Megint egy kicsit gazdasági poszt, de nem annyira, hogy ne lenne érdemes elolvasni!
Az indiai GDP majdnem 60%-a az úgynevezett „nem szervezett” (unorganised) szektor terméke. Ezt nálunk kevésbé szemérmesen feketegazdaságnak hívjuk. Azok cégek, munkavállalók, akik nem adnak számlát, nem adóznak, nem fizetnek társadalombiztosítást. Itt persze nem kapcsolódik hozzá olyan negatív felhang mint nálunk Európában, hiszen India még nem tart a fejlődésnek annak a szakaszában, hogy ez komolyan zavarjon bárkit is. Ráadásul az emberek még számunkra is (pedig „adóoptimalizálásban” mi magyarok is nagyok vagyunk) hihetetlenül nagy többsége nem adófizető (pontosabban nem fizet direkt adót pl. SZJA-t). A világ második legnépesebb országában ugyanis 35 millió SZJA fizető van. Igen, jól látjátok (és nem elírás) az ország 1,2 milliárd lakosából harmincötmillió fizet személyi jövedelemadót. Ez a lakosság 3%-a. Hivatalos becslés szerint az ország dolgozóinak 92%-a „nem szervezett” és informális (ez annak a fedőneve, mikor valaki egy létező cégnél dolgozik feketén) munkás. Mivel szinte mindenki feketemunkás, ennek itt nem is lehet stigmája.
Nem is jelennek meg semmilyen statisztikában, mivel semmilyen módon nincsenek sem ők, sem a munkájuk, sem a munkájuk gyümölcse nyilvántartva. Ez pedig valóban feleveti azt a kérdést, hogyan tudja az itteni statisztikai hivatal megállapítani mennyit nőtt India GDP-je egyik évről a másikra. Nos, mivel Sajo megkérdezte, én is elgondolkodtam és mivel nem tudtam a választ, nem voltam rest, megkérdeztem. Nagyon kimerítő választ kaptam rá. 51 oldal kéthasábos, halálosan szakmai statisztikai szöveg. Soha nem volt kedvenc tárgyam, de átrágtam magam rajta.
Na, az úgy van, hogy minden öt évben készítenek egy részletes felmérést a szervezett és a nem szervezett szektorban tevékenykedő emberekről. Ezt részletesen lebontják iparágakra, szolgáltatási ágakra. Megvizsgálják vagy megbecsülik az egyes munkafolyamatoknál mennyi a bruttó hozzáadott érték egy-egy munkásra lebontva. Ebből az OECD ajánlása alapján az úgynevezett Befektetett Munka Módszerével (Labour Input Method – ha tud valaki jobb fordítást mondja) meghatározták az 1999-2000-es pénzügyi évre (Indiában április 1-től március 31-ig tart a költségvetés) mennyivel járult hozzá a nem szervezett szektor a GDP-hez. Ebből az adatból évente extrapolálnak különböző változók (infláció, népességnövekedés, termelékenység átlagos növekménye, stb.) alapján, amíg el nem jön a következő felmérés (öt évente; tanultam is egy gyönyörű – számomra - új angol kifejezést: quinquennial). Egy-két apróbb probléma van ezzel a módszerrel, például az, hogy az elmúlt 25 évben semmilyen felmérés nem készült bruttó hozzáadott értékről számos szektorban. Ezek közül több olyan van, ami nem sokat számít, ugyanis gyakorlatilag nincs benne informális foglalkoztatás (például az energiatermelés), de ide tartozik a mezőgazdaság is, ahol 550-600 millió ember dolgozik – 99%-ban feketén. Azt gondolom, ez nem elhanyagolható tétel. Nos, ezen pár ember hozzájárulása a jelenlegi GDP statisztikákban becslésen alapul, mert nincs rá adat.
Vagy vegyük azt, hogy 2000-ben voltak olyan munkák, amelyek egyszerűen nem léteztek, vagy csak minimális volt a szerepük – például a mobiltelefon-szerelő (2000-ben 3,5 millió felhasználó volt, ma 730 millió). A mai rohamtempóban változó világunkban egy 10 évvel ezelőtt kialakított alapsokaságot használni elég problémás. A jelenlegi GDP számítási módszer nem is tud figyelembe venni egyes gazdasági tevékenységet.
Tegyük hozzá, hogy a változók, amelyekkel évente korrigálják a bázisév adatait szintén főleg becsléseken alapulnak. Népszámlálás például csak 10 évente van, a közbeeső időszakban csak különböző statisztikai módszerekkel megbecsülik a népességet. A termelékenységet csak a szervezett munkások körében tudják mérni (ott is csak 5 évente), ebből becsülik a nem szervezett munkások termelékenységének változását.
