Származási hely: Aranytemplom

Amritszár a szikhek „fővárosa”, ahol a vallás legszentebb helye található. Edit és Miklós programját úgy állítottuk össze, hogy mi is el tudjunk velük menni ide. Nem kis vállalás, mert 6 és fél óra vonattal, autóval kb. 12 óra. Érthető, ha mindenki vonattal megy. Ez egy jellemzően két napos túra (reggel vonattal oda, másnap délután vissza), mert a városban az Aranytemplomon kívül semmi említésre méltó nincs. Még egy látványosság van a környéken, el lehet menni az indiai – pakisztáni határra és megnézni ott a zászlólevonást (fura szó, de ha van felvonás, akkor biztos van levonás is, nem?). Ezt mindenki meg is teszi, aki már ráveszi magát, hogy ennyit utazzon.

Mi szombat reggel indultunk neki. A vonat sajnos egy órás késéssel indult, így a kies Új-Delhi pályaudvaron tölthettük az időt, ahelyett, hogy aludtunk volna. A vonat most is elfogadható volt, bár azért az agrai jobb (naná, arra több a turista). Kaptunk vizet, újságot, sőt enni is hoztak. Nagy pechünkre a pandzsábi parasztok pont ezt a hétvégét választották ki, hogy több állami támogatásért tüntessenek. A nagyobb nyomaték kedvéért elzárták a síneket (érdekes, erre otthon még nem jöttek rá a parasztok, pedig 10-15 stratégiailag elhelyezett traktorral szerintem teljesen meg lehetne bénítani otthon a vasúti közlekedést – persze lehet, ez a kutyát se érdekelné. A döntéshozókat biztos nem, azok 20 éve nem ültek vonaton). Ennek következtében Amritszártól egy órányira Dzsalandárban le kellett szállnunk a vonatról. Szerencsére ezt már korábban megtudtuk az újságból (ugye milyen jó, hogy osztották reggel?), így hosszas telefonálás után megszerveztük, ne Amritszárban vegyen fel minket a kisbusz, hanem a dzsalandári vasútállomáson. Busszal az út két órát tartott, pedig nagyon nyomta a sofőrünk, hiszen el kellett érnünk a határon a zászlólevonást. Megszámlálhatatlan na-itt-tuti-nem-férünk-el és mit-keresünk-a-másik-sávban-mikor-szembe-jön-egy-teherautó helyzet után inkább mindenki aludt egyet. Az zászlólevonást mindenestre elértük.
Nem is igazán helytálló a kifejezés, az egész inkább egy nagy showműsor. A határon átvezető út mind a négy oldalán (Indiában és Pakisztánban is mindkét oldalon – így jön ki a négy!), nagy tribünök vannak, ahonnan a látogatók nézhetik a látványosságot. Először egy-egy katonazenekar masírozik a nagy, dupla vaskapuval jelzett határig meg vissza. Utána gyerekek szaladnak indiai, illetve pakisztáni zászlókkal a kapukig, majd lelkesítő, hazafias dalokra táncra perdül az egész nézősereg. Ekkor az addig sem szigorú rend teljesen felbomlik és a nép az utcán táncolva ünnepel. Mindkét oldalon van egy ceremóniamester, aki mikrofonnal a kezében biztatja a tömeget. Lassan azonban megjelennek az őrök is, és társaik visszaszorítják az embereket a tribünökre. Innentől elég komikus lesz az egész, az őrök mindkét oldalon torkuk szakadtából ordítoznak (amennyire visszaemlékszem kiképző őrmestereim ékes dikciójára az alapkiképzés során, gyanítom akkor se értettük volna őket, ha beszélünk hindiül), majd futó-díszlépésben rohannak a határig. Nincs rá jobb szó, nyújtott lábbal és karral, futva közlekednek, aztán megálláskor akkorát lendítenek a lábukon, hogy megrúgják a fejük tetején levő mutáns kakastaréjhoz hasonlatos fejdíszt. A pakisztániak ugyanígy, csak ők nem vörös, hanem nagyon sötétkék egyenruhában vannak. A kapu kinyílik, az őrök teátrálisan kezet fognak – mindezt vagy ötször. Ezalatt a ceremónia mester rigmusokat ordítozik a mikrofonba és a közönség lelkesen válaszol. Ez megint csak a határ mindkét oldalán, gyakorlatilag egymást próbálják túlüvölteni. A fizikai távolság miatt persze mi csak akkor hallottuk a pakisztániakat, ha az indiai oldalon éppen pár másodperces szünet volt (és az éppen alvóhelyet kereső hatalmas madárcsapat csivitelése is elült). Ritkán, de ez is előfordult, ezért tudjuk, a határ túloldalán is nagy kiabálás folyik. Végül levonják a zászlókat és a kapuk újra becsukódnak.
Az egész teljesen szürreális kívülállóként. Az járt a fejemben, amíg hallgattam az ordítozást, örülhetünk neki, hogy csak kiabálnak. India és Pakisztán ugyanis hivatalosan most is hadban áll, és elég gyakran lehet arról hallani, hogy átlövöldöznek a határon, megsebesítve egymás katonáit. Itt ahol mi voltunk, nagy békében ünnepelt mindkét nép. Azt is gondolom az indiaiaknak sokkal nagyobb élmény ez a ceremónia mint nekünk, főleg a pandzsábiaknak, akiknek a tartományát a határ félbevágja, mint annak idején Németországot. Ugyanakkor az is megfordult a fejemben látva a tömeg eufórikus reagálását, hogy ha a ceremóniamester azt üvölti a mikrofonba: „Roham! Halál a pakisztániakra”, akkor a sokaság gondolkodás nélkül puszta kézzel nekiront a másik oldalon levőknek. Valahogy ez volt az érzésem. Nem bántuk meg, hogy elmentünk, de egész mást kaptunk, mint amit vártunk.
