Megint kiváló, kétszer kétsávos, üres úton haladtunk, egészen addig, amíg el nem értük a hegyeket. Az útikönyv alapján gyönyörű zöld, alpesi (sic!!) tájat vártunk. Fa valóban sok van, de március végén csak mutatóban volt rajtuk levél. Ezek szerint itt a 35 fok az még kevés a rügyfakadáshoz. Egyébként is érdekesek itt a növények, az asókafák Delhiben például az elmúlt két hétben dobták le az összes levelüket, de azonnal friss, élénkzöld leveleket növesztettek. Mintha az új hajtások nyomták volna le a régi leveleket. Pechünkre Mount Abuban másfajta fák élnek, ezért a hegyoldal teljesen szürke volt.

A reggeli hiánya sajnos megbosszulta magát, a hajtűkanyarokkal teletűzdelt hegyi úton többen is rosszul lettek az éhségtől, ezért megérkezésünk után első utunk egy vendéglőbe vezetett. Mint annyiszor, most is csak vegetáriánus helyet találtunk. Egy nagy, népszerű helyet ajánlott a Lonely Planet, amelyet elsőre bizony kétes tisztaságúnak találtunk, de annyira éhesek voltunk, hogy nem keresgéltünk tovább. Az megnyugtató volt, hogy óriási volt a forgalom, ezért abban biztosak lehettünk, friss kaját kapunk. Nem csak friss volt, hanem zseniálisan finom is. És nem csak az üres hasunk miatt! Végül a vacsorát is itt költöttük el, és az is nagyszerű volt. Akinek mond valamit, a palak paneer (spenótos sajt) mennyei volt. Ha ilyen jó vega kaját ehetnék minden nap, isten bizony komolyan meggondolnám a vegetáriánus létet. Világméretekben el kellene terjeszteni az indiai ételeket, és azonnal meg tudnánk állítani a globális felmelegedést. Egy kg hús előállítása ugyanis 100x annyi erőforrásba kerül, mint 1 kg zöldségé (most tanulták a lányaim). Sokkal környezettudatosabb a vegetáriánus életmód. És ha még ilyen finom is, akkor duplán megérné!!

Éhségünk csillapítása után megkerestük a hotelt, amely eco-heritage hotelnek hirdeti magát. Szerintünk az eco abban merül ki, hogy melegvíz csak kérésére van, a heritage (szó szerint örökség, itt Indiában a régi épületekből átalakított hoteleket nevezik így) pedig abban, hogy itt is olyan zár volt az ajtón, amelyet csak az ajtó egyik oldaláról lehet nyitni. Van ugyanis kint is és bent is egy-egy lelakatolható tolózár (rigli). Ez nekünk nem a legelőnyösebb, mert ha a gyerekek beriglizik a saját szobájukat, mi csak akkor tudunk bejutni, ha felébresztjük őket. Ha nem zárják be, akkor meg az ajtó magától kinyílik. Kívülről meg eszünkbe sem jutott bezárni a gyerekeket. Ezzel a problémával sok helyen találkozunk. Egyébként egy teljesen jó hely volt, tágas (bár kopár) szobákkal, amelyeknek mind volt saját erkélye.

Első utunk a dzsáin templomokhoz vezetett. Mint megtudtuk, a dzsáinizmus egy teljesen külön vallás, csak azért van sok közös benne a hiduizmussal, mert nagyon régóta együtt élnek. Egyes források szerint a buddhizmussal egy időben, mások szerint sokkal korábban alakult ki. Közös a két vallásban, hogy hisznek a reinkarnációban és mindkettőben ebből a körforgásból szeretnének kitörni. A „dzsáin” szó szerint „győző”, akinek sikerül elérni a végső megvilágosodást (azaz kikerül az újjászületések örök körforgásából) Egyik forrásom szerint nem hisznek semmilyen istenben vagy más omnipotens teremtőben, csak a természeti törvények által uralt örök világegyetemben. Más források szerint azért vannak isteneik, de "más minőségben" mint a többi vallásban. Mindenesetre sok híres orvos és tudós került ki a dzsáinok soraiból.  24 aszkétát tisztelnek prófétaként, akik lerakták a vallás alapjait. Ezek a következők:

1.      Ahisma (erőszakmentesség)– semmilyen élőlényben ne tegyél kárt

2.      Satya (igazmondás) – mindig az igazat kell mondani, ráadásul úgy, hogy senki ne sértsél, vagy bántsál meg vele

3.      Asteya (lopás tilalma) – nem szabad semmit elvenni, amit valaki nem önszántából ad

4.      Brahmacarya (nőtlenség) – az érzéki élvezetek tilalma

5.      Aparigraha (a birtoklás tilalma) – nem szabad senkihez és semmihez kötődni

Ha megnézitek ezeket, bizony nagyon nehéz lenne mindenkinek betartani. Ezért a vallás ezt csak a szent emberektől (szadhu) várja el, az egyszerű embereknek a fentiek egyszerűsített változatát kell követni – pl. a nőtlenség helyett meg kell elégedniük egy párral, akit nem szabad megcsalni. Rájuk a birtoklás tilalma sem vonatkozik 100%-osan, amiért megdolgoztak, azt megtarthatják. De elvárják tőlük, hogy ne ragaszkodjanak semmilyen tulajdonukhoz. Ha jól megnézitek a lefektetett elveket (főleg a 3-ast amelyet úgy is értelmeznek, hogy csak a valós munka ellenértékét lehet elkérni) talán ki is derül, miért olyan nagyon sikeres kereskedők a dzsáinok. Mindenki tudja, egy dzsáin kereskedő nem fog becsapni senkit. Ez bizony abban az országban, ahol egyes dolgokra 2000-3000%-ot (nem elírás, vettem már 12 rúpiáért olyan bokaláncot, amelyet 300-ért akartak eladni!!!) rátesznek az első ajánlatnál, nagyon megkönnyíti az üzletelést. Rendkívül nagy befolyásuk is van a dzsáinonak, jóval nagyobb, mint amennyit 10-11 milliós lélekszámuk indokolna.

