Nos, akkor kinek is való India? Mindenképpen kellően nyitottnak kell lenni az újra, a meglepőre, a megdöbbentőre. Szociálisan nagyon érzékenyeknek nem. Akinek már egy kóbor kiskutya láttán is megindul a szíve, az nagyon gondolja meg az utazást. (Már csak azért is mert ennyi kóbor kutya talán a világon nincs, mint itt) Értelemszerűen azoknak, akik komolyan érdeklődnek a keleti filozófiák iránt, azoknak India szinte kötelező, hiszen itt a konfucianizmuson és a taoizmuson kívül minden keleti vallás/világnézet masszívan képviselteti magát. Jónéhány olyan is, amelyről még csak nem is hallotunk a messzi Európában. Nagyon jelen vannak. Nekünk, akik egy többnyire szekuláris társadalomban nőttünk fel, nehéz is elképzelni mennyire áthatja a vallás itt az emberek életét.

Érdemes eljönnie mindenkinek, aki nagyra értékeli az emberiség kulturális emlékeit, mert ezekből itt rengeteg van. Ráadásul az itteni kultúra alapja, gyökerei nem változtak alapvetően az elmúlt kétezer évben. Persze, integrálta a sok behatást, amely érte, de azt lehet látni, hogy az egész kultúra gyökerei a Rámánaja vagy a Máhábhárata óta változatlanok.

Annak is érdemes ideutazni, aki szereti a természet szépségeit, hiszen nagyon sok minden megtalálható itt a magashegyi fennsíkoktól egészen az igazi őserdőig (bár azt azért keresni kell). Aki Petőfi nyomdokába lépve szereti a síkságokat, az is megtalálja a számítását. Annak is jó uticél India, aki szeretne állatokat látni természetes környezetükben. Ezek között persze a tigris a sztár, de rajtuk kívül is sok érdekességgel lehet találkozni. Tigrissel igazából csak igen nagy szerencsével.

Azaz sok ember meg fogja találni itt azokat a szépségeket amelyeket keres. Ugyanakkor mégsem javasolnám bárkinek, hogy nekiinduljon. Alapvetően három féle utazónak tudom ajánlani az ideutat:

1.       A hátizsákos turistáknak, akiknek legalább másfél-két hónapjuk van arra, hogy beutazák az országot. Ennyi idő birtokában nem baj, ha aznap éppen nem megy a vonat/busz, vagy ha az ember lekési a csatlakozást. Mert azt le fogja késni valahol, valamikor. Alapkövetelmény a körülményekkel szembeni nagyfokú tolerancia, és akkor fillérekből végig lehet nézni szinte az egész országot. Ha valaki eléggé elhatározza magát, az itteni ashramokban (templomok) egy-egy éjszakát szinte mindenütt el lehet tölteni teljesen ingyen egy nagyon egyszerű tömegszálláson. Van ahol még ételt is adnak. A közlekedés is fillérekbe kerül, a legtöbbet szerintem a látnivalók belépőire kell költeni, mert a külföldieknek azok elég borsosak – már persze a helyi árszinthez viszonyítva. De azon nem lehet spórolni, ha valaki turista, van, hogy 25x annyit fizet mint a helyiek (konkrét példa).

De ha valakinek van elég ideje, nem finnyás, nyitott az új kalandokra, akkor nagyszerű napokat tölthet itt el, minimális pénzből.

 

2.       Az igazán gazdagoknak. Akiknek nem kérdés, hogy mindenütt a legjobb, ledrágább hotelben laknak, mindenhova repülővel utaznak és a csak a hotel éttermében esznek.  Ezen embereknek általában elég magas igényeik vannak a szállásokkal kapcsolatban, és a kiemelt turistahelyeken ezt tudja is nyújtani India, sőt olyan luxust is, ahol tényleg mahardzsának is érezhetik magukat.

Nekik már érdemes akár 10 napra is ideutazni, annyi időt már értelmesen el lehet tölteni. Ennyinél kevesebbe annyira kevés fér bele, hogy azt nekik sem javaslom, akkor tényleg csak a Delhi-Agra-Jaipur „aranyháromszög” lesz az útvonal. De eljöhetnek akár több hónapra is, lehet bármennyi pénzük, akkor sem fognak eljutni olyan helyekre ahova a hátizsákos turisták. Mert vannak olyan –gyönyörű - helyek ahol egyszerűen nincs olyan szintű szállás, ahol hajlandóak lennének aludni. Ráadásul, hiába repülnek mindenhova, ott akkor is be kell szállni egy autóba, és zötyögni kell a bűn rossz utakon. Ezt senki nem ússza meg.

Szóval érdemes ide jönni annak akinek nincs pénze, de van töméntelen ideje és alacsony az igényszintje, meg annak akinek rengeteg pénze van, ehhez igazodnak az igényei is, de nincs sok ideje. Akkor a többiek, a magunkfajták, akik már kinőttek az elalszom-én-bárhol-a-földön-is-nem-baj-ha-három-napig-nem-tudok-fürdeni korból de ugyanakkor legtöbbször meg kell nézniük a vendéglőben az árakat is a étlapon, ők soha nem jutnak el Indiába? Nos alapvetően sajnos ez a helyzet. Vagy ha saját szervezésben eljutnak ide, az élmény nem lesz felhőtlen. Mert valami biztos nem fog úgy történni ahogy tervezték. Az interneten kinézett szuper szálloda valójában egy nyomorúságos, koszos, csótányokkal teli lyuk lesz. A meghirdetett fantasztikus vadrezervátumi túra egy órás poroszkálás lesz az aszfaltúton egy olyan hangos autóban, amely kilométerekre minden állatot elijeszt. A nagyszerű hindu templom pedig egy ház hátsó udvarán kialakított csiricsáré szentélynek fog bizonyulni. Ráadásul a rettenetesen kedves utazási ügynök ott veri át őket, ahol lehet (a legtöbbről egyébként hála istennek nem is fognak tudni, csak fizetnek mint a katonatiszt), ezért az út jóval többe fog kerülni mint tervezték. Mert kiderül, hogy az autó csak a látványosságtól fél kilométerig van kifizetve, onnan tovább már egy másik taxival kell menni külön pénzért, vagy az „all-inclusive” vacsora azt jelenti, hogy az árban az adó már benne van, de az ital természetesen nincs. Ha pedig befizetnek egy nagy európai utazási irodánál, akkor kétszer annyit fognak költeni mint kell. (Ami leginkább abban fog megnyilvánulni, hogy fele annyit látnak Indiából mint lehetne ugyanannyi pénzből)

Ennek ellenére van remény, mert ahogy írtam van harmadik kategória:

3.       Akinek van Indiában ismerőse, és tud neki első kézből származó információk alapján tanácsot adni, hol aludjon, milyen vonattal menjen, hol béreljen autót stb. Mert anélkül, hogy az ember tudná hova és kivel megy, nagyon mellé lehet nyúlni. Nekünk is sikerült már többször is. De nekünk, mivel évekre jöttünk, ez nem fáj olyan nagyon. Aki két hétre jön, annak az élményét bizony elronthatja egy-két rossz(abb) nap.

Summa summarum – várjuk minden kedves barátunkat!!!! (Mondtam, hogy reklám lesz, a gyönyörű nő is azért van benne!)