Mivel korán foglaltunk, nagyon olcsó repjegyet sikerült venni (sőt még egy akciót is kifogtunk). Ennek ellenére kifejezetten olcsó szállást foglaltunk, egy olyat, amelyet más (kelet-európai –fontos, mert őket ugyanúgy nem fizetik meg mint minket) diplomaták ajánlottak. Emiatt kicsit tartottunk is tőle mi fog minket várni. Mindenesetre a reptérre érve eleve meglepődtünk, mert a turizmus eme indiai központjának reptere elég picurka. De nem csüggedtünk, besajtoltuk magunkat egy Maruti-Suzuki minibuszba (és itt a mini valós kifejezés, ez az a „busz” amelyik kb. olyan hosszú mint a kispolák), annak ellenére, hogy csak öt ülés volt benne. Én fejedelmi módon a vezető mellett ülhettem, a lábam mintegy 5 centire volt a közlekedés többi résztvevőjétől, családom további része a két személynek kényelmes hátsó ülésen kucorgott egy órát. De legalább a csomagjaink valóban könnyen befértek a minimális csomagtartóba, annak köszönhetően, hogy csak négy, kézipoggyászként is használható húzós táskánk volt. (Ezúton is elismerésem a feleségemnek, akinek példamutató önmérséklettel sikerült nagyon-nagyon kevés cuccot pakolnia. Más kérdés, hogy még így is az elvitt ruhák kevesebb mint 25%-át használtuk .) Mondjuk sokkal jobban jártunk, mint a „normál” taxikkal, amelyek szinte kivétel nélkül Suzuki Alto-k.

A szállástól jó részletes leírást kaptunk, el is fordult a taxi a „rózsaszín feliratos bikini bolt” után balra (így volt megadva), majd az utca végén jobbra a földúton. Azt már elfelejtették megírni, hogy a földúton a disznóólnál kell – immár gyalog – jobbra befordulni és onnan 15 méterre lesz a szállás. Nem hibáztatom őket ezért a parányi mulasztásért, nehezen tudom elképzelni, hogy bárki foglalna náluk egy ilyen leírás után. A sötétben igazából nem is láttuk az ólt, csak a disznók szaladgáltak a lábunk alatt. A szállás maga viszont kellemes meglepetés volt, egyszerű, de tiszta, sőt még hangulata is van. A szobák egy klassz kis tornácról nyílnak, ahol simán meg tudtunk másnap reggelizni. Légkondi nincs, de nem is kellett, reggelre így is hűvösnek éreztük már a levegőt.

Leraktuk a kölköket aludni, és kettesben elmentünk egy kicsit felfedezni a környezetünket. A Lonely Planet leírása alapján nyüzsgő, forgalmas, zajos, hangos éjszakai életre számítottunk. Ehhez képest elég kevesen voltak. Nekünk ugyanis Észak-Goában volt a szállásunk, ami az útikönyv szerint ez egyetlen hely Goán, ahol hajnalig lehet bulizni. Ezt mi nem igazán vettük észre, orosz és angol munkásokkal együtt ittuk meg a Kingfishert (piacvezető sör Indiában – olyan  mint a Balatoni Világos volt anno: nyaraláskor, marha melegben nagyon jól esik, egyébként ihatatlan). Kellemes meglepetésként a jéghideg, felszolgált sör kevesebbe került, mint Delhiben a boltban. Szerencsére a tengerparton is ez a helyzet.

Másnap reggeli után leballagtunk a tengerhez (a séta közben szembesültünk a pálmalevelekből készült disznóóllal - érdekes, egyáltalán nem volt szaguk), ami megint csak kellemes meglepetésünkre kb. két percre volt a szállásunktól. Pedig arra számítottunk, hogy az ígért 5 perc lesz majd 10 is. A tengerparton egymásba érnek a vendéglők, és mindegyiknek vannak napágyai, napernyőkkel, ahova ingyenesen le lehet telepedni. Minden vendéglő a majdani fogyasztás reményében teszi meg ezt a szívességet, és szerintem nem is csalódnak. De nagyon kulturált az egész, egyáltalán nem tolakodóak, elnézik, ha az ember hozza magával a saját vizét, vagy ha egész nap nem rendel semmit csak két sört. Ez persze még velünk sem történt meg, valószínűleg a helyiek annak ellenére nem fizettek ránk, hogy csak egyszer ebédeltünk náluk, egyébként próbálkoztunk a többi hellyel. És minden egyes helyen ahol ettünk, olyan jó volt a kaja, hogy úgy éreztük, itt ettük eddig a legjobbat. Valószínű, hogy mindenütt nagyon jó a kaja, az árak meg gyakorlatilag megegyeznek mindenütt, ezért sokat válogatni nem érdemes. Mi reggeli kivételével állandóan rákot ettünk. Ha már a tengernél vagyunk ugye! Az árak teljesen barátiak, mi öten két sörrel jellemzően 5ezer forintot fizettünk étkezésenkét. Ennél a fejnélküli hekk többe kerül a Balatonon (tegye fel a kezét az aki valaha is látta hogy néz ki a hekk feje!).

Számunkra egyébként nyoma sem volt a legendás hippi-Goának, ha hippit láttunk, arról lerítt, hogy már harminc éve ott van. A közönség a tengerparton egyrészt kövér oroszokból, másrészt olyan friss angol nyugdíjasokból állt, akik pont lemaradtak a hippi korszakról (mert már nem a hatvanas években voltak 20 évesek), de mindig is szerettek volna hippik lenni. És most az állami nyugdíjból kiélhetik vágyaikat Goában. Ráadásul valószínűleg ők voltak az első fecskék a helyiek után, akik monokiniztek a francia Riviérán, és ezt a szokásukat most sem vetkőzték le (igen, sok nagymama korú hölgyet láthattunk félmeztelenül. És csak őket, mert úgy tűnik Goában csak 60 év felett lehet monokinizni) Komolyan mondom, mi abszolút fiatalnak érezhettük magunkat.

A tenger 28-30 fokos, simogatóan meleg. Épp akkora hullámok vannak, amelyeket nagyon lehet élvezni, de nem sodorják el az embert. Egyáltalán nem olyan mit Keralában volt, ahol olyan ereje volt a víznek, hogy csak a hullámok alatt a homokba kapaszkodva tudtunk egyáltalán bemenni a vízbe. De ha jól elkaptuk a ritmus, itt Goában is tudtunk utazni a hullámokkal. Naplementekor apály van, ezért a vendéglők (amelyek igazából bambuszból tákolt kalyibák, a rendes nevük angolul shack) egészen letelepülnek a vízpartra. Ott lehet békésen üldögélni és koktélt szopogatva gyönyörködni a naplementében. Aztán később 10 méterre a hullámoktól megvacsorázni, esetleg a frissen kifogott halak közül választani egyet, amelyet ott helyben grilleznek. Számunkra érthetetlen módon a vendéglők ilyenkor nincsenek tele, sőt. Pedig kevés hangulatosabb dolgot tudok elképzelni, mint 15 lépésre a tengertől gyertyafény mellett vacsorázni. Nem baj, isten tartsa meg a többiek szokását, így nekünk mindig lesz helyünk!

Mit is csináltunk a 4 nap alatt? Ha nagyon őszinte vagyok, semmit. Heverésztünk a parton, fürödtünk a tengerben, ittuk a koktélokat meg a söröket, szenzációsakat ettünk és kész. Pedig Goában van mindenféle kulturális látnivaló, de nem vitt rá minket a lélek, hogy akár egy napot is ezeknek a megtekintésével töltsünk. És ez nagyon jó is volt így.