A szadhuk viszont szigorúan betartják az öt alapelvet. Két irányzat van, az egyik szerint annyira szó szerint kell venni az 5-et, hogy ruhájuk sem lehet, ezért meztelenül járnak. Ebben az irányzatban nők nem is lehetnek szadhuk, mert nem járhatnak meztelenül. Azt meg nem tudom mondani miért, de úgy látszik internalizálták az Indiában mindenki által követett képmutató prüdériát a női meztelenséggel kapcsolatosan. A nők így nem is tudják elérni a moksát (náluk ez a teljes megvilágosodás), meg kell várniuk, amíg férfiként újjászületnek egy későbbi életben. A másik irányzat engedi a teljesen egyszerű fehér lepel viselését, így itt női szent emberek is vannak. Mindkét iskola annyira komolyan veszi az élet tiszteletét, hogy a szadhuk előtt általában a követőik söprik az utat, nehogy rálépjenek valamilyen apró élőlényre. Külön konyhai irányzatuk is van, amelyben semmilyen gyökeret és/vagy földben levő növényi részt sem esznek meg (répa, hagyma, fokhagyma, krumpli stb.). Arról is eltérő véleményeket hallottunk, miért ilyen a szigorú dzsáin konyha. Vagy azért mert a növények föld alatti részében sok a mikroorganizmus, amelyeket nem akarnak meggyilkolni, vagy azért, mert a növény kitépése a földből kegyetlen tett.

Az önmegtartóztató életvitellel szöges ellentétben állnak templomaik. Ilyen elképesztően , fantasztikusan, kifejezhetetlenül díszes de mégis visszafogott épületeket sehol nem láttunk még (pedig a rádzsput építészet is tud a kővel bánni). A visszafogott által azt értem, hogy egyáltalán nem színeznek semmit, nincsenek tükrök, nincsen (a mi szemünknek) csiricsáré festés. Csak a követ faragják, de azt olyan részletességgel, ami idáig elképzelhetetlen volt számunkra. Itt Mt Abuban vannak talán a legszebbek. Az ittenieket márványból építették és ha igaz a legenda, akkor a mestereket a faragások után maradt kőpor mennyisége alapján fizették. Sajnos fényképezni nem lehet, ezért csak képeslapokat tudtunk venni, amelyeknek elég vacak a minősége és nem adja vissza a látványt. Talán azzal lehet a legjobban jellemezni a faragásokat, hogy a finomabb részletek leginkább egy cukrászati remekműre hasonlítanak, annyira finom a megmunkálásunk. Sőt ha jobban belegondolok cukorból talán nem is lehet ilyen törékeny alakzatokat létrehozni.

Minden dzsáin templom közepén egy körbejárható szentély áll valamelyik prófétájukkal. Ezeket oszlopcsarnok veszi körbe, amelyek külső oldalán kis fülkékben ott ülnek a próféták szobrai. Mivel mindegyik szobor nagyon hasonló (szerintünk ugyanolyan), mindegyikre jelet raktak, hogy megismerjék a halandók melyik az. Az itteni templomokban olyan 35-40 fülke és szobor lehet. Minden fülke dupla előterének mennyezete a legaprólékosabb mintákkal van kifaragva. Hol geometriai mintákkal, hol hindu istenekkel (valahogy ezek is benne vannak a vallás rendszerében, de nem tudjuk hogyan), hol virágmotívumokkal.

Csak érdekességképpen, a dzsájszálmeri dzsáin templomegyüttesben összesen 6666 próféta szobor található. 4x6 az ugyanis pont 24, ahány prófétájuk van. Mindössze azért említem meg, mert a mohamedánok szent könyvének, a Koránnak, pontosan 6666 versszaka van. Véletlen egybeesés? Vagy a vallások egymásra hatásának következménye? Vagy egyszerűen a 6666 jó misztikus szám?  Ha valaki tudja, írja meg.

A lélegzetelállító templomok után elmentünk vízibiciklizni a helyi tóra. Na, az kb. akkora, mint a városligeti tó volt fénykorában. Szerencsére csak egy fél órára béreltük ki a műanyag tákolmányt. Egy kis izgalmat sikerült belevinnünk, mert két szikla között megfeneklettünk, de egy ravasz súlypont-áthelyezéssel (Kriszti hátramászott) sikerült leküzdenünk magunkat a zátonyról. Ezután felkaptattunk egy varangy-sziklának nevezett képződményhez, majd visszamentünk vacsorázni a már dicsért étterembe. Egyébként az egész városon látszik, hogy kifejezetten üdülőhely. Jesolo és Bibione indiai változata.

A sok levél nélküli fa látványa miatt letettünk az eredetileg másnapra tervezett túráról, és inkább kora reggel elindultunk Udaipurba.