Szóval hallgattam a tájékoztatót arról, hogyan fog menni a rendezvény meghirdetése, mit kell tennünk a standokon, milyen bemutatkozócsomagot kapunk, hogy megy majd a regisztráció, stb. Minden tényleg igazán szuper-profin meg van szervezve, (mondjuk jól ismerem a főszervezőt - nem indiai - és őszintén szólva nála jobb szervezőkészségű embert én még soha nem láttam, így nem is csodálkoztam ezen), külön listát kaptunk arról, milyen eszközöket kapunk majd a standon, kinek mit kell tenni.

Majd odaértünk, hogy elmagyarázták, a befizetők kapnak egy Walk for Life-os pólót, kitűzőt, sárga kendőt, táskát és sapkát (ezeket mind a szponzorok adták, így a nevezési díjnál valójában többet kapnak a résztvevők). Az ajándékokat mindjárt a regisztrációnál oda is kell adnunk nekik. Nagy büszkén be is mutatták az éppen 1 órával azelőtt a nyomdából frissen megérkezett pólókat. Majd - az addigi tényleg vérprofi eligazítás után - a következőket űzték hozzá: „A pólók mérete a következők szerint van, a legkisebb az M, a következő az S, azután jön az XL és a legnagyobb az L. Így sikerült a helyi gyártónak.Mikor ezt elmagyarázzátok a résztvevőnek, csak mosolyogjatok”. Mikor már egy perce önfeledten nevetett az összegyűlt nemzetközi önkéntes csapat, valaki jelentkezett és megkérdezte, biztos hogy nem a tavalyi póló ez?. „Miért?”- kérdezte az előadó. „Azért, mert idén februárban lesz a futás, ezen meg január van.” Mindenki megnézte, és valóban a pólósok elnyomták a dátumot.

„Keep smiling” – ez volt az előadó válasza, mi pedig tovább nevettünk és újra átéreztük, hogy Indiában vagyunk.