Április 6 Kolkata, Nyugat-Bengál, India
Mai napunk megint korán kezdődött, mert mielőtt visszamentünk volna a reptérre Guwahátiba, még reggel elmentünk egy újabb elefántszafarira. Most a korábbira kaptunk helyet, és kiderült az indiaiakra teljesen jellemzőtlen (tudom, hogy nincs ilyen szó, de jól hangzik) módon ügyesen megszervezték a túrákat. Két fel- és leszállóhelyet építettek ugyanis, és az elefántok először az 1-től mennek a turistákkal a 2-eshez 5:15-től 6:15-ig, ott felveszik a második csoportot és visszamennek az 1-eshez a következő egyórás túrával.
A korai időpont miatt óriási pára volt, amíg a nap fel nem emelkedett a látóhatárról, kb. 20 méterre lehetett ellátni. Most két nőstényelefánton ült a családunk, és mindkettőnek volt egy kb. egy éves borja, amelyek végig ott mászkáltak körülöttünk. Komótosan sétáltunk a ködben, egészen addig, amíg el nem értük a felégetett területet. Ekkorra már magasabban járt a nap, így messzebb lehetett látni. Megint nagyon sok orrszarvúval találkoztunk, sok szarvast és néhány vízibivalyt is láttunk. A mai napi túrának a legjobb része azonban az volt, mikor leszálltunk az elefántokról. A minket követő csoport ugyanis késett egy kicsit (valószínűleg később nyitották ki a park kapuit), ezért az elefántok várakozni kényszerültek. A nagyok békésen álldogáltak, de a kiselefántok nagy érdeklődéssel mászkáltak közöttünk. Az egyik még a fejét is bedugta az érkező autóba, alig tudta a sofőr meg az egyik utas kituszkolni. Gyerekeink fűvel etették őket. Simogatni nem nagyon lehet őket, mert az ember csak a rajtuk lévő megszáradt sárréteget éri el. De nagyon mókásak voltak, ahogy kíváncsian tébláboltak körülöttünk, mindent és mindenkit megszaglászva ormányukkal.
Egy újabb nagy reggeli után elindultunk a reptérre. Az utat nem részletezem, semmivel nem volt jobb mint Kaziranga felé. Megint a Kritika’s étteremben ettünk, kemény 1700 forintért öten és ebben már két és fél liter kóla is van (ez volt a számla negyede). Egész jó volt a kaja, sőt a roti minősége egyenesen a legjobb, amit eddig ettünk és hasmenést sem kaptunk (na jó Kriszti egy kicsit). Az út kiszámíthatatlansága miatt a repülőnk indulása előtt 4 órával kiértünk a reptérre. Ráadásul kiderült, fél órával később fog menni a járatunk. Nos, a guwahati reptér nem az a hely ahol értelmesen el lehetne tölteni akár fél órát is, de mivel a városban szintén semmi látnivaló nincs azon a templomon kívül, ahol már voltunk, nem volt más választásunk. 5x végignéztük azt a két boltot, ahol semmi értelmeset nem lehet kapni, kártyáztunk, olvastunk és végül valahogy eltelt a négy és fél óra.
Kolkatában a hotelünk jó 70 percre van a reptértől, viszont egy szuper kis butikhotel. Valójában egy ház alsó két emeletén alakítottak ki 5 szobát, a tulaj meg a 2-3. emeleten lakik. Nagyon dizájnos az egész, minden szoba más témára van berendezve. Mi most a „Rajasthan” illetve a „Contemporary” szobában lakunk az emeleten. Itt van a tulaj irodája is, és a két szoba apartmanként is szolgál, külön bejárattal, konyhával, nappalival. Mivel mindkettőben mi lakunk, olyan, mintha lenne egy 60-70 négyzetméteres lakásunk.
Az is kiderült, hogy nem megyünk a Sunderbansba, mert az a túra, amelyet az interneten hirdettek az nincs péntektől, csak két napra lehetne menni, azt meg nem tudunk, mert nem érnék el a repülőnket. Szóval maradunk Kolkatában. Még nem tudjuk mit fogunk három és fél napig csinálni, mert látványosság itt se nagyon van, de majd megoldjuk.
पेतॅर 2011.04.17. 23:40:02
Ravíndranáth Thákur (Tagore) családi házát,
a Victoria Emlékművet benne a szuper helytörténeti kiállítással és a Medánt,
a Nemzeti Múzeumot, ahol a bhárhuti stúpa híres kerítése látható egy eldugott teremben,
az Asiatic Society régi épületét, ahol Kőrösi Csoma Sándor egy évtizedig lakott,
az Írnokok Házát és a BBD Bág környékének többi épületét,
a Presidency College-ot (India első európai felsőoktatási intézményét),
a régi temetőt a Park Street végén (egyedülálló a hangulata),
Teréz anya szeretetházát,
a New Marketet,
és persze a Kálí Ghát templomot, a Durgápúdzsá egyik fő helyszínét.
Így hirtelen ezek jutottak eszembe. :)
zdyzs 2011.04.19. 08:25:12
Azt már rég szerettem volna megtudni, az indiai nevek magyar átiratában miért hagyjuk meg a g után a h betűt? Mert fonetikusan nem ejti senki az biztos.
पेतॅर 2011.04.19. 10:14:49
Két olyan példa jut most eszembe, ahol a 'gh' átírás csalóka:
1) a Szingh névben. Ezt hindíül így kell írni: सिंह, ami szanszkritul (siṃha e. szinha) azt jelenti: oroszlán. Sok szikhet hívnak így, de nem muszáj szikhnek lennie. A jelenlegi kiejtésben tényleg elég 'gh'-nak hangzik.
2) az urdú (arab-perzsa eredetű) szavak zöngés veláris réshangját (mintha a 'Bach' végi ch-t zöngésen ejtenénk) a népszerű angol átírásban 'gh'-val szokták átírni, viszont a hindíben sima 'g'-nek hangzik (néha egy pontot tesznek a 'g' alá igényes nyomtatványban: ग़).
Pl. ग़यासुद्दीन तुग़लक़ Gajászuddín Tuglak, angol népszerű átírása Ghiyasuddin Tughlaq, sőt Ghiyath-ud-din Tughluq és ezek permutációja.
A magyaroknak az angolokkal szemben szerencséjük van, mert ha a sima magyar abc-vel betű szerint átírjuk a hindí alakot, akkor a helyi kiejtéshez elég hasonlót kapunk.
zdyzs 2011.04.27. 08:01:45
Köszönöm!!!