Az mérsékelt utolsó negyedéves adat miatt az egész éves növekedés is alacsonyabb, mint az előzetes becslés (6,9%) volt, csak 6,5%-os. Ez kevesebb, mint a 2008-2009-es GDP növekedés, mikor az egész világ nyögte a világméretű pénzügyi válság negatív hatásait. Ráadásul a beruházások aránya a GDP-hez viszonyítva a korábbi 38%-ról 30% alá került, előre vetítve, hogy a trend valószínűleg tartós lesz. A pénzügyminiszter elismerte, hogy meglepetés a kedvezőtlen adat, de kiemelte, véleménye szerint a visszaesés elérte a mélypontot. Ezt a befektetések növekedésével támasztotta alá, melyek aránya valóban emelkedett a 3. negyedévhez képest. Véleményével azonban teljesen egyedül maradt, az összes mértékadó elemző lefelé módosította növekedési előrejelzését a 2012-13-as évre. A kormány által a költségvetésben tervezett 7,6%-os növekedés helyett a becslések jelenleg 6,2 – 6,7% között mozognak, sőt olyan vélemények is elhangzottak, hogy a 6%-os növekedés is kérdéses lehet. Még maga Montek Singh Aluwahlia, a tervbizottság (mert itt még mindig van ilyen!) elnökhelyettese, is úgy nyilatkozott, hogy az utolsó negyedév kiábrándítóan rossz volt.

 

Az indiai sajtóra jellemzően a rossz hír hatására a mértékadó lapok azonnal megkongatták a vészharangot (Készüljünk rosszabbra, Sokkoló GDP adat, Agyő 2020 – helló 1991, Kell ennél nagyobb sokk?). A megszólaltatott üzletemberek, bankárok és elemzők egyöntetűen azt nyilatkozták, a kormánynak mindenképpen lépnie kell. Nem lehetetlen, hogy a rendkívül kedvezőtlen adat valójában jót fog tenni az indiai gazdaságnak, mert esetleg tényleg ráveszi a kormányt az -egyéként általuk is szükségesnek vélt - reformok bevezetésére. Bár a kormány folyamatosan a külső tényezőkre hárítja a növekedés lassulását – tény, hogy a nemzetközi környezet nagyon kedvezőtlen – a legtöbbek szerint már nem ez az elsődleges oka az indiai gazdaság lanyha teljesítményének, hanem a kormány döntésképtelensége.

 

A 2008-09-ben követett fiskális élénkítési politika ugyanis a mostani helyzetben nem járható. Az ország kereskedelmi és fizetési mérlege egyaránt negatív tartományban foglal helyet, ráadásul mindkettőnek olyan mértéke van, amely komoly aggodalomra adhat okot. A fizetési mérleg deficitjének 2012-re prognosztizált mértéke 8,3%. Az 2012-13-as éves költségvetés deficitjét a kormány a GDP 5,1%-ra tervezte, amelyet a támogatások lefaragása nélkül még 7,6%-os növekedés esetén sem tartott reálisnak senki a kormányon kívül. Amennyiben a GDP növekedése a most becsült 6,3% körül lesz, az rendkívüli nyomást fog helyezni a költségvetésre.

 

Mivel a központi költségvetés a tervezett szerint is a bevételeinek 40%-nak megfelelő hitelt kívánt felvenni a piacról, a növekedés lassulásával valószínűsíthetően alacsonyabb adóbevételek miatt feltehetően már a tervezett kiadások fedezéséhez is további hiteleket kellene felvenni az államnak. Már ez sem valósítható meg negatív következmények nélkül – a költségvetés hitel-éhsége nagyon megnehezíti a privát szféra hitelfelvételét és mesterségesen magasan tartja a kamatokat. A még mindig magas inflációval együtt nagyon kevés mozgástere van a központi banknak, nem tud érdemben kamatot csökkenteni a gazdaság élénkítésére.

 

Látható, hogy a szolidabb növekedés már azt is megkérdőjelezi, hogy a korábban elhatározott számokat tartani tudja-e a kormány. Ez szinte kizárja a korábbi válság alatt alkalmazott, a keresleti oldalt megtámogató gazdaságélénkítő csomag bevezetését, hiszen az könnyen olyan eladósodottsági spirálba taszíthatja Indiát, amelyből nehéz kitörni.

 

A fiskális és monetáris élénkítés lehetőségeinek híján elképzelhető, hogy a kormány végre valóban meglépi azokat az óriási belső ellenállásba ütköző lépéseket, amelyekről már jó másfél éve szó van. Ezek alapvetően két csoportra oszthatók, a támogatások csökkentése és a beruházási környezet javítása. A legégetőbben szükséges lépésnek az elemzők a dízelolaj és a világításra használt kerozin dollármilliárdokat felemésztő támogatásának leépítését tartják. Ezt a rendkívül érzékeny kérdés több hónapja lebegteti a kormány, de a minden bizonnyal megjelenő óriási tiltakozástól félve eddig nem lépték meg. Nem is hibáztathatók ezen népszerűtlen lépéstől való ódzkodásukért, már a lényegesen kevésbé érzékeny benzin árának 10%-os emelése is országos szintű megmozdulásokat eredményezett, amelyhez demagóg módon saját szövetségeseik is csatlakoztak.

 

A befektetési környezet javítására számos lehetősége van a kormánynak, de itt is jelentős ellenállással kell számolnia. Elég csak példának említeni a több-márkás kiskereskedelmi egységek piacának megnyitását a külföldi befektetők előtt. Ezt a kormány először bejelentette, majd az országos - és ismét saját legnagyobb szövetségeseiket is felölelő – felzúdulás miatt határozatlan időre elnapolták a rendelet bevezetését.

 

Az egyre romló világgazdasági környezetben és a belső ellentmondások által kikényszerített helyzetben az indiai kormány lépéskényszerbe került. Továbbra is fennáll azonban annak a lehetősége, hogy a fragmentálódott, egyre inkább csak helyi és rövidtávú érdekek által vezérelt belpolitikai helyzetben a kormányzópártnak nem lesz ereje/bátorsága véghezvinni a szükséges lépéseket, félve attól, hogy a 2014-es választásokon a népszerűtlen intézkedések miatt a szavazók a kormányzó koalíciót fogják büntetni. Sajnos ennek a szcenáriónak jelentős esélye van. Amennyiben ez valósul meg, India menthetetlenül alacsonyabb növekedési pályára fog kerülni, amely – figyelembe véve az ország rendkívül nagy népességét és a népesség növekedését – előbb-utóbb feloldhatatlan társadalmi feszültségekhez fog vezetni.

 

Csak remélni tudom, hogy a mostani, valóban jelzésértékűen alacsony növekedési adat segíteni fogja abban az indiai politikai szereplőket, meglépjék azokat a reformintézkedéseket, amelyek elengedhetetlenül szükségesek az ország jövője szempontjából.