A parádé után jó indiai szokás szerint totális közlekedési káosz volt, 40 percig tartott, míg kijutottunk a parkolóból, hosszabb volt, mint az út vissza a szállóba. Itt most sikerült nagyon jó szállást kapnunk, köszönhetően a követségi sofőröknek, akiknek egyébként utazási irodájuk van (Embassy Tours – jó mi?). Farkaséhesek voltunk, ezért beültünk az első étterembe a szálló mellett. Jól tettük, kifejezetten nagyon jó thai kaját kaptunk. Kétszer annyiért, amennyiért mi enni szoktunk, de megérte.
Vacsora után elindultunk, hogy megnézzük az Aranytemplomot esti fényben. A lelkünkre kötötték ugyanis, hogy éjszaka is meg kell néznünk. Szikh sofőrünk egyenesen azt mondta, éjfélkor menjünk, mikor tejjel és vízzel felmossák az egész templomot. A hosszú nap után erre nem vállalkoztunk, de 11-ig ott voltunk,már láttuk, ahogy pakolják el a szőnyegeket, könyveket, imazsámolyokat. A templom maga egy hatalmas komplexum közepén, egy mesterséges tóban van és egészen kicsi. Viszont annál szebb. Egy épület, amelyet minden oldalról víz vesz körül szerintem mindig jól néz ki, de itt nagyon sokat lendít a kinézeten, hogy a felétől aranylemezekkel van befedve (ez a kép csalóka, alul ugyanis nem arany van, hanem márvány, a nappali képen jól látszik). Az arany mint a legképlékenyebb fém bármilyen formára rávehető, itt ezt az adottságot rendesen ki is használták. A lámpák fénye sejtelmesen tükröződik az aranyborításon, a fekete vízfelületből szinte kiugrik az épület. Körben pedig hófehér épületek. Varázslatos.
Belülről is meseszép, a fal minden millimétere díszítve van, hol arannyal, hol aranyfestékkel, hol pedig egyszerűen csak álomszép festményekkel. Itt is nagyon díszes és színes minden, de nem olyan bántóan, mint a buddhista kolostorokban, nem rikító szineket, hanem nagyon harmonikus árnyalatokat használtak. És ami a legjobb, hogy nagyon él a templom. Miközben mi turisták nézelődünk, a hívők jönnek-mennek, imádkoznak, áldoznak, vagy csak ülnek a földön. A papok is állandóan sürgölődnek. A lámpák és gyertyák fénye állandóan változó fényekkel világítja meg az aranyborítást és a festményeket. A nagy nyüzsgés ellenére itt is nagy béke szállja meg az embert.
Másnap reggeli után újra elzarándokoltunk a templomba, hogy nappali fényben is láthassuk. Ekkor derült ki este milyen mázlink volt, nappal ugyanis hosszú, tömött sorban várakoznak a hívek, hogy bejuthassanak. Nem volt mit tenni, mi is beálltunk a sorba. Kb. 50 perc volt, amíg bejutottunk. Nappali fényben egész más arcát mutatja az épület, de így is gyönyörű. Most volt időn körbejárni is a komplexumot. A hely mindenki előtt nyitva áll, ezét is van szimbolikusan mind a négy oldalról bejárata. Az egyház (amelynek a költségvetése nagyobb, mint Pundzsább államé) ingyenkonyhát tart fent és ingyen szállást is lehet kapni ott helyben, tekintet nélkül az ember vallására, vagy etnikai hovatartozására. A fő templom mellett számtalan kisebb imaszoba van, ahol a papok folyamatosan olvassák a guruk által hátrahagyott szent írásokat. 48 óra alatt olvassák el, közben kétóránként váltják egymást. A tó szent vizében folyamatosan fürdik valaki. A falakon emléktáblák, azoknak akik pénzt adományoztak a templomnak. Annak jegyében, hogy nem a mennyiség számít, van olyan emléktábla is, amely 300 rúpiáról beszél (nem is ősrégi) és pont ugyanolyan mint a 100,000 rúpiás, azaz itt ezek szerint tényleg komolyan gondolják, hogy a szándék számít.
Jó három órát töltöttünk a templomban és környékén, még a rendkívül hosszú utat is megérte. Nem csak építészetileg, hanem az egésznek a hangulatát, szellemét érdemes volt megérezni. A hosszúra nyúlt látogatás után vásárolgattunk egy keveset, majd megpróbáltunk még valamilyen nevezetességet megnézni, ugyanis szerencsénkre vasárnap már a parasztok sem tiltakoztak, – eljött a vonat Amritszárig - de a sofőrünk annyira nem ismerte a várost, hogy ez rendkívül nehéz volt. Végül egy régi palotához jutottunk el, ahol állítólag volt egy múzeum is, de azt már nem találtuk meg. Maga a palota pedig teljesen le volt robbanva, lesz rajta mit felújítani. A pályaudvar előtt vettünk néhány üveg csapnivaló minőségű sört aranyárban (mint mindig Indiában), rágcsálnivalókat és egy órával az indulás előtt felszálltunk a vonatra. Ezzel véget is ért kalandunk Amritszárban.
 
