Január 2-án nem várt ránk hosszú út, csak a hajóig kellett lemennünk, a hegyekből majdnem a partig. Délelőttre ezért még beterveztünk egy elefánt-lovaglást, és egy fűszer-ültetvény látogatást. Végül csak az elefántlovaglásra került sor. A szervező értünk jött a hotelbe egy motoron és elvezette a buszunkat a farmra, ahol az elefántokra fel lehet ülni. A falu girbe-gurba utcáin mentünk végig, alig voltak szélesebbek, mint a busz.
Az elefánt nagyon nagy állat. Ezt persze mindenki tudja, de mikor fel kell mászni a hátára, ezzel hirtelen szembesül az ember. Egész kis emelvény van építve, hogy egyáltalán fel tudjunk rá ülni. Zsuzsi nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, mert minden félelme ellenére vállalta a megpróbáltatást. Mivel az elefánt nagyon nagy állat, sok mindent elbír, ezért egész komoly szerkezeteket lehet a hátára tenni. A maharadzsák trónszékekre hasonlító alkalmatosságokban vonultak, tetővel, függönyökkel. Nekünk persze ennél sokkal póriasabb volt a felszerelés. A „nyereg” egy tatami-szerű műanyaggal bevont szivacsból és egy kapaszkodókkal ellátott vas hámból állt, amelyet rákötöttek az elefántra. Lovaglóülésben kellett elhelyezkednünk. Az elefánt nagyon nagy állat, így a háta is nagyon széles. Nekem bizony nehezemre esett akkora terpeszben ülni, amelyet az elefánt háta kíván. Már az első percben áldottam az eszünket, hogy csak egy fél órás sétára fizettünk be.
Maga a túra egy fűszer-ültetvényen vezetett keresztül, ahol főleg kardamon volt az olajpálmák között, de láttunk borsot meg kávét is. Az elefánt nagyon nagy állat, jó magasról szemlélhettük a környezetünket. Ennek ellenére egyáltalán nem volt félelmetes, még Zsuzsinak sem, olyan békésen vonultak velünk az elefántok. Zsuzsi azt mondta, abban a pillanatban elszállt a félelme, amint felült az elefántra és megérezte annak melegét és nyugalmát. Neki még a spárgaülés sem esett nehezére, ő még birt volna tovább lovagolni (én bezzeg alíg bírtam leszállni, annyira elgémberedett a lábam). A séta után fényképezkedtünk, aztán indultunk következő állomásunkra, a hajóra. Az út lassan, de eseménytelenül telt, bár a végén, mikor már sűrűn lakott területen voltunk, többször került a sofőr olyan közlekedési helyzetbe, amely nekünk már megoldhatatlannak tűnt, de mindegyikből kimanőverezte magát. A hajónk pontosan úgy néz ki mint az összes Keralát hirdető anyagban ezek a hajók kinéznek. Nagyon hangulatosak. Belülről már egy kicsit kevésbé romantikus a kép, négy egészen pici szoba, úttörőtábor szintű vizesblokkok (mondjuk minden szobához van külön), leharcolt bútorok. Ráadásul csak 6 fős az ebédlőasztal. Holott szerintem elég világos, ha nyolc fekhely van valahol, akkor ott felmerülhet, hogy nem 6-an fognak enni.
A táj és a környezet fantasztikus. Pálmafákkal szegélyezett csatornákon hajóztunk, csigalassú sebességgel. A vízben úszó vizinövények, amelyek néha egészen nagy úszó szigetekké állnak össze. A pálmafák sora mögött friss zöld rizsültetvények, esetleg nádasok, de abból kevés van. Az egész nagyon békés, megnyugtató. Mesebeli az egész. Ez volt a fő oka annak, hogy Keralába jöttünk, a "Backwaters". Mivel Franciaországi hajózásunk alkalmával arra már rájöttünk mennyire jó egy hajóval lassan csorogni a természetben, ki akartuk mindezt próbálni pálmafás háttérrel, jó párás trópusi melegben is. És nem csalódtunk, nincsenek is szavak arra, milyen az egész csatornarendszer. Nem véltelenül van rajta ez a Lonely Planet "10 dolog amit mindenképpen meg kell tenned a világon mielőtt meghalsz" listáján. Igen, a világon, nem Indiában.
Persze a tengerpart, meg a teaültetvények is vonzottak (a teát előre nem is tudtuk, hogy ilyen nagy élmény lesz), de azt mindkettőt lehetne Delhihez sokkal közelebb is megtekinteni. Emiatt nem kellett volna 2800 kilométernyire elrepülni. (Kicsitt több mint Budapest - Casablanca. Jó messze van)
Innen viszont csak az olvassa tovább, aki nem tervez Indiába jönni, és/vagy aki nem bánja, ha az idilli kép hirtelen összetörik. A kép mesebeli ugyanis, de a szolgáltatás egy komplett rémtörténet. Légkondicionálás csak akkor van a hajón, ha megy a generátor, amely olyan hangos, hogy nem lehet tőle aludni. Így aztán lefekvés előtt két órát járatjuk, és reménykedünk benne, hogy elalszunk, mielőtt megint 30 fok lesz a szobában. Meleg víz egyáltalán nem jön a csapból. Még szerencse, hogy a csapvíz is 28 fokos. Több állattal is osztozunk a hajón, a gekkókat kifejezetten szeretjük (az egyik konkrétan a fejemre esett, majd csodálkozva üldögélt a hasamon), a muslicák és a csótányok már kifejezetten zavarnak, az egerek neszezése az alvást akadályozza, a tenyérnyi pókok mindent.
Mindezek mellett az a nagy gyanúm, hogy ugyanazt az utat csinálják velünk végig 2,5 nap alatt, amelyet ez egynapos túrával szoktak, mert olyan lassan megy a hajó, hogy úszva is lehagynám. Még ha elmondjuk nekik, hogy ennél sokkal gyorsabban megy a többi hajó és mi is olyan gyorsan szeretnénk menni, nem értik meg. Reggel kb.1/2 tizkor kezdünk el reggelizni, de addig is állunk, pedig a többi hajó már 8-kor indul, és útközben reggeliznek. Mindenütt megállunk, teljesen feleslegesen, még akkor is, ha kifejezetten megmondjuk a kormányosnak, NEM akarunk elmenni arra a helyi piacra, ahol 850 rúpiáért adják a helyben fogott rákokat. (Csak összehasonlításképpen, Delhiben, amely 1500 km-re van a tengertől fele ennyibe sem kerül!! Persze ott nem a turistaárat fizetjük). A hajó alkalmazottainak abszolút szelektív a hallása, csak azt értik meg angolul, amit akarnak, azt is nagyon-nagyon nehezen. Hangoskodnak, és fel-alá rohangásznak reggel hatkor, értelmetlenül beindítják a generátort miközben alszunk. Eleve nem kilenc emberre tervezték az ittlétünket, a mi gyerekeink hárman egy ágyban alszanak, nem is fér el a szobában még egy ágy, az ebédlőasztal meg mint írtam 6 fős. A négyfős személyzet a nappaliban alszik, és este 10 körül már ráutaló magatartással ott lézengenek körülöttünk, hátha elmegyünk és le tudnak feküdni.
Mindezek hatására egy nappal lerövidítettük a hajózást, harmadik délután átpakolunk egy hotelbe és ott rendes körülmények között tudtunk aludni. Mindez azért nagyon bosszantó, mert direkt olyan utazási irodát választottunk, amelyik elsősorban hajókkal foglalkozik, hogy a hajó biztosan jó legyen. Jól ráfáztunk.
Utolsó kommentek