Azaz egy statisztikai becslésen alapuló 10 éves bázisadatot, minden évben becsült adatokkal korrigálnak. Bár minden tiszteletem a statisztikusoknak - tényleg komoly munkát végezve jutnak el a végadathoz - de nekem nagy a gyanúm, hogy annyi köze van a valósághoz, mint Mező-Bukta László (kedves volt általános iskolai osztálytársam) válaszainak a megoldásokhoz a VII-es témazáró matek dolgozatokban – abban az évben (is) kellett pótvizsgáznia.
Mindezt még tovább árnyalja, hogy a GDP kb. 50%-a a szolgáltató szektorban keletkezik. A reál GDP számokat a nominális GDP adatokból korrigálják az árindexekkel. Indiában a szolgáltató-szektorra nincs megbízható árindex (a többire sem, de a szolgáltatásokra végképp nincs). Így a GDP 50%-át kitevő tételt megint csak kérdéses adatok alapján állapítják meg.
Ha ezt a két adatot (60% nem szervett szektor, 50% szolgáltató szektor) együtt vizsgáljuk, kiderül a GDP adat legnagyobb része becslés (összeadni ugye nem lehet, mert nagy az átfedés, a szolgáltató szektor jelentős része is nem szervezett).
Eszembe is jutott az egyetlen dolog, ami megmaradt egyetemi statisztika tanulmányaimból (az egyik idős tanárunk mondta): a statisztika arra jó, hogy a megfelelő adatokból, a megfelelő módszerrel a megfelelő eredményre jussunk.
Sajo - www.chanceindia.org · http://indiaindia.blog.hu 2011.12.02. 14:00:53
Üdv,
Sajo'
zdyzs 2011.12.02. 18:46:30
Ahmet · http://www.tinylittlebigthing.blog.hu 2011.12.03. 07:09:30
Sajo - www.chanceindia.org · http://indiaindia.blog.hu 2011.12.03. 11:33:09
Üdv,
Sajo'
zdyzs 2011.12.04. 17:34:55
zdyzs 2011.12.04. 17:53:18
Az olajár és a műtrágya árváltozása pedig egyáltalán nem, mert a kormány ezeket nem piaci áron, hanem komoly dotációval adja tovább a parasztoknak. Az öntözővíz pedig ingyen van, azért senki nem fizet. De még ha fel is ment a felhasznált anyagok ára, ha nem lenne nagyobb fizetpképes kereslet, akkor nem tudná senki magasabb áron eladni a temékeket. Pedig látványosan többe kerülnek az élelmiszerek.
Az is igaz, hogy az alapvető élelmiszerek ún. Giffen-javak, amelyeknek a kereslete az árak emelkedésével nem csökken, hanem nő, mert a szegények más javak helyett (amelyeket már nem tudnak megengedni magukank) inkább erre költenek. De itt Indiában két alapvető élelmiszer van a liszt és a rizs - nehéz belegondolni,de tényleg minden más, már a lencse és az étolaj is elérhetetlen a legszegényebb rétegenek - ezeknek az ára pedig alig változott, egyrészt a hatósági árszabás, márészt az óriási készletek (ez a kettő adja az 50 millió tonnát) miatt.
Szóval a makroszámok azt mutatják, az embereknek több pénzük van. Ezt a vidéken sorra rekordot döntögető gépkocsi és motorkerékpár eladási számok is mutatják.
Sajo - www.chanceindia.org · http://indiaindia.blog.hu 2011.12.05. 18:58:46
De komolyra fordítva a szót (bár voltakép a fenti megjegyzés is az volt), azt gondolom, hogy az indiai igen szűk felső- és középosztály tényleg gyarapodik..ezért is emelkedhetnek az olyan luxuscikkek árai, mint a gépkocsi vagy akár zöldség is, de a nagy tömegeket sajnos ez a gyarapodás elkerüli. Azt, hogy növekszik-e a gdp és mennyivel, én nem tudom megítélni, nem is vagyok makrogazdasági szakértő. Az viszont biztos, mint ahogy a Te posztodból is látszik, hogy valójában senki sem tudja...a kormány meg persze biztosan abban érdekelt, hogy ezek a becsléselk minnél nagyobbat mutassanak...ha már a szegénységgel nem tudnak mit kezdeni.
De nekem az a furcsa, hogy miközben Kínában ténylegesen szemmel jól látható a fejlődés gyakorlatilag mindenhol, addig Indiában csupán a nagyvárosokban és ott is igencsak felemásan (elég ha csupán arra gondolok, hogy pl. Chengduban mit láttam és mondjuk bármely indiai nagyvárosban). Persze ettől még lehet, hogy az indiai GDP tényleg nagyon szép ütemben fejlődik, csak ez az országon nem látszik. És sajnos az népesség legnagyobb részét kitevő szegényebb rétegek sem érzékelik ennek pozitív hatását.
Mindenesetre az utánanézést és a hozzáfűzött magyarázatokat nagyon köszi, sokat tanultam belőle.
Üdv,
Sajo'
zdyzs 2011.12.11. 08:57:09
Sajo - www.chanceindia.org · http://indiaindia.blog.hu 2011.12.11. 16:27:38
Sajo'