Múlt hét kedden részt vettem életem harmadik borvacsoráján. Az első örökre emlékezetes marad, mert a desszert után a többiek elmondása szerint egészen zöld lettem, és csak egy kiadós séta a jó levegőn tett helyre. Nos, már csak ezért sem járok ilyen helyekre, de a borhoz való viszonyom (nagyon korlátozott azon borok száma, amelyeket szívesen fogyasztok) sem sarkall ilyesfajta kiruccanásokra. Most mégis hajlandó voltam két órát repülni, hogy díszvendég lehessek egy magyar termelő borait bemutató vacsorán. Nem a bort szerettem meg hirtelen, hanem fog egy kamarai delegáció érkezni márciusban, akik Bangaloreba is el fognak menni. A szervezést nagyban megkönnyíti, ha az ember személyesen ismeri a helyieket. Így kifejezetten örültem neki, hogy a nagykövetet meghívták erre a vacsorára, ő nem akart elmenni, és „átpasszolta” nekem a meghívást.
A vacsorát egyébként a bangalore-i borakadémia kitalálója és megvalósítója adta. Egy fiatal, de nagyon agilis indiai hölgy, aki eredetileg idegsebész, de kb. három éve eldöntötte, a borral kíván foglalkozni a neurológia helyett. Így elkezdett borászatot tanulni, több helyen is volt különböző borászoknál, köztük legutóbb egy magyar termelőnél Villányban. Ott töltött három hónapot, hogy ellesse a borkészítés fortélyait. Aztán szervezett a magyar borásznak egy-egy borvacsorát Bangalore-ban, Mumbai-ban és Delhiben (sőt Delhiben kettőt is).
Egy kifejezetten elegáns és modern étteremben voltunk, egészen diverz társaságban. Én pl. az egyik legjobb indiai divattervező hölgy (ezt persze a többieknek el kell hinnem, mert nekem fogalmam sincs róla ki kicsoda a divatszakmában, de Párizsban és Milánóban is van szalonja, és éppen egy párizsi divatbemutatóra készült, azaz biztos nem egy utolsó senki) és egy borszakértő között ültem, aki egyébként befektetési szakember. Eggyel arrébb pedig egy híres indiai szívsebész ült, aki úgy végez bypass műtéteket, hogy nem állítja meg a szívet, azaz a dobogó szívet operálja.
Kifejezetten jó volt az ételsor, a borokról nem tisztem nyilatkozni, a fehér iható volt, a rosé szerintem nem, a vöröseket nem kóstoltam meg, sokszor tapasztaltam már, hogy kár belém a villányi vörösbor, nem tudom meginni. Biztos még fejlődnöm kell! Mindenesetre az indiaiak elégedettek voltak, sőt többen azonnal rendelni akartak.
Bangaloreból gyakorlatilag semmit sem láttam, csak amennyit a taxiból meg a riksából kinézve lehet, mert összesen nem töltöttem 24 órát ott. Annyit sikerült megtudnom, hogy 7 millió lakosa van, és óriási területen fekszik. A reptér egy órányira volt a belvárosban levő szállodámtól, és kivételesen nem is a dugók miatt, egyszerűen messze van. No meg azt, hogy a város (ellentétben Delhivel) 11-kor „bezár” nincs senki az utcán és a vacsorák is addigra befejeződnek. Delhiben 11 előtt fel sem szolgálják a kaját.
Azt gondolom, sokan tudjátok, hogy Bangalore az itteni számítástechnikai és call-center ipar központja, nagyon sok világcég ide telepítette a telefonos ügyfélszolgálatát. A városnak kifejezetten jó éghajlata van, gyakorlatilag egész évben 28-35 fok között van a hőmérséklet, és abból következően, hogy a szubkontinens belsejében van, a monszun sem elviselhetetlen.
Nekem sikerült mindent elintézni, amit akartam, és ráadásul a vacsorán mellettem ülő úriember a bangalore-i kamara egyik vezető tisztségviselője, akivel meg is beszéltem, hogy fogadni fogják majd a magyar kamarai delegációt. Így összességében nagyon sikeresnek ítéltem a mások által fizetett utat.
2010.02.21. 18:24
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek