Szombaton elmentünk Agrába, hogy végre családom is láthassa a Taj Mahalt. Végül is tényleg ez a leghíresebb épület Indiában (a világon?). Agra 200 kilométerre van Delhitől, de az utak állapota és a forgalom miatt az út kocsival öt óra. Legalább. Ezért mi inkább a vonatot választottuk. A vonat ugyanis elvileg 2, gyakorlatilag 2,5 óra alatt Agrába ér. Sajnos visszafelé már nem kaptunk jegyet, ezért az ott bérelt autóval kellett visszajönnünk Delhibe. A vonat jobb. Elfogadható tisztaságú, kényelmes és még kaja is van az árban. Fél órát késtünk, de még így is ott voltunk a Tajnál a turisták tömege előtt.
Agra, mondjuk ki őszintén, ritka randa város. Még indiai mértékkel is. Írhatnám, hihetetlen, hogy a világ egyik csodájához vezető út és a csoda környéke a világ legrondább 200 kilométere. De sajnos nem hihetetlen, és Indiában nem is meglepő. Itt az lenne a meglepetésszerű, ha valaminek a környéke is elfogadhatóan nézne ki. A Tajhoz egyébként nem lehet közel menni benzinüzemű gépjárművel, a parkolóból gyalog, lovas kocsin, tevefogaton, riksával, vagy elektromos járgányokkal lehet megtenni az utolsó kb. másfél kilométert. Ezt a Taj körül lévő levegőszennyezés csökkentésével magyarázzák, de a valós ok (szerintem), hogy így egy kisebb hadseregnyi embernek tudnak munkát adni.
A Taj Mahalt az ötödik mogul uralkodó, Shah Jahan építtette, kedvenc feleségének Arjunand Benu Begamnak, aki 14. (!) gyermeke világrahozatalakor halt meg, a Dekkán fennsíkon egy hadjárat alkalmával, 1631-ben. A feleséget Mumtaz Mahalnak becézték, ami azt jelenti „A palota választottja” vagy "A palota ékköve" (mondom, ő volt az uralkodó kedvenc felesége). A „z” és a „j” ugyanaz a hangot jelöli, ezért lett Mumtaz Mahal rövidült nevéből a síremlék Taj Mahal. Az akkori iszlám szokások szerint a gyermekszülés közben eltávozott asszonyokat ugyanolyan mártíroknak tekintették, mint a csatában megölt katonákat. Ezért a sírja zarándokhely is.
A Taj a Yamuna folyó partján épült (ez folyik itt Delhiben is), szemben az agrai erőddel, amely a mogul uralkodók egyik székhelye volt. 22 éven keresztül építették, 20,000 munkás dolgozott rajta. Mivel zarándokhelynek is épült, a bejárat előtt – ahova három kapun keresztül is el lehet jutni – üzleteket is kialakítottak. Az épület a világ legszimmetrikusabb építménye. Alapvetően minden mogul síremlék ilyen (emlékeztek a Humayun’s Tombról írottakra), ez abban tűnik ki, hogy nyolcszögletű ezért helyenként nem csak tengelyesen, hanem középpontosan is szimmetrikus. Nos és abban, hogy elképesztően gazdagon van díszítve, és a díszítések is pontosan megegyeznek minden oldalon. Kicsit bajban lehettek, mert minden síremléknél kell, hogy legyen mecset, de azt csak Mekka felé a nyugati oldalra lehet tenni. Ezt nehéz megoldani, de a Tajnál sikerült. Egyszerűen építettek egy pontosan ugyanolyan épületet a keleti oldalra, amelynek semmilyen funkciója nincs. Csak a szimmetria kedvéért van ott.
Nehéz megmondani, hogy mitől olyan igazán szép a Taj. Szerintünk az egyik oka az, olyan arányos és finoman díszített az épület, annak ellenére, hogy monumentális, messziről nézve mégis egy kedves szép háznak tűnik és közelről is barátságos marad. Szerintünk ehhez szívet melengető és nemes krém alapszíne (mely a nap változásával maga is változtatja árnyalatát és egyébként a légszennyezettség eredménye, korábban hófehér volt), a külső finom virágminták, valamint a szép urdu írás is hozzájárul. Másik ok, hogy olyan hihetetlenül finoman kidolgozott minden részlete és díszítése, mintha egy felnagyított ékszerdoboz lenne. A sok virág motívum, a szín és finom csipkeszerű faragások hangsúlyozzák, hogy ez az épület uralkodó nőnek épült és nem uralkodónak mint a többi. Az itteniek úgy tartják, a Taj-on dolgozó mesterek egyenesen az istenektől kapták az ihletet, az eredményt látva nem is tűnik ez olyan lehetetlennek. Tényleg földöntúlian míves az egész.
Bár az egyik brit alkirály le akarta romboltatni, szerencsére olyan sokba került volna, hogy végül letett róla. Szegényebbek lennénk ma egy csodával.
Egy helyi legenda (semmi nem támasztja alá, állítólag egy európai utazó Jean-Baptiste Tavernier találta ki az egészet) szerint Shah Jahan (a férj) szeretett volna magának egy ugyanilyen síremléket a folyó túlpartján fekete márványból, de a fia – Aurangzeb - azt nem építette meg neki - sőt élete utolsó 8 évében gyakorlatilag házi őrizetben tartotta az agrai erődben, hogy apja helyett már ő uralkodhasson (viszonylag jól járt, fia a fivéreit egyszerűen kivégeztette). Persze Shah Jahant sem kellett félteni, a maga idejében ő is háborúzott az apja ellen (veszített), majd mikor végre trónra került, első dolga volt kivégeztetni politikai ellenfeleit. Láttuk a rabságának helyét is: márványpalota, ékkövekkel díszített falak, a szobában mívesen díszített szökőkút stb. – nem éppen egy mai cellára emlékeztet. De az már egyik másik poszt.
Utolsó kommentek