Ahogy korábban írtam mióta visszajöttünk Delhibe, sehova nem sikerült elutaznunk, mert a gyerekek iskolai szünetei mindig egybeestek egy-egy delegáció érkezésével. Annyira sikerült ez eltalálniuk, hogy máskor nem is jött senki, csak akkor, amikor mi mehettünk volna. Így a téli szünetet amennyire lehet, kihasználjuk, és három hétre elutazunk. Először úgy terveztük, hogy hazamegyünk, de Európába annyira megdrágultak a jegyek, hogy inkább úgy döntöttünk, elmegyünk Kambodzsába és Vietnámba, kis túlzással szállásokkal együtt fog annyiba kerülni ötünknek az út, mintha hazautazunk volna. (Sőt, ha karácsonykor és szilveszterkor nem laknánk jobb szállodákban, akkor nem is lenne túlzás, annyira olcsók a szállások). Ez azt jelenti, hogy a gyerekeknek ma délben befejeződött az iskola (csak röviden dicsekszem vele, hogy ebben a félévben is szín ötös volt mindhárom) és már fél hétkor el is indultunk Bangkokba. Igen, sajnos Bangkokba, mert Indiából - amely minden szempontból a világ közepének tartja magát és mindenképpen a világ nagy gazdasági hatalmai közé tartozik – nincs közvetlen járat se Phnom Penhbe, se Ho Chi Min városba, se Hanoiba. Azaz a közvetlen „szomszédságba” sincsenek közvetlen járatok. Egy 1,2 milliárd lakosú országból ha nincs közvetlen járat valahova, azért az nekem azt mutatja, hogy olyan nagy üzleti kapcsolat nincs a két ország között. Ennyit arról, milyen nagy gazdasági hatalom India. 

Mivel kénytelenek vagyunk Bangkokon keresztül repülni, ezért meg is állunk ott két napra, hogy a város nevezetességeit megnézzük, illetve, hogy eltöltsünk valamennyi időt egy olyan településen, amely a mi fogalmaink szerint is város – Indiában ilyen nincsen, talán még Bombay egyes részei hasonlítanak, de még az sem az igazi. Onnan elvonatozunk – elbuszozunk Angok Watba, majd busszal Phnom Penh felé megyünk. Később Saigon – tengerpart – Hoi An – Hanoi útvonalon gyakorlatilag végigmegyünk Vietnámon mielőtt kényszerűségből visszarepülünk majd Bangkokba. Jó nagy túra lesz. Nem is voltunk még soha három hetes úton a gyerekekkel. Ezen a ponton újra meg kell dicsérnem a feleségem, aki a három hétre ötünknek annyi cuccot pakolt, hogy összesen 5 darab kézipoggyász-méretű csomagunk és 5 hátizsákunk van (de ezek jellemzően üresek). Annyit csaltunk, hogy útközben egyszer mosni is kell majd, de 21 napra tényleg nem tudtunk volna elég cuccot hozni. Ennek ellenére kiváló teljesítménynek ítélem, hogy ennyire kevés csomagunk van. Zsuzsi valóban nagyon megtanult pakolni – ezúton is köszönet érte, mindenki tudja, minden férfi halála, ha sok csomaggal kell utazni.

Magát az utat teljesen magunk szerveztük, az interneten keresztül ma már mindent le lehet foglalni. De nagyon sok időt felemészt, és csak abbahagyni lehet, befejezni soha, mindig van még további információ, amelyet meg lehetne vizsgálni. Sok-sok órát töltöttünk (elsősorban én) azzal, hogy megtervezzük, mi legyen az útvonal, hol lakjunk, mit nézzünk meg, mivel utazzunk. Majd meglátjuk mennyire sikerült. Most először a gyerekeket is megbíztam, egy-egy várossal. Mindhármuknak egynapos programot kellett megtervezniük, Csillának Phnom Penhben, Krisztinek Saigonban, Petinek Hanoiban. Zsuzsi is beszállt, ő Angkor Watot vállalta el, én meg Bangkokról csináltam egy rövid prezentációt. Ezeket aztán mindenki előadta, így megnyugodhattam, nem volt rövidlátás részemről, hogy túl sok időt nem töltünk egyetlen városban sem, sok látnivaló csak Angkor Watban és Bangkokban van.

Nem tudom hol és milyen internet-elérési lehetőségeink lesznek, elvileg mindenütt van WiFi, de ezt csak a helyszínen fogjuk valóban megtudni. Mindenestre próbálunk rendszeresen jelentkezni, érdemes lesz látogatni a blogot!!!