A következő napokban remélhetőleg megint sok bejegyzés fog születni, mert újra átalakul a blog egy kicsit utazási beszámolóvá. Eltelt ugyanis a harmadik karácsonyunk is távol az otthonunktól és a gyerekek három hetes szünetét kihasználva elutazunk Sri Lankára. Szerencsére az amerikai suliban jó hosszú a szünet, mert sokan hazautaznak karácsonyra, ezt figyelembe is veszi az iskola a tanév megtervezésekor. (Mielőtt bárki irigykedne, a nyári szünet viszont két héttel rövidebb, mint otthon).

Mialatt kint voltunk, próbáltuk naponta leírni mi is történt velünk. Ez persze nem sikerült maradéktalanul, de kis késéssel naponta fogjuk feltenni a beszámolókat a blogra, mintha éppen most lennénk ott. Ezért aztán érdemes lesz minden nap visszatérni ide!

Kezdésnek azonban úgy gondoltuk leírjuk milyennek láttuk összességében Sri Lankát, meg néhány sor tényt is az országról. Most, hogy már vissza is érkeztünk, van egy kis rálátásunk az országra. Alapvetően azt lehet elmondani, hogy Sri Lanka olyan, mint India, csak tisztább, rendezettebb (egy kicsit), jóval kevesebb az ember és más a kaja. De az emberek ugyanolyan feketék, riksák szaladgálnak mindenfelé (amelyek azonban mind tip-top állapotban vannak - nem úgy, mint Delhiben, ahol minden riksa végtelenül ütött-kopott), az utcakép nagyon hasonló (mínusz 90% szemét), ugyanazok a bollywoodi filmek mennek, mint nálunk és Ceylon szigetén is mindenki a rossz oldalon vezet.

A történelmüket nagyon felületesen megismerve ez persze nem véletlen. A sziget a történelmi korok előtt óta lakott, de igazi civilizáció csak az Észak-Indiából az i.e. 4. században bevándorolt árják óta van. A legenda szerint a száműzött Vijaya hereg pont aznap kötött ki a szigeten, amikor Buddha elérte a megvilágosodást. 700 emberével együtt megalapították Anuradhaphura városát, és ezzel együtt a szingaléz népet is. Hamarosan áttértek a buddhizmusra és egészen a XI. századig itt volt a főváros. Ekkor azonban a folyamatos tamil (a Dél-Indiai Csóla dinasztia) támadások miatt délebbre költöztek, Pollonaruwába. Később azt is el kellett hagyniuk és végül a szingaléz főváros Kandybe, az ország belsejébe került. A tamil-szingaléz ellentét sajnos egészen mostanáig megvan, egészen 2010-ig polgárháborús helyzet volt az országban, az északi területek tamil népességének képviseletében harcoltak a tamil tigrisek, de a jelenlegi szingaléz vezetés leverte az ellenállásukat (egyesek szerint különösen kegyetlen eszközökkel).

A sziget korán bekapcsolódott a világkereskedelembe, mivel fűszerekben és drágakövekben ma is gazdag és korábban ez a két - kis mennyiségben is nagyon értékes - áru volt a távolsági kereskedelem legfőbb célja. Először az arabok, majd a portugálok, később a hollandok és végül az angolok tették rá a kezüket a kereskedelemre. Az arabok csak kereskedtek, a többiek szokásuk szerint le is igázták és a portugálok meg a hollandok térítették is rendesen a helyieket. Azok azonban ellenálltak, és sem a portugálok, sem a hollandok nem tudták őket behódolásra kényszeríteni, így csak bizonyos tengerparti területeket tudtak ellenőrzésük alatt tartani. Persze a kereskedelmi monopóliumhoz ennyi is elég volt. Csak az angoloknak sikerült elfoglalniuk fővárosukat, Kandyt 1815-ben. A szigeten termesztett kávét betegség támadta meg, és az 1870-es évekre a kávéültetvényeket nagyrészt felváltották a teacserjék. Nem kis mértékben egy skót úriembernek, bizonyos Thomas Liptonnak (később Sir Liptonnak) köszönhetően, aki kikerülve a közvetítőket, ültetvényeket vásárolt a szigeten, hogy direktben láthassa el teával szülei egyetlen vegyesboltjából kiépített üzlethálózatát (amely virágkorában több mint 300 boltból állt) . Azt hiszem, az ő nevét mindenki ismeri. A brit birodalom szétesése Ceylont sem kerülte el, és 1948-ban megkapták/kikiáltották függetlenségüket. A mostani nevet 1972-ben vette fel az ország, ami a nyugat számára újdonságnak tűnhetett ugyan, de a helyiek (és az indiaiak) mindig is Lankának hívták a szigetet, ahol a hindu mondák szerint Ravanna démon élt. A „sri” általánosan használt előtag itt, a „tisztelt” megfelelője. Hogy kinek jutott eszébe ezt egy ország nevébe beletenni azt nem tudom, nem hangzik valami jól.

Sri Lanka érdekes bizonyítéka annak, hogy minden relatív. Nekünk Delhi és India után a rendezettség, viszonylagos tisztaság, és a fejlettség kis szigete. Ugyanakkor biztos, hogy Európából ideutazva egy kaotikus, koszos, átláthatatlan hely lehet. Azért mondom ezt, mert évekkel ezelőtt, mikor voltak ide és a Maldív-szigetekre charter járatok, több olyan (számomra értékelhető véleménnyel rendelkező) emberrel is találkoztam, aki utálta Sri Lankát. Mondjuk meg tudom érteni, a Maldív-szigetek paradicsomi békéje mellett Ceylon tényleg nem értékelhető pozitívan. Az indiai állapotokhoz képest viszont kifejezetten üdítő hely. Mi legalábbis nagyon élveztük. Erről fogunk részletesen írni a következő napokban!