Szerettem volna (Zsuzsi – a szerk.) közvetlen tengerparti szobában a teraszon tölteni a szilvesztert. A fő utca úgyis tele van hotellel, semmibe sem került érdeklődni. Rövid keresés után kiderült, hogy ha nem is egy tengerre nyíló szobába, de egy tenger közeli hotelbe át tudunk költözni (a folyosó nézett a tengerre!! És nem ez volt az egyetlen ilyen hotel, sőt.), ráadásul majdnem fele árért. Ezért úgy döntöttünk, összepakolunk, reggel kiköltözünk a motelből elmegyünk az irodák által igen ajánlott taxis szigettúrára és annak végén már az új motelbe vitetjük magunkat.

A szigetkörút a sziget nyugati oldalán indult. Sűrű trópusi növényzettel benőtt részeken és helyes apró településeken haladtunk át, míg végül elértük a lanovkát, melynek indulóállomása tulajdonképpen egy szórakozó – étkező –bevásárló, Disneyland-szerű negyedben van (mínusz az attrakciók). A 6 személyes kis lebegő kabin majdnem a tengerszintről 700 méter magasra visz fel, egy részen szinte függőlegesen. A hegyen két kilátót is építettek, hogy mind a sziget nyugati, mind az északi oldalát jól láthassuk. Ezen kívül volt egy gyaloghíd is a szomszéd csúcsra, az is szigorúan nem tériszonyosoknak. Jó lett volna, ha még a Nap is süt, akkor a színek is szebbek lettek volna, de így is lélegzetelállító volt a látvány. Sárga homokos strandok és meredek sziklás partszakaszok váltogatják egymást a szigeten, a sziget belsejében pedig érdekes formájú hegycsúcsok vannak sűrű növényzettel.

 

A lanovkázás után tovább folytattuk utunkat körbe a szigeten, érintettünk egy krokodilfarmot (amit végül úgy döntöttünk, nem nézünk meg), egy kézműves negyedet, melyben egy, a helyi mesterségeket bemutató múzeum kapott helyet a sok bolt mellett, megnéztünk egy vízesést, végül pedig elmentünk a sziget központjába a Sas térre, ahol egy gigantikus sas szobor található. A sziget neve ugyanis szó szerint barna sas. Azt az egyik itt őshonos madarat jelöli, amely nagy számban tenyészik mindenütt. Összességében tetszett nekünk a körút, szép kis sziget Langkawi.
Sajnos délután már nem tudtunk fürödni a tengerben, mert jött egy két órás zuhé. Az eső után felfedeztük a partszakasz és a fő utca további szakaszát (mert az új hotel kb. ott volt, ahol eddigi sétáink véget értek).
Másnap eljött a szilveszter napja. Előző este nem mertünk semmilyen túrára befizetni az eső miatt, így kora reggeli tengerparti sétával, majd fürdéssel, semmittevéssel indult a nap. A sétán láttuk a sok partra vetődött, kb. 10 centis medúzát, sőt azt is láttuk, hogyan egy éppen ragad kint a homokban. Szerencsére végül kiderült az idő, így délután vállalkoztunk egy szigetek közötti túrára. Egy 10-fős motorcsónakkal először elvittek a közeli Dayang Bunting szigetre. Ez arról híres, hogy van a közepén egy édes vizű, 10-15 méter mély tó, körbe véve fantasztikusan zöld hegyekkel. Ezek közül az egyik egy fekvő terhes nő látványát kelti, innen ered a tó neve, valamint az a legenda, hogy ha valaki terhes szeretne lenni, ebből a vízből kell innia. A tó vize kellemesen meleg volt, így jót úszkáltunk. Szinte egyedül, mert a mély víz miatt nem sokan vállalkoztak rá (a helyeik csak mentőmellényben). Ezután továbbmentünk a motorcsónakkal egy másik közeli szigetre, ahol sas-etetés volt, olyan mint korábban a mangrove túrán. Szerencsénkre itt éppen nem esett, ezért nagyon jól láthattuk a madarakat. Utunk utolsó állomása a Beras Basah sziget volt, amely körül korallzátony van. Itt sajnos nem tudtuk igazán kihasználni a hely adottságait, mert egyrészt nem volt felszerelésünk, csak úszószemüvegünk, másrészt eleredt újra az eső, s olyankor nagyon rosszul látni a vízi dolgokat. Harmadrészt már az első néhány percben észrevettünk egy 15 centis tüskékkel felvértezett tengeri sünt a vízben, amitől a gyerekek berezeltek. Így jószerivel csak én néztem a korallokat és halakat, a gyerekek az egyik fáról lecsüngő kötélen hintáztak, Paco pedig a fedett büfénél őrizte a cuccainkat. A túrát összességében élveztük, melyben szerepe volt a motorcsónakunk vezetőjének is. Egy idősebb helyi hős volt, aki állandóan énekelt és mókázott, minden bizonnyal már az utunk alatt elkezdte a szilveszteri ünneplést.
Vacsora után sétálgattunk a gyerekekkel a fő utcán, majd én végül beültem egy félórás talpmasszázsra, amelyre már érkezésünk óta vágytam. Nagyon jól esett, a fiatal masszőrök pedig már nagyon izgatott ünnepi hangulatban voltak a szilveszteri buli miatt, ide-oda járkáltak és kérdezgettek engem. Kedvesen meg is hívtak magukkal a diszkóba, ahova készültek (már csak 20 perc volt a masszázsszalon zárásáig), persze mondtam, hogy nekem van családom és velük szeretnék lenni.

