Ma ugyanis megvettük az első krikettütőnket. És nem véletlenül írom, hogy elsőt, mert biztos nem az utolsó. Egészen véletlenül az itteni krikettliga az IPL (Indian Premier League) döntője ugyanúgy május 28-án szombaton lesz mint a Bajnokok Ligája döntője. Peti fiamnak meghívtuk 3 barátját, akikkel együtt fogják majd nézni a krikett döntőt. Így legalább nekem lesz esélyem fennmaradni a BL döntöig, az IPL meccsek ugyanis este nyolckor kezdődnek, és kb. éjfélig tartanak (az időeltolódás miatt a BL döntő itt negyed egykor kezdődik). Ez egy rövidített játék, a 20-20 (csak ennyi over van, bővebben lásd:http://ahovakolumbuszindult.blog.hu/2011/04/01/krikett_kezdoknek), kifejezetten arra találták ki, hogy emészthető hosszúságú legyen egy meccs.

Az IPL kevesebb mint két hónapja kezdődött, 10 csapattal. Nincs igazából megfelelője fociban, a 10 csapatban a világ legjobb krikettezői játszanak, de csak erre a két hónapra állnak össze. Mindenki játszik mindenkivel. Aztán az első két csapat játszik a döntőbe jutásért. Aki veszít, az sem esik ki, hanem még egyszer játszhat a döntőbe jutásért a harmadik és negyedik helyezett meccsének győztesével (remélem világos). Ez egy halmozottan handikeppes rendszer, érdemes tehát az alapszakaszban minél jobban játszani. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az IPL elindulása óta az iskolában nagy IPL láz van. Természetesen lehet IPL kártyákat kapni a játékosokkal. Fiam és osztálytársai nagy erőkkel játsszák az iskolában a meccseket, mert persze a fiamnak is jelentős mennyiségű kártyája van. Csereberélik őket, mint mi tettük anno a kártyanaptárokkal (azok a régi szép idők – egy vízállósért akár három simát is lehetett kapni!)

Nos ezen felbuzdulva Peti meghívta a barátait szombat estére egy ittalvós bulira (nem kis részben azért, mert a lányoknak az elmúlt szombaton volt ilyen – rajtuk kívül öt barátnőjük töltötte itt az éjszakát. Nem véletlenül nem azt írtam, hogy itt aludtak – aludni elég keveset sikerült nekik). A kártyák cseréjén kívül egyébként szabadidejükben a fiúk most nem fociznak vagy kosaraznak, hanem kriketteznek. Mivel a buli délután fog kezdődni, mi megleptük Petit egy krikettütővel, hogy nálunk is tudjanak játszani, mielőtt bemennek a medencébe. Nagyon-nagyon örült. A most már visszatért 44 fok ugyanis egyáltalán nem akadályozza a fiúkat abban, hogy kint játszanak. Nagyon adaptív az emberi szervezet. Szóval most már van krikettütőnk és követjük is a krikettbajnokságot. Túl sokat voltunk Indiában.

Sőt, tegnap én is kimentem krikettezni a fiammal. Nem is rossz. Olyan apa-fia tevékenység, amelyben szerencsére az apának viszonylag keveset kell futni! :-))