Ma is voltak nálunk vendéggyerekek, Csillának egyik évfolyamtársával egy hírvideót kellett készítenie az egyik tárgyból, és azt csinálták meg Kriszti segítségével. Petihez is eljött egy osztálytársa és együtt püfölték a számítógépet meg a Playstation-t, no meg egy keveset játszottak „hagyományos” módszerekkel is.

Korábban is akartam már írni egy érdekes filmélményünkről. Megnéztük ugyanis a „The Help” (A segítség) című filmet – amely a 60as évek Amerikájában játszódik, délen, a feketék polgárjogi mozgalma idején. Érdekes volt nézni, hogy az ottani szinesbőrű háztartási alkalmazottak  milyen összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között éltek és dolgoztak már a 60-as években is, mint itt Indiában a hasonló munkakörben dolgozók 2012-ben. Kicsit furcsa is volt nekünk nézni, ahogy elégedetlenkedtek. Állandóan az járt a fejünkben, ennél sokkal nehezebb sorsú emberek milyen boldogan tudnak élni itt Indiában. Az egyik kardinális kérdés a filmben pl. az, hogy a háztartási alkalmazottaknak külön WC-t építenek a fehérek – sőt horribile dictu, ez a WC az udvaron van! – hogy ne használják ugyanazt, mint a háziak. Persze megértem mi ezzel a baj, meg mit akar mondani a film. A gyerekeik nevelését, altatását, pelenkázását, etetését ugyanis minden további nélkül rábízták az alkalmazottaikra – érdekes kettősség . Távol álljon tőlem, hogy menteni akarjam a fehéreket, de annak a fényében, hogy itt Indiában százmilliók élnek mindenféle WC nélkül (sokan pont olyan munkakörben, mint a film hősei), hogy is mondjam, kicsit mosolyogni való volt a kérdés. Az itteni viszonyok elvették a probléma élét. Ugyanakkor végtelenül szomorú is volt látni, hogy mennyire le van maradva még India most a XXI században.