Ha eddig nem tudtuk volna, tegnap este végleg rájöttünk, hogy nagyon rég itt vagyunk. Nem elég, hogy az itteni Big Mac (Csirke Maharadzsa – hiszen szent állatot nem lehet felszolgálni sehol) már egyáltalán nem csíp minket, pedig két évvel ezelőtt az első falatoknál bizony gyorsabban vettük a levegőt. Az sem lep meg már, mikor az elhangzott kérdésekre heveny fejbólogatással válaszolunk, mint egy igazi indiai. Azt is megszoktuk, mikor megállapítjuk „végre milyen jó idő van”, a hőmérő 34-35 fokot mutat, és mikor este rövidnadrágban már nem ülök ki, akkor 27-29 fok van. Beletörődtünk a krikettmeccsek követésébe is – most is azt nézzük, nyugodtan lehet közben mást is csinálni. De tegnap, miközben a Nokia T20 Champions League második elődöntőjét néztük és egy komplikáltabb helyzetet próbáltunk megérteni, rájöttünk, a feleségem jobban érti már krikettet mint a focit. Ideje hazamenni. :-)

Az, hogy nézzük a krikettmeccseket, ékes bizonyítéka annak, nem rossz játék ez. Éles taktikai csata, amely ritkán nagyon egyértelmű. Általában kiélezett harc folyik a két csapat között. Ugyanakkor nem kell minden pillanatban figyelni, mert annyira nem pörög a játék. Bőven van idő kimenni egy sörért, megcsinálni a pattogatott kukoricát, vagy akár blogot írni. (Közben véget ért ez első félidő, ahol a Mumbai Indians „ütött”, és nagyon leszerepeltek, összesen 139-et hoztak össze. Az ellenfelük - Royal Challengers Bangalore – az elmúlt két meccsen 200 felett teljesített. Mégsem lehet fixre venni a meccset, mert mikor kevesebbet kell elérni, a másodiknak ütő csapat nem üt annyira agresszíven, könnyen el tudják rontani. Meglátjuk) Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a meccseken általában egy játékos be van mikrofonozva, akivel a meccs közben készítenek interjút. Megy a játék, és közben a játékos magyarázza a történéseket, vagy saját kezdődő filmkarrierjéről beszélget a kommentátorokkal.

Kis szünet után folytatom, a meccsnek vége lett, és a Mumbai Indians nyert, a másik csapat, összesen 108 pontot ért el, ez kevesebb, mint a fele annak, amennyit az előző két meccsen. Ez a kommentátorok szerint leginkább annak volt köszönhető, hogy a csennáji pálya nagyon „lassú”, nem pattan annyira magasra a labda, viszont sokkal jobban meg lehet csavarni a labdát. Szerintem azért történt, mert tudták, nem kell nagy eredményt elérniük. Ezért nem is nagyon próbálkoztak nagyokat ütni, inkább biztonsági játékra törekedtek. Megszívták.