Paco már többször írt arról, hogy sok társadalmi munkát végzek itt (mármint Zsuzsi - a szerk), elsősorban az amerikai suliban. Aki ismer, az tudja, hogy nem szoktam tétlenül ülni. Na de azért itt is olyan ’kicsi a világ’ és ugyanaz a néhány ember ajánlja fel a munkáját a különböző helyeken. Őszintén szólva ez nekem nagyon klassz is, mert így megismerkedtem hasonló érzelmű, szemléletű emberekkel, akkikel jó együtt dolgozni és jó csak úgy ’szociálisan is együtt lenni’. Például járunk asszonyok havonta egyszer táncolni az egyik ötcsillagos hotel bárjába, ahol rendszeresen bemutatjuk aktuális Bollywood Dance tudományunkat is.

Szóval idén is hívtak a Can Support szervezet Walk for Life rendezvényére, ahol már tavaly is segítettem (lásd: http://ahovakolumbuszindult.blog.hu/2011/01/14/kis_szines_indiabol_ezuttal_zsuzsi_tollabol). Idén már családi vállakozás lett belőle, mert a lányaink segítettek már az iskolai regisztrációban is és a séta napjám már reggel héttől ott voltunk mind az öten a helyszínen. Idén ugyanis én kaptam a helyszínen regisztrálók területének az irányítását. A főszervező azt mondta, ’bocs, az maga a tökéletes fejetlenség és a pokol lesz, de rád osztottam’. (Tette ezt persze azért, mert tudta, a kedvesem ezt is megoldja majd - a szerk)

Nem így lett. Kitaláltunk egy jó és gyors rendszert a regisztrációk lebonyolítására,a pénz beszedésére, a pólók kiosztására, a gyerekek keményen  és nagyon hatékonyan segítettek, nekem meg sikerült a sort kordában tartanom. Szerintem ehhez a szuperfontos külsőt kölcsönző walky-talkym és fülhallgatóm is hozzájárult... Mindenesetre a befolyt pénz alapján a szervezők szerint ezer(!) ember regisztráltunk be alig több mint egy óra alatt egy 14-15 fős csapattal – melynek az egyharmada mi voltunk.

A séta idén is felemelő érzés volt, mintegy 8000 ember vonult Delhi főutcáján. Öröm volt nézni, hogy egyre több az indiai résztvevő, már ők adják a létszám nagyobb részét. Végül is hosszú távon nem mi itt élő külföldiek fogjuk öket ’megmenteni’ hanem ők saját magukat.

Amit a legjobban vártunk az egy kis poén volt a rendezvény végén. Aki már hallott arról mi a ’flash mob’, annak nem mondok újat. A többiek kedvéért: a flash mob azt jelenti, hogy egy embercsoport egy váratlan helyzetben elkezd együtt táncolni (vagy valami más furcsaságot csinálni) , úgy állítva azt be, mintha véletlen lenne. Ez egy jó poén és média szempontból is idális, pláne itt Indiában, ahol a tánc nagyon fontos része a kultúrának. Szóval megtanultam a tánclépéseket és a Walk előtti délután a gyerekeknek is megtanítottam. A séta végén mikor felhangzott a dal, a tömegben elkezdtük (csoportonként eltolt időben belépve) táncolni. Nagyon élveztük és nagy siker is volt. Sokan a tömegből csak úgy beálltak közénk táncolni. Lásd mellékelt videót. Ha akartok még jó flash mob-ot nézni, keressétek Oprah és a Black Eyed Pea koncertjén lejtett táncot.