Nekünk ez persze az ikrek miatt mindig mókás, főleg idén, mert matekból és humán tárgyakból (itt egy tárgy az iskolában a történelem, a földrajz és az irodalom) ugyanaz a tanáruk van. Így velük én kétszer találkozom. A humán tárgyak tanárnőjét a lányok nagyon szeretik, és igazából már régóta ismerjük, mert fia Petivel járt egy osztályba tavaly, ezért szülőként már sokszor és sokat találkoztunk és tök jó fej. Vele szívesen beszélgettünk. Így megtudhattam, hogy Kriszti lányom 49 könyvet olvasott el az elmúlt fél évben (vezetniük kellett az olvasmányaikat). Persze könnyű, ha az embernek ilyen nagyszerű lányai vannak :-). Kriszti ennek ellenére nagyon izgult amiatt, hogy neki is beszélni kell, nem is tudom mi lett volna, ha mondjuk csak hármasa lenne a tárgyból. De szerencsére ázsiai egyese van. Ez az ötös alá itteni megnevezése. Az ázsiai szülők ugyanis általában annyira sokat várnak el a gyerekeiktől, hogy egy ötös alá olyan elbírálás alá esik, mintha a gyerek karót hozott volna haza. :-(

Összességében ez a nap nekünk szülőknek mindig nagyon nagy öröm, mert a tanároknak tényleg nagyon keresgélniük kell, hogy bármit tudjanak mondani, amiben a lányoknak jobban kellene teljesíteni. Nem is nagyon igyekeznek, a fogadóóra legtöbbször kimerül abban, hogy meghallgatjuk, milyen csodálatos gyerekeink vannak. Ilyenkor (is) jó szülőnek lenni, köszönöm a lányoknak!

Azért annyit természetesen megtettünk, hogy minden gyerek (saját készítésű) kokárdát viselt a mai napon. Ennek természetesen az az eredménye, hogy megkérdezik tőlük, miért is viselik magukon ezt a jelképet. Nem egyszerű feladat ám olyan 10-12 éves gyerekek szintjén elmagyarázni, akiknek nem hogy az Osztrák-Magyar Monarchiáról, de még a francia szabadságharcról sincs fogalmuk. Mielőtt bárki elszörnyedne, gondolja el, mit tud Dél-Korea vagy Bolívia (és még mondhatnék 25 másik országot ahonnan vannak gyerekek az iskolában) XIX. századi történelmi eseményeiről és aztán gondoljon bele mennyit tudott ezekről 12 éves korában! Petitől meg is kérdezték többen, miért ünnepelünk, ha nem mi nyertünk. Na ilyen dolgokkal is szembesül az ember itt a világ végén.

Egyébként még mindig „hideg” van, kedd hajnalban egy iszonyatos viharral megint hidegfront érte el Delhit, ezért azóta „csak” 24-25 fok van napközben és éjszaka 14-15 fokra hűl le a hőmérséklet. Tudom, nem kellene erre panaszkodni, de tavaly ilyenkor már kellett a légkondi, idén pedig még fel is kell öltözni a lakásban. Az említett viharra visszatérnék még egy-két szó erejéig. Ilyen elképesztő mennydörgést még soha, de soha nem hallottam. Felhők közötti villámokról volt szó, de olyan megdöbbentően hangos volt, amit nem is tudok leírni. Még annál is sokkal, de sokkal hangosabb volt, mint mikor a házunktól nem több mint 500 méterre csapott be egy villám az Ezüsthegyen. Fel is ébredt rá mindenki, nem csak nálunk, az egész követségen. Sajnos a „hűvös” idő miatt a medencénkben a víz nagyon hideg, semmit nem melegedett az elmúlt héten (sőt!). Nagyon komoly elhatározás kell ahhoz, hogy belemenjek, bevallom, nem is sikerül minden nap. De igyekszem.