Az egész indiai szubkontinens másfél hónapja teljesen krikett-lázban ég. Február 17 óta tart az ICC (International Cricket Council) világbajnokság, amely az 50 overes ODI formátumban zajlik. Magyarországról nézve a krikett nagyon belterjes dolognak néz ki, amelyet elhanyagolhatóan kevés ember néz vagy játszik. De ha belegondoltok, hogy a világ 2., 6. és 7. legnépesebb országában ez messze-messze a legnépszerűbb játék – de annyira, hogy az utcagyerekek nem rugdossák a köveket, hanem mindenféle rendelkezésre álló eszközzel ütik! -, akkor bizony kiderül, hogy a Föld lakosságának majdnem 25%-ának ez a legfontosabb dolog a világon (rögtön az aznapi betevő falat után). Mert Indiában, Pakisztánban és Bangladesben a krikett nem is sport, hanem vallás. Indiában az egyetlen, amelyet minden indiai követ, nemre, bőrszínre és felekezetre való tekintet nélkül. De annyira, hogy abban az országban ahol ezer filmet gyártanak egy évben, nem volt premier, amíg a VB tartott. És itt a fociról azt sem tudják eszik-e vagy isszák.

A három nagy országon kívül a volt brit nemzetközösség országaiban játszanak krikettet, meg Hollandiában. Hogy ott miért, azt nem tudom, talán a gyarmati múlt miatt. A világbajnokságot India, Sri Lanka és Banglades közösen rendezte. A legtöbb meccs persze Indiában volt, a döntő is, amelyet Mumbaiban rendeztek. India a csoportmeccseken nem teljesített fényesen, de az egyenes kieséses szakaszban megverte Ausztráliát (akik az előző három VB-t nyerték) és Pakisztánt (akikkel gondolhatjátok milyen kiélezett minden meccs), majd a döntőben Sri Lankát.

Február elején még mi is ugyanannyira közömbösek voltunk a krikett iránt, mint gondolom a posztot olvasók 99,9%-a. De az elmúlt másfél hónapban ránk ragadt az ország és a nép lelkesedése, és az utolsó három meccset már mi is követtük, bár biztosan nem olyan elkötelezettséggel mint az indiaiak. Belejöttünk a drukkolásba. Kiderült, a krikett a látszat ellenére rendkívül komplex játék, iszonyú taktikai csata. Ennyit már jelenlegi nagyon korlátozott ismereteink alapján is elmondhatunk.

Azt is megállapítottuk, hogy a krikett még mindig gentlemen’s sport. A meccs közben senki nem ordít a másikkal (persze sokat segít, hogy nincs fizikai kontaktus a csapatok között), a bírók döntéseit nem kérdőjelezik meg (ebben meg az segít sokat, hogy a rendelkezésre álló technika minden eszközét bevetik, kockára lassított videobíró van a vitás esetekre) a vesztes csapat tagjai nem omlanak össze a meccs végén, és a sajtótájékoztatón a kapitányok kiemelkedően kulturáltan nyilatkoznak.

Nagyon örülünk, hogy átélhettük az indiaiak győzelmét. Az biztos, hogy ma Indiában elképesztő mennyiségű pozitív energia szabadult fel!!!