Gyermekeink továbbra is nagyon élvezik az iskolát, „természetesen” lányaink féléves bizonyítványa ismét színötös lett. Még ősszel töltöttek ki egy tesztet angolból és matekból. Ezt szinte az összes amerikai iskolában kitöltik és az eredményeket ez alapján adják meg. Csilla lányunk az amerikai gyerekek 98-ánál jobban vagy ugyanúgy teljesített a teszten, Krisztinél ugyanez 96%. Azt gondolom, elégedettek lehetünk velük :-)). A teszten egyébként nem csak tudást felmérő feladatok vannak, hanem a gyerekek céljaira és érdeklődési területeire is rákérdeznek. Ezek alapján egy kördiagramon megjelenítették, milyen jellegű karrier-lehetőségei vannak a lányunknak. A kördiagram két-két ellentétes oldalán az adat-ötletek, illetve az emberek-tárgyak ellentétpár van. A lehetséges állásokat ahhoz mérten helyezték el melyikben mivel kell a leginkább dolgozni. Például a „menedzsment” félúton van az „emberek” és „adatok” között, a mérnöki állások pedig nagyjából félúton a „tárgyak” és „ötletek” között. Csilla válaszai alapján a 12 cikkelyre osztott körből megjelöltek 3-at, Krisztinek pedig kettőt, amelybe tartózó karrierek a legjobban megfelelnek az ő jelenlegi érdeklődési körüknek. Ezek alapján úgy tűnik mindketten emberekkel fognak foglalkozni. Csilla lányunk jókat nevetett, mert (a többi körcikkben) olyan lehetőségek is voltak, hogy fakitermelő, szekrénygyártó meg hajóskapitány és nem tudta elképzelni, van, aki tényleg favágó vagy hajóskapitány akar lenni. Hajlamos az ember legyinteni az ilyen mélységű karriertanácsadásra az általános iskolában, hogy „olyan messze van még amíg választaniuk kell”, de ha jobban belegondolunk, abszolút időszerű, mert aki valóban asztalos szeretne lenni, annak most, nyolcadik első félévben kell eldöntenie merre is tanul tovább. Ebben pedig nagyon tud segíteni az, amit a lányaink kitöltöttek. Csak remélni, tudom, hogy egyszer majd kis hazánkban is feltalálja valaki a spanyolviaszt és elkezd használni valami hasonlót.

Peti fiunk elindult a sztárrá válás rögös útján – megzenésítették egy versét. Arról Zsuzsi már írt korábban, hogy az iskolába rendszeresen érkeznek művészek (zenészek, írók, képzőművészek, együttesek), akik a gyerekekkel együtt dolgoznak jellemzően egy hétig. Ezek változóan tehetségesek, például márciusban Jon McLaughlinnal (nem, sajnos nem John McLaughlinnal – pedig én is nagyon megörültem elsőre :-(( fognak együtt dolgozni a gyerekek. Mi úgy látjuk, hogy ez mind a gyerekeknek, mind az ide látogató művészeknek nagyon nagy élmény. Januárban egy olyan zenész érkezett, aki még érkezése előtt felkérte a gyerekeket, írjanak neki verseket, amelyekből hármat-négyet ő majd zenei aláfestéssel fog ellátni. Peti vállalkozott rá, és ki is választotta a zenész a versét. Mi ugyan nem hallottuk, mert az előadáson nem vettünk részt (az ide látogató zenészek mindig adnak egy-két koncertet), de mi - mivel Peti versét is előadták – megkaptuk CD-n az összes megzenésített szerzeményt. Nos, nagy szerencse, hogy az előadásra nem mentünk el, mindegyik dal csapnivaló. Még Petié a legjobb, de azt sem ajánlom senkinek. Viszont mikor már Peti nagy sztár lesz, az életrajza biztosan meg fog emlékezni róla, hogy első dalszövegét 10 éves korában írta!

Február első hetében az ötödik évfolyam minden évben tanulmányi kiránduláson vesz részt a Ranthambore nemzeti parkban. Ezt mindenki nagyon várja, Peti is már hónapokkal előtte készült rá. Az utolsó pillanatokban derült ki, hogy Zsuzsi is el tud menni, mert valamelyik kísérő szülő lemondta és gyorsan be kellett ugrani (egyébként is szeretett volna menni, de a tanárok elbénázták a jelentkezést, és sokáig úgy volt, hogy nem mehet, mert már nincs hely). Nem került egy csoportba Petivel (sőt még a vonaton, amellyel utaztak, is külön kocsiba kerültek) és így volt a legjobb, mert együtt is utaztak - meg nem is. Szinte minden indiai nemzeti parkban a fő attrakció a tigris, de ez különösen igaz a Ranthambhore parkra, itt van a legnagyobb valószínűsége annak, hogy a turisták találkoznak tigrissel. A gyerekeknek szerencséjük volt, mindenki látott legalább egy tigrist, Peti többet is, az egyik kb. három méterre sétált el előtte, mikor pont az első sorban ült. Érthetően nagyon elégedett volt mindenki.

Ahogy már korábban írtam, minden bizonnyal igaz lehet az az indiai megfigyelés, hogy a tigris csak lesből támad, mert itt (és mindenütt másutt Indiában) teljesen nyitott járműveken figyelhetjük meg a tigriseket, semmi nem akadályozná meg az állatokat, hogy a könnyű prédának tekinthető turistákból falatozzanak. Az, hogy soha senkit nem támadtak még meg, nekem azt jelzi, valóban nem lehetnek veszélyben az emberek. A vadőröknél még egy bot sincs. A tigrisek egyáltalán nem foglalkoznak a dzsipekben és teherautókban üldögélő, legkevésbé sem csendes turistákkal. Zsuzsinak sikerült közel húsz percig megfigyelnie egyet, amelyik még vadászni is megpróbált a kocsik között az úton. Bár nem volt sikeres a próbálkozás, azt jól mutatja, hogy az autókat és az embereket már a környezet szerves részének tekintik. Peti és Zsuzsi is nagyon élvezte a kirándulást, szerencse, hogy mindketten el tudtak menni. Csak azt sajnálták nagyon, hogy a kamera mindig pont akkor fogyott ki, mikor a tigrisek közelében voltak. Így csak a fényképezőgéppel tudott Zsuzsi filmezni, az pedig sajnos értékelhetetlen eredményt produkált, csak foltok érzékelhetők rajta - van még hova fejlődnie az okostelefonoknak.

Nos dióhéjban ennyi történt velünk az év első másfél hónapjában.