Petiről már az iskola megkezdése előtt tudtuk, hogy fog kapni egy iPadet (azoknak, akik esetleg nem tudják mi az, itt meg lehet nézni). Az iskola ugyanis a felsőben (az amerikai rendszer szerint ez a 6-7-8. osztályt jelenti) iPad alapra fogja helyezni az oktatást. Már a nyári szünet alatt vagy négy e-mailt kaptuk arról mit és hogyan kell majd tennünk, miután fiunk megkapja az iPadjét. Mondanom sem kell, fiunk (meg minden osztálytársa) nagyon várta, hogy végre a kezébe kaphassa az iPadet. Én – a korábbi poszt alapján tudjátok miért – kevésbé, de azért én is kíváncsi voltam, milyen is ez az általam eddig nem ismert, de elég bizalmatlanul kezelt eszköz. Az első benyomások az Apple-univerzumban nem mondhatnám, hogy kedvezőek lettek volna.

És valójában az első tapasztalat, amelyet megéltünk nem is Peti gépével volt, mert kiderült, Kriszti pont abba az egyetlen biológia csoportba jár a gimnáziumban, ahol a tanár kísérletképpen szintén iPad segítségével tanít. Ezért ő is kapott egy iPadet használatra. Nála rögtön az első napon legalább láthattuk, mire is fogják majd használni - többek között - az órákon. Ahogy már írtam, a tanár felteszi az internetre az anyagot, és Krisztinek otthon kell megnézni az iPadjén. Az órán magán csak megbeszélik a kérdéseket és kísérleteznek. Mivel az első óra letöltése a történelem előtti időkből származó internetkapcsolatunkkal csak közel 40 perc alatt sikerült, ez egyből azt is jelentette, magasabb sávszélességet kell szereznünk. Kiderült ugyanis, hogy mindössze 512Kbyte/sec sebességgel csordogáltak a bitek a drótunkban. Ezt sikerült feltornásznunk a havi díj megduplázásával elméletben 2Mbyte/sec-ra. Valójában szerencsénkre úgy tűnik 2,5Mbytera állított át minket az internetszolgáltató, de havi 8000 forintért szerintem ez is nagyon sovány. (Főleg az IT világszintű központjától várna többet az ember). Sajnos, ha Peti is használja a saját iPad-jét, meg esetleg Zsuzsi is szeretné elolvasni a mailjeit, ne adj isten Csilla is valamit szeretne letölteni, akkor már ez is kevés, de ennél többet nem bír a drót sem.

De ez mellékvágány, vissza az iPadhez. Peti nem kapta meg rögtön, előbb részletes leírást kaptunk, mit és hogyan kell rátölteni. A felső tagozat szervezetlenségére jellemzően (annyira nem tudnak szervezni, hogy többször megtörtént már, a saját rendezvényeiket nem tudták egyeztetni, ezért a gyerekeinknek egy időben két helyen kellett volna lenni) nagy elánnal, de vajmi kevés gondolkodással vágtak neki annak, hogy 350 gyereknek kiosszák az iPadeket. Ez fizikailag sem könnyű, de azért menedzselhető. Azonban – mint a legtöbb hasonló terméknél – a lényeg az iPadre telepített programok, amelyeket újabban apps-nek (az application – alkalmazás – rövidítése) hívnak. Az iskola megvett minden diák részére 54 alkalmazást, ezeket kellett volna letölteni a gyerekeknek. Na, ez az, ami nem ment egyszerűen. Először is minden diáknak számlát kellett nyitnia az iTunes Store-ban (ez az Apple virtuális áruháza, ahol zenéket és apps-eket lehet vásárolni). A gyerekeknek mind olyan számlát kellett nyitni, mintha Amerikában lennének. Ugyanis az Apple sok szolgáltatását csak Amerikából lehet elérni. Nekünk szerencsére ebben már volt tapasztalatunk, mert Krisztinek is kellett egy ilyen számla. Így most már azt is tudjuk, hogy létezik olyan website, amely konkrét, létező amerikai címet ad meg, telefonszámmal együtt, hogy be tudjon az ember regisztrálni, mintha amerikai lenne. Másoknak ez nem volt ilyen egyszerű, főleg azoknak nem, akiknek már volt iTunes számlája, de mondjuk indiai vagy maláj. Na, nekik mind újra kellett regisztrálni, mert a suli által megvásárolt alkalmazásokat csak amerikai számlára lehetett letölteni.

