Tamáséknak nagyon ambiciózus túrát hoztunk össze, szerintem 3 hétbe ennél többet cipőkanállal sem lehetne belepakolni. Erre a legjobb példa, hogy a programjuk még ennél is feszítettebb volt, de a már visszaigazolt, kifizetett repülőjegyüket át kellett foglalni egy másik járatra, mert a légitársaság az utazás előtt két héttel törölte azt a járatot, amellyel repültek volna. Amit – szerencsére - hirtelenjében sikerült foglalni helyette, az 4 órával később ért vissza Delhibe, így egy másik radzsaszténi túrájukat egy nappal rövidebbre kellett venni. Repülővel utaztak kb. 4,000, kocsival és vonattal pedig legalább 3,000 kilométert. De azért két belső túra között volt időnk nekik Delhit is megmutatni, meg jókat együtt enni-inni. Jó volt végre régi ismerősökkel találkozni.

Editéknek sem volt sok üresjáratuk, de 13 napba egy észak-keleti túra már nem fért be. Voltak viszont Amritszárban, a híres aranytemplomnál, erről majd külön posztolok. De ők is úgy érezték, ennyi éppen elég élmény volt egyszerre, lesz mit feldolgozni, mikor hazaérnek.

Közben persze itt az élet zajlott tovább, a követség megtartotta az éves „nagy” fogadást október 23-a tiszteletére. Volt egy kis izgalom, mert a hét órakor kezdődő kerti fogadás előtt 5 órakor jégesővel nehezített vihar söpört végig Delhinek azon részén, ahol mi vagyunk. Ezért minden teljesen elázott, ami ki volt készítve. Persze ez azért is volt így, mert a nagyon okos indiai személyzet akkor kezdte el behordani a dolgokat (például az egyébként a rezidencián található ülőgarnitúrát), mikor már öt perce szakadt az eső. Pedig már előtte jó húsz perccel lehetett látni, óriási vihar lesz, annyira sötét volt, és a vihar előszele is bejelentkezett. Annyi előnye volt a viharnak, hogy 10 fokkal hűvösebb lett és a port is kicsapta a levegőből, mindenki meg is jegyezte milyen kellemes az idő. Ez volt egyébként a meleg vége, azóta már csak 24-26 fok van napközben a korábbi 32-34 helyett. Azaz megjött a hideg!

Lányaink nem vettek részt a fogadáson, mert pont aznap volt nekik az iskolában a felsősök Halloween bulija, amelyet persze semmiképp nem akartak kihagyni. Kicsit nehezítés volt, pont akkor kezdődött, mikor a fogadás, ezért meg kellett oldanunk, hogy valahogy eljussanak az iskolába. De szerencsére már sok barátnőjük van, ezért egy másik szülő vitte őket, a lányok még örültek is neki, hogy együtt készülhetnek az eseményre.

Az iskolában sor került mindhárom gyermekünk negyedéves értékelésére, így megint volt alkalmunk nagyon büszkének lenni, mert csak jót hallottunk róluk. Minden tanár kiemelte mennyire örül, hogy a lányunk/fiunk az osztályába jár. Volt, aki egyenesen klónozni szerette volna egyiküket. Azon felül, hogy tényleg nagyon jól esett a sok dicséret (még nekünk is jutott belőle), arra is jók voltak ezek a beszélgetések, hogy megtudjuk, mit is csinálnak a gyerekek az iskolában. Persze a napi rutinban is megtudunk ezt-azt, de itt komolyan készültek a tanárok arra, minket tájékoztassanak. Megint megállapítottuk, milyen jó lett volna nekünk is ilyen iskolába járni.

Zsuzsi nagyon el van foglalva a minden évben megrendezett Nemzetközi Étel Börze szervezésével. Ez egy olyan rendezvény, ahol az iskolában levő sok-sok nációnak mind lehetősége van a saját nemzeti ételét bemutatni a többieknek. Idén 20 stand lesz és körülbelül 1500 látogató várható. Úgy alakult, hogy Zsuzsi gyakorlatilag egyedül szervezi. A tavalyi börze nagyon jól sikerült, itt igazán meg lehet érezni mennyire nemzetközi ez az iskola. Ráadásul tök jó kajákat ettünk. (Volt AIESECesek - olyan mint egy IC Global Village)

Követségünkre időközben visszatértek a majmok. Akik már több éve vannak itt, mondták, hogy korábban rendszeres látogatók voltak a kertben, de mi eddig nem láttuk őket. Most viszont minden reggel megjelenik egy 10-12 tagú majomcsapat (kb. a fele kölyök) bemásznak az egyik kapun, végig cserkészik a kertet, felmásznak a mi házunk tetejére, majd onnan az erkélyünk előtt álló nagy fikuszfán leereszkedve szép komótosan elsétálnak megint a kerítésig és újra kimásznak. Néha délután is megjelennek, egyik nap az sem zavarta őket, hogy a követség apraja-nagyja éppen a kertben üldögélt (az egyik gyerek szülinapját ünnepelve), tőlünk pár méterre vonult el a csapat feje, egy méretes hím.

A városban közben minden a Diwali-ról, a fény ünnepéről szól. Emlékeztetésül ez a legnagyobb hindu ünnep, karácsony és szilveszter egyben. Az utcák, épületek mind fel vannak díszítve fényfüzérekkel, esténként állandósult a petárdák és rakéták robbanása. Minden újság tele van Diwali akciókkal, jellemzően itt is tartós fogyasztási cikkeket – elsősorban TV-t, házimozit és hűtőszekrényt – próbálnak eladni az ünnep kapcsán, no meg aranyat minden mennyiségben. Szerencsésnek számít, ha az ember hasznos tárgyra költ: vagy egy a házba kerülő tárgyra (a fémtárgy különösen előnyös) vagy ékszerre. A hinduk praktikusságát mutatja, hogy a Diwali előtti második napot szerencsenapnak tartják és aki aznap vásárol ajándékot az nagyon jót jelent. Szintén szerencsét hoz, ha az ünnep előtt szerencsejátékot játszik. Összegyűlnek a családok és barátok és együtt játszanak. Ami pedig szinte elengedhetetlen: mindenkit magokkal és édességekkel kínálnak. Tavaly nem voltunk Delhiben az ünnepen, ezért most először látjuk az utolsó napokat is itt. Szerencsénkre meghívtak minket egy igazi családi Diwali ünnepre, nagyon élveztük. Erről is külön posztban.