Szerző: zdyzs  2010.11.11. 15:55 2 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sajo - www.chanceindia.org · http://indiaindia.blog.hu 2010.11.15. 04:33:20

Szia!

A leírás tetszett, én is nagyon szeretem Amritsart. Tudtad, hogy van ott még egy hindu templom is, ami kb. egyidőben épült az aranytemplommal, nagyon hasonló struktúrával (tó közepén egy négyszögletű épület, és hosszú gyaloghíd vezet a templomhoz) és szintén márvány-arany kombináció? kicsit kisebb, mint a szikh templom, és azért nem olyan szép, de megéri megnézni. Ha legközelebb arra jártok, ezt se hagyjátok ki.

És lenne egy kérésem is. Meg tudnád adni az amritsari szállásotok nevét, elérhetőségét (és árát)? Ugyanis édesapám februárban meglátogat minket és utána ő is elmenne Amritsarba.

Előre is köszi!

Üdv,
Sajo' - indiaindia.blog.hu

Ahmet · http://www.tinylittlebigthing.blog.hu 2011.05.24. 17:24:15

Konkrétan azt üvöltözik, hogy Éljen, éljen India/Pakisztán, valamint hogy halál Pakisztánra/Indiára.
Volt alkalmam megnézni mindkét oldalról?
süti beállítások módosítása