Nekünk ennél prózaibb oka volt, hogy nem tudtunk letölteni semmit. Az 512 Kbyte/sec internetsebesség mellett ugyanis nem indult el a letöltőprogram (akkor még nem sikerült növelni a kapacitást). Szerencsére az iskola megadta, mikor lesznek bent hétvégén, és segítenek letölteni dolgokat az iskolai hálózaton keresztül. Be is mentem, mire kiderült, hogy a világ legfelhasználóbarátabbnak kikiáltott vállalata (amely ugye elvileg minden termékét úgy tervezi, hogy a legjobb legyen a használónak) letiltotta az iskolát, mert hirtelen kb. 50 gyerek próbálta meg letölteni az iskola által egyébként teljesen legálisan megvásárolt alkalmazásokat. Az ügyfélszolgálat nem tudott segíteni, mert náluk hajnali két óra volt (ebből legalább kiderült, hogy nem Indiában van). Szép ugye? Először megakadályozzák, hogy egy egészen konkrétan amerikai iskola letöltse a drága pénzen megvett programokat, majd a világcég nem tud segíteni, mert mi egy másik időzónában vagyunk. Mindennek tetejébe szegény tanárnőnek, aki a dolgot intézte, szintén letiltották a több éve meglévő számláját, mert, hogy Indiában van. Hiába küldte el nekik az útlevelét, a férje papírjait, bizonyításul, hogy amerikai. Köszönjük Apple, valóban így kell kiszolgálni az ügyfelet, főleg ilyen prémium árak mellett.

Persze mindezt az iskola előre lejátszhatta volna, ha egy kicsit is gondolkodnak, de úgy látszik a tanároknak nem erőssége a szervezés (legalábbis ezeknek itt). Végül persze sikerült (egy alkalmazás híján) mindent letölteni (legalábbis a diákok nagyobb részének, mert azért még most is van olyan szülő, aki megkérdezi sikerült-e mindent letölteni), de jó egy hetes csúszással, ezért az iskolai programok is ennyit csúsztak. Pedig arra tényleg tisztességesen felkészültek, nekünk is számtalan tájékoztató volt, és a gyerekek két napig csak digitális etikettet és az iPad használatot tanultak. Ennek ellenére eddig értékelhető dolgot nem láttam a gyerekeknél, leginkább az egészen bárgyú, de fantasztikus grafikájú játékprogramokat, meg a kamerát használják. Csak remélni tudom, hogy a következő hónapokban majd meglátjuk az iPad előnyeit is. A tanárok nagy része ugyanis teljesen be van indulva. (Azt hogy milyen alkalmazásokat vegyenek, a tanárok javaslatai állították össze még az előző tanév végén több hónapos munka alapján) Kriszti biológia tanára például abszolút elragadtatottan mutatta, milyen egyszerű az interneten megkeresett virágok képein kézírással bejelölni a gyerekeknek a virág részeit, majd elküldeni azt neki. Zsuzsi nagyon lelkes ebben, én kevésbé. Szerintem, ha már kikeresünk az interneten egy képet, akkor keressünk ki olyat, amelyen eleve rajta vannak a virág részei. Egyébként pontosan olyan, mintha a tanár által kiosztott papírra írjuk rá. Na jó, nem pont olyan, mert sokkal menőbb az iPad képernyőjére írni és aztán azt elküldeni a tanárnak. De minőségileg nem újítja meg a tanítást. Csak egy másik – nagyon drága és nagyon sok figyelemelterelési lehetőséget magában hordozó - eszközt ad a tanárnak és a diáknak.

De nagyon az elején vagyunk, majd időnként visszatérek rá milyenek is a tapasztalataink. Annál is inkább, mert biztosan ez a jövő, pont tegnap olvastam, hogy egy belga iskolában már kötelező minden diáknak iPaddel érkezni. Pár év múlva mindenütt ez lesz.

Szerző: zdyzs  2012.08.30. 03:26 Szólj hozzá!

Címkék: oktatás iskola felhasználó Apple iPad

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása