Pelling elvileg három részből áll, rendkívül ötletesen alsó, középső és felső Pellingből. Ezek azonban mára teljesen összenőttek. Az útikönyvünk szerint az egyetlen indok, amiért Pelling egyáltalán létezik, a nagyszerű kilátás a Kancsendzöngára. Ezt mi csak közvetett bizonyítékok alapján tudjuk alátámasztani, a felhők miatt ugyanis semmit nem láttunk az igazán nagy hegyekből. Az viszont abszolút biztos, a kilátáson kívül semmi nincs Pellingben, ami említést érdemel. Zéró, nada, niente. Azaz valóban csak a kilátás lehet az oka, hogy egyáltalán létezik a hely, mert nem is város, még csak nem is falu, csak 50-60 hotel egymás hegyén-hátán. Hacsak a közelben levő Pemayangtse gumpát nem vesszük figyelembe. Első utunk a hotelbe való becsekkolás után ide vezetett.

Ez az 1705-ben épített buddhista kolostor egy 2105 méter magasan hegy tetején áll, fantasztikus kilátással a környező hegyekre és a Kancsendzöngára (amelyet persze innen sem láttunk a felhők miatt). A fő imatermen kívül különböző nagyságú szerzetesi lakások és egy iskola is van a területen. Imazászlók ezrei segítik itt is világunk megváltását. A fő imateremben nem Buddha, hanem Padmasabhava  - akit a tibeti buddhizmus megalapítójának tartanak és második Buddhának is neveznek - egyik reinkarnációjának szobra található. Itt mint Dordzse Phurba Vadzsrakila ábrázolják, három fejjel és számtalan karral. Igazából egészen úgy néz ki, mint egy vérbeli démon. Ha nem olvassuk ki ő, én bizony rá nem jöttem volna, hogy a buddhizmus nyingma ágának legszentebb képviselője. Én azt hittem volna, hogy a poklok ura, akivel ijesztgetik a hívőket, hogy le ne térjenek a helyes útról. A második emeleten aztán láthattuk Padmasabhava másik hét megtestesülését is, no meg a démont újra, ahogy egy könnyűvérű leányzó szorosan az öléhez tapad. Van még egy ilyen mumus-forma avatar, a többi egészen konszolidált. Az épület harmadik emeletén pedig egy láma 5 évi áldásos munkájának gyümölcseként a Padmasabhava mennyei lakhelyének 7 emeletes faragott mását láthatjuk. Nagy munka lehetett, mert az egész egy kb. három méter magas, kétszer-két méteres négyzet alapú kínai pagodára emlékeztető építmény, rengeteg faragással és figurával. És mindez természetesen részletekbe menően rikító színekkel van kifestve.

Nem akarom megsérteni egyetlen buddhista érzéseit sem, de ezek a buddhista kolostorok az európai szemnek tömény giccsek. Mi az egy év alatt itt Indiában már nagyon hozzászoktunk a sok erős színhez, de a gumpák díszítéseire még ez sem készített fel minket. Nehéz is leírni a harsány pirossal, kékkel, sárgával és még ki tudja hány színnel aprólékosan lefestett faragásokat, többszörös életnagyságú szobrokat, faliképeket. Egészen más esztétikai érzék kell hozzá, mint amiben mi nőttünk fel (nekem legalábbis biztos).

A fő imaterem egyébként nagyon hasonlított arra, amelyet Dardzselingben láttunk. Középen Padmasabhava szobra, mellette prominens buddhista „szentek” szobrai. Erre merőlegesen alacsony padsorok, ahol a szerzetesek imádkoznak. Természetesen itt vannak az ima kellékei, a nagy dob, a cintányérok, a kürtök, a csengők. Őszintén szólva nekem elég megmagyarázhatatlan, hogy egy olyan vallás, amely a Nirvána elérést tűzi ki célul, amelyet csak a földi javaktól való teljes megszabadulással lehet elérni, ilyen óriási energiákat fordít az igencsak materiális dolgokra. Azt képzelném, hogy a szellemi megvilágosodáshoz a szellem kell és nem kétszeres életnagyságú, rikító színekkel kifestett, koponyakoronát viselő, háromfejű, hatkarú, vicsorgó szobrok; egészen pontos elvek alapján megfestett színes képek; vagy nagyon aprólékos, szintén festett faragások. Mi a fenét csinál egy láma öt éven keresztül egy hatalmas szobrot faragva? Nem elmélyülnie, elmélkednie kellene inkább? (Mint ahogy azt sokan csinálják is) De biztos csak nekem ellentmondás ez. Talán azért van, mert az emberek nagy része csak majd egy következő életben fogja meghaladni a materiális világot? Ha valaki jobban ismeri a buddhizmust, kérem világosítson fel engem (is).

