Egy életre elég természeti és kulturális látnivaló szerte az országban.
Ezt azt hiszem, nem kell nagyon magyaráznom, India egy kontinens, kontinensnyi látnivalóval. Sőt több ezer éves történelme miatt talán még több kulturális emlékkel. Mi még hosszú ittlétünk ellenére is csak a felszínt kapargattuk meg, eddig szinte csak azokon a helyeken voltunk, ahova a turisták általában eljutnak (persze azok, akiknek két hónapjuk van itt utazgatni). Az egyetlen kivétel Megalája volt. Nem is találkoztunk még senkivel, aki járt volna ott (indiaival sem!) és eddig a sok csoda közül, amelyet itt láttunk Indiában az volt a legszebb. Persze nehéz összehasonlítani mondjuk a Tadzs Mahallal vagy Dzsájszálmerrel, de akkor is úgy érezzük az volt a legvarázslatosabb hely ahol jártunk. És biztos van még ilyen Indiában, csak meg kell találni.
De azok a helyek is káprázatosak, hihetetlenek, csodálatosak, meghökkentőek, fantasztikusak, amelyek a jól bejáratott turistaútvonalon vannak (ez itt a reklám helye! Jöjjön mindenki!!!). Ha csak végignézzük a képeinket, amelyeket az elmúlt 16 hónapban készítettünk rájövünk milyen elképzelhetetlenül gazdag látnivalókban ez az ország.
A gyerekek egy abszolút nemzetközi környezetben vannak, a világ minden tájáról ismernek meg értelmes, nyitott gyerekeket
Ez az, ami miatt itt vagyunk. És nem csalódtunk benne. Mindhárom gyermekünk olyan stimuláló, támogató, nyitott környezetben van, amilyet elképzelni sem tudtunk. Ráadásul van olyan oldala is, amelyet csak egy külföldi tartózkodás alatt lehet megtapasztalni. Lehet otthon is nemzetközi iskolába járni, de nem lesz meg az az összetartozás-érzés, amelyet a saját kultúrából való kikerülés önkéntelenül is meghoz. Itt Indiában ez ráadásul még hangsúlyozottabb, mert a környezet annyira más, mint amilyet otthon megszoktunk amennyire az egyáltalán lehetséges (nem számítva persze azt, ha valaki kiköltözik az afrikai szavannára, adoptálja egy amazonasi indián törzs vagy tevehajcsárnak áll a Rub-al-Khaliban). Emellett a kultúrsokk mellett a gyerekek között az iskolában meglevő esetleges különbségek eltörpülnek, illetve erősebb a közös élmény, hogy mindenki idegen környezetben van.
Öröm látni, ahogy a lányaink és Peti élvezik az iskolát, a barátaikat. A teljes természetességet, ahogy egy japán, izraeli, koreai vagy osztrák-szíriai (aki egyébként kanadainak tartja magát, mert ott volt kisgyerek) gyerekkel játszanak.
Nagy nemzetközi csapat dolgozik Delhiben, így mi is szert tehetünk érdekes ismerősökre
Ami a gyerekekre igaz, az ránk is. Nagyon érdekes emberekkel lehet találkozni. (Persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy sok olyannal is, akire csak ezért mondja ez ember, hogy érdekes, mert nem akar róla sértőt mondani.) A gyerekek által megtapasztalt összetartozás-érzés nekünk is megadatik. Gondolom másutt is összetartanak az expatok, de India annyira más, és annyira nehéz itt élni külföldiként, hogy akik máshonnan érkeztek ide, azonnal segítenek egymásnak, azonnal megtalálják egymással a hangot. Nagyon könnyű kapcsolatokat kialakítani. Mindenki tudja, hogy relatíve rövid időt lesz itt, ezért arra is kevés ideje van, hogy ismerkedjen. A rossz oldala mindennek az, hogy ezek a kapcsolatok nagyon felületesek, hiszen mindenki tudja relatíve rövid időt lesz itt, akivel megismerkedik ,azt 99%, hogy három év múlva már nem fogja látni hogy soha többet.
De ez az egész nemzetközi lét nekünk nagyon tetszik. Főleg Zsuzsinak, aki sokkal jobban „benne van” az iskola miatt. Egy év elteltével ő már eljutott oda, hogy alig van otthon, annyi programja van. Neki van igazán lehetősége élni ezzel, mert akikkel ő megismerkedik, azok nem érdekből beszélgetnek vele. Nekem egy kicsit rosszabb a helyzet, mert azok, akik szóba elegyednek velem általában akarnak valamit. Kicsit talán kivétel ez alól a többi kereskedelmi kiküldött, de ők sem teljesen.
Összességében nagyon élvezzük azt, hogy egy elég különleges „csapat” tagjai vagyunk.
Megismerni egy teljesen eltérő, de nagyon érdekes kultúrát.
Ez nem volt benne az eredeti SWOT analízisemben, de megírva az előbbieket rájöttem, hogy kimaradt. Ugyanis nem csak az óriási lehetőség nekünk, hogy a nemzetközi csapat tagjai lehetünk, de az is, hogy az indiaiakkal is meg lehet ismerkedni. Ez talán még jobban inspirál minket, mert ők annyira másként nézik a világot, mint mi, hogy ezt nagyon nehéz elmondani. Ezt nem is tudom leírni, mert ezt tényleg csak akkor lehet megérteni, ha az ember itt van. Már sokszor próbáltam például érzékeltetni mit jelent egy 1,2 milliárdos nemzet fiának lenni, de nem megy. Még én sem tudom felfogni, pedig itt élek közöttük. Na ez az, ami tényleg kitágítja az ember világképét, olyan emberekkel találkozni, akik egészen másképp látják ugyanazt. Én mindig is azért örültem az érettségi találkozóknak, mert ott nem csupa közgazdásszal, meg üzletemberrel beszéltem meg a „világ dolgait”. Itt ez most egy teljesen új dimenzióba került, mert olyan emberekkel beszélgetek, akiknek a teljes világnézete homlokegyenest eltér attól, amit én látok. Ez persze néha frusztráló, de alapvetően nagyon segít túllépni saját korlátaimon.
Utolsó kommentek