A gyerekek nagy kedvvel járnak iskolába, jól tanulnak és élvezik a sok lehetőséget, amelyet az iskola ad. Amivel egy kicsit elégedetlenek vagyunk - mi szülők – az a délutáni sportlehetőségek igen korlátozott száma. Felsőben eleve nem túl sok sport van, de azokat is jellemzően az iskolai csapatban lehet űzni, az pedig jelentős elkötelezettséget jelent, szombati edzésekkel is. Mi pedig elég sokat utazunk, azt nem tudják vállalni a gyerekeink, hogy minden szombaton edzésre járnak, mert sokszor nem vagyunk itt. Pedig az iskolai csapatban érdemes szerepelni. Itt főleg, mert más országok iskoláival mérkőznek meg. Eddig a környező országokkal voltak egy „konferenciában” (így hívják azon iskolák közösségét, akik egymás ellen játszanak a különböző sportokban), de onnan kilépett az iskola, mert mindent a mi diákjaink nyertek meg. Mondjuk nem csoda, a mi sulink jóval nagyobb mint a dakkai, kolombói, vagy akár az izlamabádi iskola. Mivel mindig mi nyertünk, nem övezte nagy szeretet a részt vevő diákokat a többi iskola diákjai részéről. Emiatt átlépett az iskola a közel-keleti konferenciába, ott hasonló méretű iskolák vannak. Nem tudom mennyire volt ez bölcs döntés az „arab tavasz” fényében, kétlem, hogy most bármelyik szülő elengedné a csemetéjét például Kairóba! Majd meglátjuk mi lesz jövőre.

A lányok a mostani negyedévben nem is sportolnak semmit, mondjuk most nem is lenne idejük, mert a féléves felsős színdarabban Csilla megint ügyelő lesz, Kriszti pedig – mivel ő mindenképpen szerepelni szeretett volna a színpadon –a tánckarban fog szerepelni. Ez heti két-három próbát jelentett mindkettőjüknek. Szerencsére holnap és holnapután lesznek az előadások, utána több idejük lesz. Sportnak egyelőre marad a követségi medencében való úszás/pancsolás.

Peti kosarazni jár hetente egyszer – az előző negyedévben kosarazott, focizott és tollasozott is – és azt is megértük, hogy a szünetekben meg szabadidejében krikettezik! Zsuzsi meg is jegyezte, soha nem gondolta volna, hogy egy szem fiacskája a számunkra korábban a világ legunalmasabbjának tartott sportot fogja kedvtelésből játszani. Persze azóta már mi is más szemmel nézünk a krikettre, megtanultuk, hogy nagy taktikai csata, a TV előtt még élvezhető is, ha az ember csinál közben valami mást is. Délutánonként Peti szinte mindennap szán időt a medencében úszásra és bolondozásra valamelyik barátjával vagy a követségi fiúkkal, Zsuzsi ezért nem is nagyon nyomta, hogy válasszon több sportot a suliban. Most a tornaórákon is az úszást tanulják (a sulinak van három medencéje, egy úszó, egy ugró és egy pancsoló a kicsiknek). Peti boldogan újságolta, hogy az úszócsapat legjobbjánál is gyorsabban úszott. Talán ez a pozitív élmény majd segíti abban, hogy jövőre jelentkezzen az alsós úszócsapatban (idén arra sem tudtuk rávenni, hogy elmenjen a felmérésre).

Ha már a sportolásról írok, én is minden nap úszom munka előtt, bár most már a komoly úszáshoz egy kicsit meleg a víz. De férfiasan viselem!

Zsuzsi a legelfoglaltabb mindannyiunk közül. Fuvarozza a gyerekeket, bollywoodi táncot tanul, fordít, lektorál és legfőképpen az iskola szülői munkaközösségének oszlopos tagjaként szervezi az iskolai programokat. Ez az utolsó tényleg időrabló feladat. A bollywoodi tánccsoporttal egy versenyen is részt vett, ahol különböző külföldiekből álló csapatok mérték össze a tudásukat. Jó hangulatú rendezvény volt. Szerencsénk volt, mert idén későn jött meg a meleg és a szabadtéri rendezvényen kifejezetten jó idő volt. Zsuzsiék végül harmadikak lettek, szerintem (és Zsuzsi szerint is) reálisan. Pedig az sem volt egyszerű mutatvány, 12 nőt (plusz egy férfit) kellett összehangolni. Na, ez nem ment könnyen, abban például nem is tudtak megegyezni, hogy milyen ruhában legyenek, ezért az egyetlen csapat voltak, amely nem egyenruhában volt. Ez persze az én határozott és a tökölést, pletykálást, intkrikálást, meg sumákolást egyáltalán nem tűrő feleségemet vég nélkül frusztrálta, de aztán már maga a verseny nagyon jól sikerült. Mindegyik csapat felszabadultan és élvezettel táncolt, aztán nagyot buliztunk. Időben kicsit keveset, mert az egyik zsűritag két órát késett, ezért jól elhúzódott a verseny.

Most meg éppen lektorál, pedig lassan 23 óra lesz. Még mindig 31 fok van, most már valóban megérkezett a meleg. Napközben 42-45 fokig felmegy, és éjszaka is alig megy 30 fok alá a hőmérséklet. Megjött a sivatagi szél is, tegnapelőtt olyan homokvihar volt, hogy még levegőt venni is kényelmetlen volt. Ennek ellenére a medencéből kimászva mindig megborzongunk. Valószínűleg a száraz levegő miatt, mert az biztos, hogy hideg nincs.

Lassan sajnos elvirágoznak/elszáradnak a növények, de az elmúlt másfél hónapban nagyon szép volt a természet. Ennek sajnos vége. Mint a posztnak is!