Semmi említésre méltó nem történik velünk, éljük a hétköznapi életet a monszun közepette. Ahogy tavaly is, ez azt jelenti, hiába van 32 fok, semmi nem szárad meg rendesen. Ráadásul mikor esik (mint például ma), akkor csak 26-28 fok van. Ez azért jó, mert nem rohad le rólunk a hosszúnadrág, amit ha kint ülünk (egy jól fedett helyen) szúnyogok ellen ilyenkor késő délután már ajánlatos felvenni. Mi nagyon élvezzük ezt a párás meleget.

Apróbb kis érdekességek történnek csak velünk, mint az egyik este, mikor Glee-nézés közepette arra lettem figyelmes, hogy a fal mellett két szürke golyó halad viszonylag sebesen. Már máskor is találkozunk az itt nagyon gyakori indiai házi cickánnyal – amely egyébként a legnagyobb cickányfaj a világon (az afrikai elefántcickány ugyanis szorosan véve nem a cickányok családjába tartozik) – amit a helyiek csucsundernek neveznek. Eddig csak a konyhában láttuk, most viszont a nappaliban vonultak a fal mellett. Persze rögtön nagy felfordulás lett úrrá a családunkon, próbáltuk volna kiterelni őket az ajtón. Ez őket egyáltalán nem zavarta, szép tempósan, de egyáltalán nem sietve futottak a fal mellett végig. Így jellemzően a bútorok alatt voltak, de mikor kibukkantak, kiderült, nem is két állatról van szó, hanem egy nőstényről, amelyet két kicsinye követ szorosan. Mint a cickányoknál általában, a kicsik belekapaszkodtak anyjuk farkának tövébe és úgy kígyóztak végig a szobán, majd a konyhán, végül az hátsó ajtónk alatti valószerűtlenül apró résen el is távoztak, mint akik jól végezték dolgukat. Gondolom ott is jöttek be. Csak remélni tudjuk, hogy mielőtt mi megláttuk őket, elfogyasztottak néhány csótányt!!

Nos ez volt a legnagyobb esemény az elmúlt héten, azon felül persze, hogy a gyerekek megkezdték az iskolát.