Tartottunk tőle, hogy a gyerekek unnák magukat órákon át a parton, ezért őket letettük a szobában egy kis tintahal-csipsszel (!! Nem ízesített, valóban tintahalból van), kólával és egy filmmel bulizni, mi pedig Pacoval letelepedtünk a partra és figyeltük az életet. Végül is azért (is) jöttünk ide, mert Paco már évek óta szeretett volna egyszer melegben és tengerparton szilveszterezni. Az eddigi estéken jóformán kihalt part most duzzadt az élettől. Egyre több ember áramlott oda és telepedett le itallal és gyertyákkal. 11-kor a gyerekeket is lehoztuk, akkor már óriási hangulat volt. Itt az a szokás, hogy apró egyszerű hőlégballonokat (vagy inkább nagy, fehér lampionokat) engednek fel az emberek, amelyek mint sok száz mozgó csillag világítottak az égen. Éjfélkor meggyújtották a több méter magas tábortüzeket, az egyiknél még tűznyelő is volt, majd több helyen tűzijáték kezdődött. Nem bántuk meg, hogy most az egyszer Langkawin szilvesztereztünk, bár nagyon szeretünk a barátainkkal lenni ilyenkor. Majd jövőre (esetleg Langkawin???). A gyerekek is hiányolták a nagyszüleiket, akikkel bébikoruk óta szilvesztereztek.
Másnap reggel a part egy csatérhez hasonlított, mindenfelé elhagyott papucsok, üvegek, gyertyák, 1-1 hőlégballon darab és világítós játék maradvány. Míg Paco aludt, a gyerekekkel sétáltam ott egy nagyot és kincskeresést játszottunk. Csilla talált is egy 10 sen-es pézdarabot (kb. 6-7 forintot ér, de kezdetnek ez sem rossz). A helyiek becsületére legyen mondva, hogy ½ 10-kor jött egy szemétfelszedő gép és 10-re helyreállt nagyjából a tisztaság.

Rövid délelőtti fürdőzés után indultunk a reptérre, hogy eljussunk utazásunk második állomására, Penang szigetére. Eredetileg ugyan azt terveztük, hogy komppal megyünk, de kiderült, alig olcsóbb a két és fél órás komp, mint a 35 perces repülőút, ezért végül a repülés mellett döntöttünk, így mókásan rövid repülés után megérkeztünk Penangra.

Szerző: zdyzs  2011.01.11. 17:34 1 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

LErika 2011.01.19. 18:10:23

Ilyen szilveszterre már én is régen vágyom! Meleg, homok, tenger... nagyon jól hangzik! Talán jövőre... (Veletek??) :)
süti beállítások módosítása