Az utóbbi egy hónapban gyökeresen megváltozott a külföldi - és tegyük hozzá az indiai – sajtó hozzáállása az indiai gazdasághoz. Amíg - számomra egyébként már egy éve érthetetlenül – eddig Indiát csak szuperlatívuszokkal együtt említették, az utóbbi időben egyre-másra jelentek meg olyan cikkek, hogy Indiában nincs minden rendben. Egészen odáig fajult a dolog, hogy volt olyan internetes újság, amely egyenesen a következő Görögországnak nevezte Indiát. Hogy mi okozhatta ezt a 180 fokos fordulatot nem tudom pontosan, mert a fenyegető jelek már jó egy éve láthatók annak, aki foglalkozik az indiai makroadatokkal. Márpedig egészen biztos vagyok benne, hogy világszerte nálam sokkal képzettebb (és összehasonlíthatatlanul jobban fizetett!!!) elemzők serege nézi, hogy mi történik ebben az országban. Eddig mégsem vették észre, hogy valami baj lenne - vagy nem szóltak róla. Elég csak arra rámutatni, hogy a három nagy hitelminősítő közül eddig csak az S&P jelezte, hogy India besorolásán esetleg negatívan fog majd változtatni. A másik kettő egyelőre stabilnak nevezi a hitelkockázatokat.

Csak azt tudom elképzelni, hogy az elemzők nem néznek eléggé az adatok mögé, vagy különböző jól felfogott érdekből nem szólalnak meg. Szeretném két adat kicsit részletesebb megvilágításával illusztrálni mire is gondolok. Az egyik a növekedés. India a GDP növekedési mutatókban a világ élvonalába tartozónak látszik. Tekintsük most el attól, hogy az indiai GDP adatok legjobb esetben is csak durva tudományos becslésnek és semmiképpen nem ténynek tekinthetők (erről bővebben itt), fogadjuk el, hogy India GDP növekedése tavaly 6,9% volt. Az alacsony bázis és a magas népesség miatt ez a szám nagyon csalóka. Ha figyelembe vesszük ezeket a tényezőket, hazánknak mindössze 0,78%-os növekedést kellene elérni, hogy az egy főre jutó GDP nominálisan ugyanannyit növekedjen, mint Indiában a 6,9%-os növekedés esetén. Németország esetén ez a mutató 0,23% azaz Németország így vizsgálva idén gyorsabban növekszik, mint India. (Mi sajnos nem, mert idén nálunk gazdasági visszaesés lesz) Ezt persze senki nem veri nagydobra, pedig szerintem elég fontos adat.

A másik szerintem félrevezető adat a GDP arányos költségvetési hiány. Erről gondolom mindenki tud, mert most sokat lehet hallani arról milyen korrekciót kell bevezetni hazánkban, hogy ne haladjuk meg a 3%-ot. Ez egy olyan makromutató amely látszólag  frappánsan mutatja egy ország teherbíró képességét. Ez Indiában 5,9% volt tavaly és idén 5,1%-ot terveznek. Ez (mármint a tavalyi) persze már önmagában kétszerese az EU által megengedett maximális államháztartási deficitnek, azaz már eleve nem érthető miért nem jelezte senki, hogy ez nem elfogadható. De ha egy kicsit megkaparjuk a felszínt, kiderül, hogy ez is nagyon félrevezető adat. A jövedelemközpontosítás alacsony szintje miatt ugyanis – Indiában a központi költségvetés alig több mint a GDP 17%-a – a költségvetésnek lényegesen kevesebb bevétele van mint a fejlett országokban (pl. az 1,2 milliárd lakosú országban 35 millióan fizetnek SZJA-t, lsd itt). A kiadásokon belül az alacsony bevételek miatt nagyon magas a hitelfelvétel által történő finanszírozás, meghaladja a központi költségvetés bevételeinek 40%-át. Már középtávon is fenntarthatatlan lesz évente az állami bevételek 40%-át kitevő hitelt a piacról felvenni. Hiába alacsony a hitelfelvétel a GDP-hez viszonyítva, a kormány által felvett hiteleket nem a GDP-ből, hanem az állami bevételekből kell visszafizetni. Ha pedig évente a bevételek 40%-át veszik fel hitelként, nagyon hamar eljön az a pont, amikor finanszírozhatatlan lesz az indiai költségvetés. Hiszen az állami bevételeket nem lehet az egyik napról a másikra drasztikusan növelni (bár vannak egyes országok ahol ezt megpróbálják).

Ezen felül az ország külkereskedelmi deficitje is rekordszintet ért el, a tavalyi pénzügyi évben, megközelítette az USD 185 milliárdot. Ez a GDP 10%-a, és az exportnak több mint 60%-a. Ha egy európai ország eljutna ide, akkor már mindenki az ország összeomlásáról cikkezne.

Arról is írtam már, hogy az a hatalmas demográfiai előny, amelyre alapozzák India gyors fejlődését - a 25 év alatti állampolgárok óriási száma (mind abszolút értékben, mind relatíve a népesség arányában) – egyben demográfiai bomba is. A miniszterelnöki tanácsadó testület elnöke is megerősítette, 2004 és 2009 között összesen kb. egymillió új állás jött létre Indiában. A kérdés rendkívüli jelentőséggel bír, hiszen Indiában havonta 1-1,2 millió új munkavállaló lép a munkaerőpiacra, és a Világbank közelmúltban kibocsátott jelentése szerint ez a következő évtizedekben tartósan így lesz. Sajnos tény, hogy a kiemelkedő gazdasági fejlődés Indiában sem járt munkahely-teremtéssel. Jogosan kérdezhetjük, akkor meg minek a fejlődés? De itt Indiában ez még nagyobb probléma, mert azért ha ötvenmillió állástalan (ennyi kevesebb mint öt év alatt belép a munkaerőpiacra) egyszer netán megindul, na akkor bizonyos problémák fognak jelentkezni az országban. Ne feledjük, az arab tavasz is onnan indult, hogy a fiataloknak nem volt munkájuk. A kulturális különbségek miatt nehéz elképzelni, hogy India ide fog jutni, de tegye fel a kezét az aki akár 5 évvel ezelőtt megjósolta volna a tavalyi közel-keleti eseményeket.

Mindezeket még rosszabb megvilágításba helyezi, hogy az egyre jobban fragmentálódó indiai belpolitikai életben a kormányzó koalíció elvesztette momentumát, és az elmúlt 18 hónapban teljesen leállt az égetően szükséges gazdasági reformfolyamat. Abban minden elemző egyetért, hogy az indiai belpolitikai csatározások és a kormány abszolút tehetetlensége már olyan méreteket öltött, hogy az veszélyeztetni a gazdaságot.

Röviden összegezve, az indiai makroadatok nem néznek ki jól, nagyon nehéz olyanokat kiragadni, amelyek alapján pozitív előrejelzést lehetne adni. De Indiában mindig minden jóra fordul a végén. Ha meg nem fordul jóra, akkor még csak nincs vége! :-)