Mielőtt itt jártam volna (Zsuzsi - a szerk.), , azt hittem (Ó-)Delhi nagyon zsúfolt. Már tudom, hogy eltörpül Mumbai mellett. Az egyik legmeghatározóbb élmény erről a városról ugyanis az, hogy a járdákon hömpölyög a tömeg, csakúgy mint az utakon a megszámlálhatatlan féle jármű. Azóta már tudom miért van ez, Mumbai a világ legnépesebb városa (ha csak magát a várost nézzük - http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_cities_proper_by_population ) majdnem 14 millióan lakják. Népsűrűség tekintetében érdekes módon Delhi megelőzi, de Mumbai is rendkívül sűrűn lakott, a világon csak Indiai városok és Kairó van előtte (meg Dakka, de az gyakorlatilag India). A környező városokkal együtt pedig 19 millió felett van az itt élő emberek száma. Ezeket az indiai számokat továbbbra sem lehet felfogni.

Mumbai eredetileg 7 szigeten terült el. Az időszámításunk előtti második századtól már lakott volt, elsősorban halászok éltek itt. Hindu dinasztiák sorozata, majd muszlim uralkodók vezették, a XIV. században a portugálok kezére került, akik 1661-ben braganzai Katalin hozományaként az angoloknak adták (II. Károly). Anglia kormánya azonban 3 év múlva a Kelet-Indiai Társaságnak adta – nevetséges összegért - lízingbe, ettől kezdve indult el szédületes fejlődése. A Társaság ide helyezte központját, és óriási kikötőt épített. A szigeteket a tenger feltöltésével összevonták - így ma Mumbai egy nagy sziget. Nagy építkezésekbe is fogtak, Mumbai építészeti emlékei zömmel ebből a korból valók. Koloniális stílusban épült (és kimondhatatlan nevű) középületek, mint pl. a Chhatrapati Shivaji Terminus pályaudvar (köznapi nevén Viti, mivel eredetileg Victoria pályaudvar volt) vagy a Chhatrapati Shivaji Maharaj Vastu Sangrahalaya (köznapi nevén Prince of Wales Museum), adják meg ma is a hangulatát. Ez a Shivaji a Maratha állam alapítója volt (ezért van tulajdonképpen minden róla elnevezve). A chhatrapatit pedig rögtön megértitek, ha elárulom, hogy a „chh”-t „s”-nek kell ejteni. Satrapa, a shah indiai megfelelője.
A városnak van keresztény katedrálisa és több temploma, valamint fennmaradt egy harmincegynéhány kétemeletes, elegáns házakból álló keresztény negyed is. Sajnos ezt ma olyan társadalmi réteg lakja, akikhez nem mertünk túl közel menni a gyerekekkel, így a házakat csak a kocsi biztonságából csodáltuk, letűnt fénykorukon merengve.
A városiak büszkesége a tengerparti sétány (Chowpatty Beach), ahol napközben nem sok embert láttunk – a meleg miatt –, de bizonygatták, hogy este gyönyörű lesz. Sötétedésre vissza is mentünk. A fények a városban kigyúltak, és a tengerparti szállodák és más épületek sora tényleg olyan volt, mintha egy hatalmas fénylő nyakláncot látnánk. De európaiként mégsem tudtam romantikus esti programnak érezni, ugyanis ezt a „nyakláncot” rajtunk kívül másik ezer család is csodálta. A vízben nem lehet fürdeni, mert bár kellemesen meleg, sajnos túl szennyezett.
Mumbai egyetlen látványossága a közeli Elephanta Island, ahol i.sz. V-IX. században Ellorához hasonlóan kőbe vésett templomokat és kolostorokat alakítottak ki. Aki látta Ellorát és Ajantát, annak az itteni templomok csalódást jelentenek, mivel ezek csaknem üresek (a portugálok tönkretették őket). Nem is igen értem miért kerültek fel a világörökségek közé, biztosan nagyon jól lobbiztak az indiaiak. Mégsem bántuk meg, hogy elmentünk, mert Mumbai hajózás nélkül azért nem teljes.
A koloniális épületek, a tömeg és a tenger mellett Mumbai fő meghatározói a toronyházak. Ezek egy része kereskedelmi, más része lakóépület. Most épül egy olyan épület a második legdrágább negyedben, amely 23 emeletes lesz, de csak egy család fogja lakni (5 fő)… Egyébként az ingatlan árak hajmeresztőek, a nyomornegyed szélén található 1,5-2 négyzetméteres rozoga „üzletek” 2-3 millió forintnak megfelelő összegért cserélnek gazdát.
Mumbai olyan nagy, hogy a dél-Mumbaiban születettek/dolgozók nemigen mennek át észak-Mumbaiba, az út ui. 3,5-4 óra is lehet. Valahol el kell férni a 14 millió lakosnak.
Turistaként teljesen felesleges elmenni Mumbaiba, nincs mit megnézni. Illetve Indiában annyi sokkal szebb látnivaló van, hogy nem érdemes Mumbaira vesztegetni az időt. De mint város nekünk sokkal élhetőbbnek tűnik mint Delhi. Sokkal jobban megfelel annak a képnek, ami bennünk európaiakban él egy városról. Új-Delhi ahol lakunk ugyanis a mi fogalmaink szerint nem város. Széles sugárutak, nagy terek és sok a zöld, az épületeket gyakorlatilag alig látni. Nem is „látjuk” a várost. Mumbai egész más. Legalábbis azok a kerületek ahol mi jártunk. Mi ezért nem bántuk meg, hogy elmentünk, egészen kíváló ebédre hívott meg az ottani tiszteletbeli konzul és legalább láttunk egy olyan várost, amelynek egyes részei emlékeztetnek Európára.
 
Szerző: zdyzs  2009.12.06. 05:26 2 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zalay · http://autostat.hu/cikk-kereso 2009.12.11. 13:48:51

Respect - de egyben ébred bennem a gyűlölet: még egy darabig ide sem juthatok el.
De az élmények azért átjönnek...

zdyzs 2009.12.11. 17:57:22

@Zalay: Mumbait ne sajnáld, turistaként abszolút nem éri meg. A többi viszont nagyon!
süti beállítások módosítása