Elképzelhetetlen nyomor
Bármennyire is megtanultunk ezzel együtt élni, ettől még elfogadhatatlan, hogy milyen nyomorban élnek itt az emberek és akármennyire is próbáljuk elkerülni, azért időről időre muszáj szembesülnünk vele. És az nem kellemes.
Borzasztó mocsok
Nagyjából ehhez is hozzászoktunk, de azért a hátrányok között masszívan fel kell sorolni ezt is. Nem igazán lehet ezt leírni, ennyire még nincs jó írói vénám. Egy lakótelepi kukatárolóban kialakított nyilvános WC-t képzeljetek el, ahol leszerelték a piszoárokat (de ettől még mindenki használja) és amelyben egy százfős macskahorda szanaszét dobálta a szemetet. Na, ez India. (Jó, nem mindenütt, de sok helyen)
Óriási a szmog Delhiben és nincs is olyan hely, ahova elugorhatna az ember innen egy hétvégére kikapcsolódni a természetbe (ha nincs pénze repülőre).
Sajnos ugyanis Delhi kétszáz kilométeres körzetében mindenütt sűrű szmog van. Ha valami értelmes helyre szeretnénk elmenni, ennél messzebb kell eljutni. A katasztrofális közlekedés miatt ez minimum 5 órát vesz igénybe. Mivel a gyermekeink fél négykor végeznek a suliban (pénteken is) sötétben pedig még veszélyesebb vezetni, ez kizárja, hogy bárhova elmenjünk egy hétvégére. Még szerencse, hogy van medence, mert így itt is úgy érezhetjük, hogy nyaralunk.
Gyalog szinte lehetetlen közlekedni és veszélyes is
Bármennyire is hozzászoktunk otthon az autóhoz, azért mindig ott van a lehetőség, hogy az ember gyalog, vagy tömegközlekedéssel utazzon. Itt ilyen lehetőség nincs. A távolságok olyan nagyok, hogy gyalog sehova nem tudunk elmenni. Egyetlen kivétel a „szomszédban” (értsd gyalog tíz perc) levő helyi bevásárlóközpont. Ez mondjuk sokat jelent, mert legalább kenyérért-tejért mindig el tudunk menni. De ezen kívül kifejezetten ellenjavalt gyalogolni. Az év nagy részében túl meleg van, és amikor nincs, akkor is a közlekedési kultúra miatt nem életbiztosítás gyalog közlekedni. A tömegközledekésnek sem a színvonala, sem a biztonsága nem felel meg annak, hogy mi igénybe vegyük. Főleg nőként veszélyes buszon utazni, elég sok inzultusról lehet hallani, amelyet nők ellen elkövetnek. Furcsa, de tényleg zavaró, hogy mindenhova kocsival kell menni.
Szétaprózott, korszerűtlen kiskereskedelmi struktúra
Most már otthon is el vagyunk kényeztetve a nagy láncok és bevásárlóközpontok által. A Tescoban vagy Corában mindent meg lehet kapni, de ha jobb minőségre vágyik valaki, akkor is megkapja egy bevásárlóközpontban. Itt ez korántsem sincs így. Cipőt a cipőboltban lehet kapni, ruhát a ruhaboltban és ezek legjobb esetben is maximum közel vannak egymáshoz. És ezek a könnyebb tételek, elektronikában például nagyon szűk a választék (Sony, LG, Samsung, a fehérárukban Whirlpool), nagyon kevés áruház van és ott maximum 4-5 termék között lehet választani. Jó példa a kiskereskedelem elégtelenségére, hogy három hónapja vadásszuk a gyerekeknek a SIMS3 játékot és sehol nem sikerült megvenni (eddig jó 50 boltban próbálkoztunk).
Semmi nem készül el időben, és akkor is 90%-ban rosszul.
Ez sajnos mindenre vonatkozik. Csak egy példa. Fél évet vártunk arra például, hogy kicseréljék a légkondi beömlőrácsait (központi légkondink van, a szobákban csak nyílások vannak a falon, ahol bejön a hideg levegő). Ez azt jelenti, hogy havonta rájuk szóltam. Mikor végre nekikezdtek, kiderült, kisebbeket gyártottak, mint kellett volna (háromszor mérték le előzetesen). Újabb egy hónap múlva a háromból kettőt sikerült méretre gyártaniuk, de a harmadikat még mindig nem. Mivel meguntam a várakozást, azt is beszerelték, így most a mi szobánkban fél-egycentis rés van a beömlőrács és a falban lévő lyuk között.
Nem lehet normális sört kapni
Ez részben a piacvédelem miatt van, mivel az indiai vállalkozók nyomására India nem hajlandó eltörölni a prohibitív védővámokat. Ezért szinte csak olyan sört lehet kapni, amelyet itt gyártanak. Azt meg a sört szerető emberek mind tudják, a licensz alatt gyártani engedett sörök soha nem olyan jók, mint amelyet egy helyen gyártanak. A sör 86-88 százaléka ugyanis víz. Ebből elég egyszerűen belátható, hogy nem mindegy milyen vízből készül. Márpedig itt Delhiben biztos nem olyan víz van, mint mondjuk Zouterwoudéban (hogy az egyik legjobb példáját hozzam fel a világméretekben elterjedt, a sörük csapnivaló minőségét hatalmas marketing költséggel ellensúlyozó nemzetközi cégnek)
Ja, és ami legrosszabb, hogy a silány komlóleveket a sok adó miatt irreális áron lehet csak megvenni. Egy üveg vacak Carlsberg annyiba kerül, mint otthon egy kiváló Pilsner Urquell. Jól jellemzi az itteni állapotokat, hogy a Stella Artois itt egy kifejezett prémium sör. Árban, pozícionálásban, mindenben. Nem is lehet megvenni az itteni „English wine and beer shop”-ban (így hívják az alkohol árusító boltokat, máshol nem lehet kapni alkoholt), csak szállodákban, éttermekben - aranyáron.
Ócska a kakaópor és a legjobb (széles körben) kapható csoki a Cadbury (hú)
Csoki területén ugyanaz a helyzet mint a sörnél. Bár annyival jobb, hogy nagyon drágán lehet kapni mindenféle finom csokit is. De a boltban csak Cadbury és hasonló minőség kapható. Jó kakaópor meg egyáltalán nincs (vagy mi még nem találtunk), ezért jó 3 kilót hoztunk magunkkal.
Messze vagyunk a családunktól és a barátainktól (ez mondjuk nem India specifikus, de azért rossz)
Azt gondolom ez is egyértelmű. Bár a Skype meg a levelezőprogramok sokat segítenek, mégis sok ezer kilométerre vagyunk a szeretteinktől. A családot nem is lehet pótolni, de a barátokat is nehéz. Nem könnyű értelmes kapcsolatot kialakítani mikor az ember tudja, egy év múlva úgyis búcsút kell mondani a másiknak. Vagy legalábbis kevesebb erőfeszítést tesz bele az ember.
LErika 2010.12.16. 23:30:45