olyan tárgy volt a sok tízezer között, amelyet halványan vonzónak találtunk. (Később mégis vettünk egy ilyen vázát a reptéren, mert marad vietnami dongunk és próbáltuk valami félig értelmesre elkölteni. Néhány év múlva kiderül olcsó másolat volt-e jó drágán, vagy az igazi. – a szerk.)

Ezzel sajnos be is fejeződött mekongi túránk. Délután elmentünk vásárolni és sikerült is a lányoknak egy pár jópofa ruhát vennünk (sok távol-keleti barátnőjük miatt egészen tetszenek nekik a kislányos ruhák, amelyeket a világnak azon a részén hordanak), de olyan sokat gyalogoltunk, hogy enni már nem volt erőnk elmenni, ezért a szálloda mögötti hatalmas szupermarketben (a korábbi napokon mennyit kerestünk élelmiszerboltot – közben végig ott volt a szállodánk mellett) vettünk vacsorát és azt fogyasztottuk el. Ez nem okozott nehézséget, mert az apartmanban teljesen felszerelt konyhánk volt, mosó- és szárítógéppel, ezért ki is mostuk a szennyes ruháinkat. Kellett is, mert csak másfél heti cuccot hoztunk magunkkal, ennyi fért a fejenként egy kézipoggyász méretű bőröndben. (Nem győzőm dicsérni a feleségemet, hogy ilyen kevés holmival sikerült végigcsinálni a három hetes utat! - a szerk.)

Szerző: zdyzs  2013.01.14. 16:16 3 komment

Címkék: Hal Sziget Delta Vietnam Saigon Mekong firniszol

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

deltapó 2017.05.29. 17:37:46

Minden hasonló helyzetben futunk az idővel... Korrekt leírás.
süti beállítások módosítása