Az amerikaiak hétvégén ünnepelték, hogy sok száz évvel ezelőtt a bennszülöttek nagy pechjére kihúzták az első évet az Újvilágban, ezért a suliban három napos szünet volt. Mivel a szünet már mindhárom gyermekre vonatkozott, így újabb kirándulásra indultunk, ezúttal a világörökség részét képező ellorai és ajantai barlangtemplomokat vettük célba. Eredetileg egy üzleti úttal lett volna összekötve az egész, én egy kicsit hamarabb mentem volna Mumbaiba, onnan elrepültünk volna Aurangabadba (ez a legközelebbi reptér), majd vissza Mumbaiba, ahol én maradtam volna dolgozni, család meg repült volna vasárnap este Delhibe. Sajnos az „igazi” konzulnak pont ezen a hétfői napon kellett egy nagyon fontos konferenciára utazni Goa-ba. Így engem a nagykövet nem engedett el, át kellett szervezni az egész üzleti programot egy héttel későbbre. Pedig már jó hat hete szerveztem. Mindegy.

A gépről minden külföldi ugyanabba a szállodába ment, így reméltük mi is jól döntöttünk. Nagy szerencsénkre már reggel negyed kilenckor el tudtuk foglalni a szobánkat, le tudtuk tenni a cuccainkat, és jól bereggeliztünk. Jól választottunk a hotel nagyon gyerekbarát, óriási medencével, ahol nem hogy nem szabad labdázni, hanem a hotel eleve labdákat tart a medencében. Az ebédlőben pedig tányéralátétként fóliázott vicceket találhatunk. Egy olyan csomagra fizettünk be, amelyben félpanzió és két túra volt benne, egy Ellorába, egy Ajantába. Mindkét helyen barlangtemplomok vannak, amelyeket csak a XIX században fedeztek fel újra. Első nap utunk Ellorába vezetett, ez a barlang-együttes a fiatalabb, itt a barlangokat i.sz. 600-1000 között faragták ki a sziklákból. Három csoportja van a barlangoknak, 12 buddhista, 17  hindu és 5 jain (a Jainizmus a hindu vallásból alakult ki. Szigorú vegetáriánusok, és minden világi hívságot megvetnek, annyira, hogy a két nagy irányzat közül az egyik – az „égbe öltözöttek” - meztelenül jár.). A buddhista templomok a legidősebbek, és a jain templomok a legfiatalabbak.

A legnagyobb templom a Kailash-templom, amelyre igazából nincsenek szavak, gyakorlatilag elhordtak, illetve kifaragtak egy komplett hegyet. Ez világ legnagyobb monolit (egy kőből faragott) építménye. Állítólag 200.000 tonna követ mozgathattak meg az építők, 7.000 ember dolgozott rajta 150 éven keresztül. Három nagy árkot vájtak, aztán „kibontották” a sziklából a templomot. Mindezt i.sz. a VII-VIII században. Jó nyolc emelet magasan van bevájva az épület a hegybe, de most szabadon áll. Teljesen körbejárható és oldalt két-három szinten - a hegybe vájtan - hatalmas csarnokok veszik körül. Ezek a csarnokok egyenként is nagyobbak mint a legtöbb másik barlangtemplom. A templom fő részén három látogatható szint van, az egyik még ma is működő Shiva szentély, így oda már csak mezítláb lehet bejutni. Remélem, hogy a fényképek valamit visszaadnak belőle. Talán azzal tudnám érzékeltetni milyen, ha elképzelitek, hogy a Mátyás-templomot valaki kompletten bevájta volna a Gellérthegybe. Talán egy kicsit kisebb, de ugyanolyan díszes. Ja és még képzeljétek hozzá két oldalt a két-három kosárlabdapálya méretű csarnokokat.

A terület jóval délebbre van mint Delhi, ezért a hőmérő felülről nyaldosta a 30 fokot és tűzött a nap, bizony nagyon örültünk a barlangok hűs belsejének. De ezzel együtt is rendesen eltikkadtunk, mire végigjártuk az egészet (több mint négy órát voltunk ott). Tudván, hogy nem lehet vakuval fényképezni, végig cipeltük magunkkal az új fényképezőgéphez vásárolt állványt. Ahol nem volt túl közel az őr, ott tudtuk használni, ahol volt, ott mindig ránk szóltak. Persze kisebb baksis fejében biztos megenyhültek volna, de ezt csak egyszer játszottuk el, inkább próbáltam kézből fényképezni. Szerencsére az új gép tényleg kiváló, és egész tűrhető képeket tudtam így is csinálni. (ez aztán másnap Ajantában lett igazán fontos, de erről később). Meg sok helyen nem is volt őr.