Nagyon elhanyagoltam megint a blogot. Ennek sok oka van: jó és rosszabb könyvek, amelyeket olvastam (a rosszak azért, mert nehezen rágtam át magam rajtuk); a Fable2 Xbox játék (amelyet a gyerekek mellett én is szívesen játszom és elég időrabló tevékenység); az egyre jobb idő, amely a medence partjára csalogat minket; de biztos nem az, hogy Indiában uborkaszezon lenne. Nem, éppen ellenkezőleg, a belpolitikai élet soha nem látott mértékben forrong éppen.

Már többször írtam arról, hogy a nagy indiai sikersztorinak vége van. Nos, most úgy tűnik olyan válságos helyzetbe jutott a gazdaság, hogy erre a politikusok is rájöttek és végre valóban léptek is valamit. Itt írtam róla, hogy mik is a problémák. Röviden arról van szó, hogy a „lassú” növekedés miatt az indiai állam bevételei minden bizonnyal olyan mértékben csökkentek, hogy a kormány – a borítékolható hatalmas tiltakozás ellenére – hozzányúlt egy-két olyan gazdasági „szent tehénhez” (hol lehetne jobban használni ezt a hasonlatot mint itt?!), amelyekbe eddig mindannyiszor beletört a bicskája (na ez aztán képzavar), vagy egyáltalán nem is próbálkozott velük. Mert azért az itt sincsen másképp, a politikusok csak akkor hoznak népszerűtlen intézkedéseket, mikor a víz már elérte a csónak peremét, addig csak mutogatnak egymásra és üres frázisokat puffogtatnak.

Itt, ebben a nagy, zajos, komplex, végletekig populista, nagyobb és még nagyobb alkukkal mélységesen átszőtt, velejéig korrupt, egészen sajátos dinasztikus demokráciában aztán végképp. A Gandhi nyomán felnőtt ország furcsa kettősége, a számunkra elképzelhetetlen nyomorban tengődő sok százmillió ember valamint a szintén szinte elképzelhetetlen gazdaság és a felszínen a nincsteleneket leginkább szem előtt tartó politika. A politika ugyanis (mint gyanítom mindenütt) elsősorban a gazdagokat szolgálja ki, ugyanakkor populista módon állandóan a koldusszegény százmilliók érdekeit hangoztatja, végül is ők adják a szavazók nagyobb részét. De a szavakon túl ritkán tesznek valós lépéseket a néptömegek felemelésére. Mentségükre legyen mondva a probléma olyan méretű, amelyet szegény kis közép-kelet-európai agyunkkal nem tudunk megérteni. De még akár orosz fejjel is felfoghatatlan lenne, pedig ott is van jó pár millió szegény. De nem 600 millió!! Ha jobban belegondolok, már az is hatalmas teljesítmény, hogy sikerül életben tartani őket.

Na, eltértem a témától. A 5,5%-ra jelzett GDP növekedés annyira alacsony (jó mi, mennyire örülnénk mi egy ilyen soványka növekedésnek!?), hogy komoly gondok vannak a költségvetésben. A bevételi oldal értelemszerűen csökken, a kiadások viszont rugalmatlanok. Így a költségvetés hiánya most már a kormány által is elismerten legalább a GDP 6% lesz, ha ehhez hozzáadjuk a tagállamok hiányát is, akkor inkább 10% körül fog megállni. A makacsul magas infláció miatt a kamatlábakat a nemzeti bank nem tudja csökkenteni, ezért az állami hitelfelvétel is drága. Devizában is nehezebb már hitelt kapniuk, mert bár még éppen befektetési kategóriában vannak, de negatív kilátással. A magas kereskedelmi hiány miatt az országnak viszont nagyon szüksége van a devizára, amelyet – a külföldön dolgozó indiaiak nem elhanyagolható hazautalásain kívül - csak a befektetők tudnak behozni az országba. A befektetők azonban az utóbbi fél évben látványosan elfordultak, hiszen a kormány a belpolitikai harcok miatt semmilyen reformintézkedést nem tudott keresztülvinni. Sőt egyre mélyebben süllyedt az újabb és újabb korrupciós botrányokba.

