Peti reggel az alsósoknak minden évben megrendezett palacsinta-reggelin vett részt, ahol a tanárok palacsintával traktálják a résztvevőket. Ezen eddig mi soha nem voltunk, mert úgy gondoltuk, a „nagyi” (édesanyám) palacsintáját úgysem lehetne überelni. Idén viszont egy könyvtári nyitott nappal volt egybekötve (bár nem teljesen jó a kifejezés, mert szombatonként egyébként is nyitva van a könyvtár, de most mindenféle programot is szerveztek), és a könyvtárosnő megkérte Petit és három barátját, hogy olvassanak fel az óvódásoknak. Ezt nagy örömmel el is vállalták. Nagy előrelépés ez ahhoz képest, amikor Peti kifejezetten neheztelt az olvasásra. 7 évvel ezelőtt ugyanis, mikor a lányok megtanultak olvasni, Petinek nem volt jó élmény. A lányok figyelméért ugyanis hirtelen egy teljesen új és nehezen megfogható „ellenféllel” a könyvekkel is meg kellett küzdeni. Ez nem a legjobb nyitány volt a könyveknek. Ezért aztán az, hogy a lányok állandóan olvastak, nem hogy jó példa lett volna előtte - mint ahogyan azt gondoltuk – hanem kifejezetten visszavetette. Mostanra sikerült eljutnia oda, hogy ezen túllépett, és most már őt is sokat lehet könyvvel a kezében látni.

A könyvtári program után Peti egy szülinapra volt hivatalos, szerencsére a szülinapi buli is az iskolában volt, másképp nem tudom hogyan oldottam volna meg a logisztikát. A bulin gyakorlatilag végig fociztak, sajnos elfeledkeztünk arról, hogy már hétágra süt a nap, nem kentük be naptejjel, kicsit meg is fogta a nap. Mellékesen 32 fok volt és a futkározást a tűző napon végezték.

Este hatra pedig elmentünk moziba, megnéztük az Éhezők Viadalát. Aki nem ismerné, ez egy ifjúsági regény-trilógia első részének a filmváltozata. A könyvek nekünk nagyon tetszettek, ezért is mentünk el megnézni a filmet is. Azon kevés filmek közé tartozik, amelyek viszonylag jól visszaadják a könyvet. Persze nem éri el a Gyűrűk Ura film hűségét (az szerintem – egy jeleneten kívül - szinte sorról sorra követi a könyvet), de csak azok a részek maradtak ki belőle, amelyek nem zavaróak. Talán azért, mert a könyv kamaszoknak íródott, ennek megfelelően viszonylag egyszerű szerkezetű. Nem azt mondom, hogy nem fordulatos a cselekmény, arra nem lehet panasz, de sok minden kidolgozatlan marad benne, sok minden indok nélkül történik és vannak benne következetlenségek is – kiváló alapanyag egy jó akciófilmhez. Az is lett belőle, ráadásul úgy hogy a könyv véres jeleneteit sikerült izgalmasan, de mégis vérben tocsogás nélkül megfilmesíteni. (Aki esetleg nem ismeri a jövőben játszódó komor utópiában a központi elnyomó rendszer évente 24 gyereket választ ki, akiknek életre-halálra kell küzdeniük egymás, és a természeti erők ellen, amíg egyetlen egy marad talpon).

A mozizás itt is a luxus része, négyen a pattogatott kukoricával meg a kólával együtt 1960 rúpiát fizettünk. Ez 8200 forint. Ez már önmagában is sok, de még beszédesebb, hogy a hivatalos indiai szegénységi küszöb egyhavi összegének háromszorosa.