Ok, elég a költői képből, úgysem áll nekem jól, ezt mások sokkal jobban csinálják (lsd Csikós haverom a Totalcarban. Mentségemre szólhat, hogy neki ez a munkája, nekem meg csak hobbi).

Lányaink kedden megtették az első fizikailag is látszó lépést a fogszabályzó felé. Vizsgálaton már többször voltak, de a héten az orvos ráragasztotta a fogaikra a kis vasakat, amelyekbe bele kell majd akasztani a másik vasakat, amelyek majd a helyükre húzzák a fogaikat. Most már abszolút látszik, hogy fogszabályzójuk van. Ezzel úgy gondolom végérvényesen tinik lettek. (Bár talán igazuk van a lányoknak, és már 13. születésnapjuk óta tinik. A tinédzser kifejezés ugyanis az angolból jön, ahol a 13 az első szám, amely „teen”-re végződik. Lányaim szerint ezért teenager valaki. Thirteen, fourteen, fifteen stb. éves). Ez pedig megint emlékeztet arra, hogy a „negyedik dimenzió” szigorúan egyirányú.

Ez a hetünk nagyon zsúfolt volt, leginkább Zsuzsinak, mert pénteken estére egy iskolai programot szervezett. Ennek az az apropója, hogy a nyári szabadságok után a visszaérkező szülők találkozhassanak, beszélgethessenek egymással, a tanárokkal, és megismerkedhessenek az „újakkal”. Tavaly átütő siker volt, ezért idén is nagy várakozással várta mindenki. Most is egy jazz koncerttel együtt szervezte Zsuzsi, csak tavaly annyiban könnyebb volt, hogy akkor a zenekart nem neki kellett intézni. Ez nem is bizonyult egyszerű feladatnak. Már eleve nem volt könnyű megegyezni a zenészekkel, mert sokat kértek. Később kiderült, az ár, amelyet megadtak nettó ár, rájön még 12% adó. Aztán jött az igazi indiai tempó. Kitalálták ugyanis, hogy az iskolai színház hangosítása nekik nem jó. Az, amelyik eddig minden nemzetközi zenekarnak teljesen megfelelt. Persze erre újabb 100ezer forintnyi összeget kértek el, pedig már a zenekarra kialkudott ár is jóval a tervezett felett volt. Három nappal az esemény előtt pedig nem lehet hirtelen egy másik zenekart leakasztani a szekrényből! Végül hosszas tárgyalások után 40%-ot engedtek a hangosítás árából. Ez annyira jellemzően indiai, hogy a már letárgyalt megegyezésről az utolsó pillanatban kiderül, az indiai fél nem tartja hozzá magát, még kell fizetni azért, hogy valóban megkapd azt a szolgáltatást, amelyben megegyeztetek. Nagyszerű példája volt most ez a zenekar is annak, hogy ez az élet minden területén előfordul. Szinte mindig bepróbálkoznak valamivel, hogy több pénzt gomboljanak le a vevőről. Ha jól meggondoljuk igazuk van, mert ha bejön, máris sokkal jobban jártak. De a mi neveltetésünkkel ezt nagyon nehéz elviselni. Pedig tudjuk, ismerjük, mégis rossz. Ja,az egészben az a legszebb, hogy az együttes dobosa az iskolában kisegítő tanár. No comment.

A zenekari bonyodalmak mellett az is nehezítette a szervezést, hogy a felsősöknek pont erre az estére szervezett az iskola egy filmvetítést. Ez több szempontból is probléma volt, például azért mert a filmvetítés előbb véget ért, mint a koncert. Azaz a gyerekeknek kb. 40 perccel előbb kellet volna hazaindulni, mint nekünk. Ez pedig it Delhiben, ahol mindenhova kocsival lehet csak eljutni, sokak számára lehetetlenné tette volna a részvételt, hiszen a nagy távolságok miatt még ha haza is vitte volna a sofőr a gyereket, nem ért volna vissza a szülőkért. De ezt is sikerült végül megoldani és a rendezvény az idén is hatalmas siker volt, minden gördülékenyen ment, és mindenki jól érezte magát. Még a zene is jó volt, és az énekesnőnek kifejezetten gyönyörű hangja volt.

Annyi történt még, hogy Péter fiunk jelentkezett az idei alsós musicalbe. Volt némi rábeszélés, amíg elment a meghallgatásra, mert idén a Borsószem királykisasszonyt fogják előadni és az olyan „bébis” és „lányos” a fiam szerint. Szerencsére szülői ráhatásra (túl sokat azért nem kellett győzködni, mert a tavalyi darabot nagyon élvezte) mégis elment. Én a tavalyi szereplése alapján - Lajos király volt a Dzsungel könyvében – egészen biztos voltam benne, hogy komoly szerepet fog kapni, de ezt nem árultam el előre. Jobb is, mert akkor talán el sem ment volna a válogatásra, egy kicsit még tartott attól, hogy egyedül kell szerepelnie. Igazam lett, Peti a herceg szerepét kapta meg. Bár a mese átiratában nincs igazi főszereplő, azért a herceg, akinek feleséget keresnek nagyon sokat szerepel, van szólója is és egyébként is vele kezdődik a stáblista. Peti először megrettent egy kicsit a 40 sortól, amelyet neki kell majd mondani, de most mát egyáltalán nem izgul, mert két nap alatt megtanulta. Zsuzsi látta a próbán, ahol óriási lelkesedéssel és nagy élvezettel vetette bele magát a darabba.

Közben Delhiben alig lehetett a héten közlekedni, mert az egyik itteni politikai aktivista Gandhi nyomdokaiba lépve éhségsztrájkot kezdett a Parlament előtt levő korrupció-ellenes törvény mielőbbi elfogadásáért. Úgy látszik, koplalás közben jön meg az étvágy (bocsánat nem tudtam kihagyni ezt képzavart), mert még változtatni is akart rajta. Mivel a koplalás köré népmozgalom szerveződött tüntetésekkel, felvonulásokkal, a városnak hol ezt, hol azt a részét zárták le. Főleg a miniszterelnöki palota környékét. Ez főleg nekem nehezítette meg a dolgomat, mert a minisztériumok, kormányhivatalok, követségek, rezidenciák mind ezen a környéken vannak. Volt is olyan, hogy elindultam egy fogadásra, de miután 30 perc alatt kb. 500 métert haladtunk, inkább visszafordultam.

Miért is éhségsztrájkolt a 77 éves aktivista? Ezt remélem egy másik posztban meg tudom majd írni.