Most úgy tűnik megragadták az utolsó lehetőséget, és inkább vállalták, hogy egyik koalíciós partnerük kilépjen és kisebbségben kormányozzanak, mint, hogy tovább süppedjenek a gazdasági futóhomokba. Szerintem az is szerepet játszott ebben, hogy remélték, a népszerűtlen intézkedések elterelik a figyelmet a korrupciós botrányokról. Ha így akarták, ha nem, biztosan így van, az elmúlt napokban csak a bejelentett „megszorító” intézkedésekről van szó, az ellenzék és a sajtó mintha teljesen elfeledkezett volna a két hete még bulldog-szívósággal előtérben tartott korrupcióról. Furcsa is látni, hogy az a párt, amely obstrukcióval teljesen megakadályozta a Parlament ülésszakán a munkát (három nappal korábban be is fejezték, mert egyáltalán nem tudtak semmit napirendre tűzni), az most egy szót sem szól erről az ügyről.

Mik is voltak ezek a nagyon népszerűtlen intézkedések?

1. A gázolaj árát megemelték literenként 5 rúpiával, ez jelentős emelés, mert eddig 41 rúpiába (kb. 175 forint) került egy liter.
2. Korlátozták, hogy a palackos gázból egy háztartás évente csak 6 darabot vehet kedvezményes áron
3. Engedélyezték, hogy a külföldi tőke 51%-os részesedést szerezzen a többmárkás kiskereskedelemben (ez azt jelenti, hogy a Tesco, Walmart, Carrefour és társai végre megjelenhetnek Indiában)

Az első kettő azt gondolom, nem szorul magyarázatra, annyit talán érdemes megjegyezni, hogy olajimportőrként India többet költ a gázolaj ártámogatására, mint az oktatásra és az egészségügyre együttesen. Ezt most hétvégén mondta a miniszterelnök, amikor megvédte a meghozott intézkedéseket. A kormány eddig szokatlan módon a nagy tiltakozás ellenére – csütörtökön pl. országos sztrájk is volt, de megmondom őszintén nem nagyon lehetett észrevenni –most kitart álláspontja mellet, annak ellenére, hogy kisebbségbe került.

A kiskereskedelem megnyitását azonban kicsit meg kell magyaráznom. Ez egy nagyon érzékeny kérdés Indiában, ahol a kiskereskedelem 5-6%-a zajlik csak hivatalos csatornákon. Legalacsonyabb becslések szerint is 25 millió ember él közvetlenül a kiskereskedelemből, ők nagy veszélyben érzik az állásukat, ha a nagy multik bejönnek. Tegyük hozzá, szerintem jogosan, jelen pillanatban valami elképesztő létszámfelesleg van akármelyik üzletben, ahova bemegyünk. Arról nem is beszélve mennyivel jobb lenne akár a leglepukkantabb Tescoban vásárolni, mint itt a szemétben és bűzben a rühes kutyák között (szó szerint, most már legalább tudjuk, hogy néz ki egy ilyen szegény állat – bár jobb lett volna soha meg nem tudni). Ezt egyébként már most sem értem, hogy mi a fenének megy el valaki a legjobb esetben is egy jólszituált, meleg, poros, mocskos szemétdombnak nevezhető piacra márkás ruhaneműt, elektronikai cikkeket vagy fehérárut (mosógép, hűtőszekrény stb.) vásárolni, ha elmehet egy teljesen világszínvonalú plázába megvenni ugyanazt, ugyanannyiért. Kíváncsi lennék, meddig bírják a régi „híres” piacok.

Tradicionálisan a legnagyobb ellenzéki párt egyik nagy támogatója a kereskedők kasztja, ezért különösen vehemensen ellenzik az új törvényt, amely egyébként nem is a kereskedelem átalakítása miatt fontos, hanem a kereskedelem háttérintézményei, az ellátási lánc miatt. A Walmart, a Tesco és társaik ugyanis egészen biztosan mélyen meg fogják változtatni az egész vertikumot, le egészen a termelőig. Másképpen ugyanis nem fogják tudni a saját maguk által elvárt színvonalat „hozni” itt Indiában.

Még egy fontos vetülete van a nagy kiskereskedelmi láncok megjelenésének. Amennyiben sikerül akár csak 15%-ra feltornászni a hivatalos kereskedelem részesedését, az egyből meg fogja triplázni az állam kereskedelemből származó adóbevételeit, hiszen a nagy láncok értelemszerűen fognak fogyasztási adót fizetni, ami a mostani kiskereskedőkről közel sem mondható el.

Nos, most úgy tűnik, a kormány kitart a népszerűtlen, de valóban szükséges intézkedések mellett. Pár hónapja pont azt írtam, csak remélni tudom, hogy meghozzák ezt az elhatározást. Ezek szerint most már annyira rossz a gazdaság helyzete, hogy nem tudtak mást lépni.