Már csak kifelé menet vettük észre, hogy belépőjegyet is kellett volna venni, senki nem hívta fel rá a figyelmünket, nem rohantak utánunk mikor bementünk, nem akartak azonnal kivezetni minket. Mivel ilyen rendesek voltak, utólag mi is kifizettük. J A kolostor után beültünk egy a sofőr és az útikönyv által is melegen ajánlott vendéglőbe. Nos, ez hibának bizonyult, mert a valóban gyönyörű kilátáson és a rendkívül olcsó sörön kívül semmi nem volt érdemes a figyelmünkre. Másfél óra után kaptunk egyáltalán kaját, és akkor olyan rágósat, hogy az egészet ott kellett hagynunk. Éhesen sétáltunk vissza a hotelbe, és séta közben megállapíthattuk, valóban nincs mit nézni Pellingben. Itt is próbáltunk vásárolni, és itt sem lehetett semmit kapni. Illetve egy valamit mégis, az egész Indiában híres Old Monk (Öreg Szerzetes) rumot, amely kapható igazi szerzetest formázó üvegben is. A testében van a nedű, a fejét meg le lehet venni és akár kupicaként is használható. Na ebből bevásároltunk. Sikkimben úgyis nagyon olcsó az alkohol, mert mint korábban olvashattátok, ez egy adómentes állam. A szállodában még ettük egy falatot, majd hosszas harcot folytattunk a személyzettel elfogadható tisztaságú lepedőkért. 12 darabot küldtünk vissza (számoltuk), amíg sikerült egyet kiválasztanunk. Ez egy olyan hotel, ahova soha többé nem fogjuk betenni a lábunkat (Aryan Regency, csak hogy Ti se.)

Másnap újra zuhogó esőre ébredtünk, és nem hogy a Kancsendzöngát, de még a szomszédos hotelt sem láttuk a felhőtől. El is indultunk azonnal Kalimpong felé. Pellingből eredetileg Gangtokba akartunk volna menni, de a „direkt” út a két város között útszakadás miatt le volt zárva, ezért óriási kerülőt kellett volna tennünk, gyakorlatilag egész nap utazunk volna. Így inkább Kalimpong felé vettük az irányt, amely már szintén Nyugat-Bengál államban van. Gyönyörű hegyek oldalán kanyarogtunk, végtelennek tetsző ideig. Egyszer meglepetten vettem észre, hogy pont amellett az épülő vízierőmű mellett vagyunk, amely mellett a völgy túloldalán fél órával korábban haladtunk el. Légvonalban nem lehettünk 500 méternél messzebb attól a helytől, ahol 30 perccel korábban autóztunk.

Kalimpongban szálláskereséssel kezdtünk, módszeresen végignéztük a szállodákat, de sehol nem volt hely. Nem gondoltunk rá korábban, hogy a legnagyobb bengáli ünnep előestéjén, szombaton akarunk szobát találni. Illetve volt két szoba, de azok olyan gyatra minőségűek voltak, hogy nem akartunk ott aludni. Az előző este ugyanis teljesen tele lett a hócipőnk a lepukkant hotelekkel. Ráadásul egész nap tejfehér felhőben utaztunk és a városból is alig láttunk valamit, a nagy köd miatt, nem volt nagyon jó a kedvünk. Végül úgy döntöttünk, hogy inkább még aznap lemegyünk  síkságra a reptér melletti városba (Sziliguri) és kerül, amibe kerül, a város legdrágább hotelében alszunk, kicsit elkényeztetjük magunkat. Végigsétáltunk Kalimpong főutcáján, a piacot keresve, mert szombat lévén sofőrünk elmondása szerint vásár nap volt a városban. A piacot nem találtuk meg, de a nagy tömegben végre találtunk egy olyan boltot, ahol nem csak gagyidöming volt, hanem elfogadható szuveníreket is lehetett találni. Vettünk egy imamalmot és egy gurka tőrt. Tudom, nagyon turistatempó, de már öt napja kerestünk valami olyan emléket, amelyet érdemes megvenni. Nem is alkudtunk sokat.

Elégedetten ültünk be a legelőkelőbb hotel bárjába, hogy igyunk egy teát. Nagyon sajnáltuk, hogy egy nagy turistacsoport miatt nem tudtunk itt aludni, mert ez egy igazán hangulatos, igazi angolos hotel volt lélegzetelállító kilátással. Szerencsére abbamaradt az eső és valamennyit láttunk is a tájból, de napsütésben még szebb lehet.

A tea után elindultunk vissza síkságra. Nem örültünk neki, de a sok felhő miatt sajnos úgysem láttunk semmit. Még sokáig kanyarogtunk a völgyekben, de aztán a hegyek az egyik pillanatról a másikra eltűntek. Az egyik kanyarban még mindenütt csak lejtőket láttunk, aztán hirtelen lent találtuk magunkat a síkságon, és már csak hátrapillantva láthattunk egy keveset a bércekből. A hotellel pedig eléggé megjártuk, hiába került 100 dollárba szobánként, sokkal nem volt jobb, mint az, amelyet passzoltunk Kalimpongban. Jó, ez túlzás, mert a berendezés kicsit szebb volt és az ágynemű sem volt szakadt, de például a mi fürdőnk annyira penészes volt, hogy alig lehetett megmaradni benne a szagtól. Az uszodát sem mertük bevállalni, nem tűnt annyira bizalomgerjesztőnek, hogy csobbanjunk, pedig a hőmérséklet nyugodtan lehetővé tette volna. Ráadásul a hotel jó messze volt a várostól, ahova mint ott a helyszínen kiderült nem tudtunk bemenni, mert a Durga Púdzsa miatt le volt zárva az autók elől. Legalábbis ezt állította a sofőrünk. Némileg megkérdőjelezi az állítását, hogy ajánlotta menjünk be taxival, de már nem volt erőnk vitatkozni vele. Így a szálloda vegetáriánus éttermében ettünk, és nagyon jól tettük, mert egészen kiváló vacsoránk volt.

Rövid kitérő a Durga Púdzsa ünnepről. Előre nem is gondoltunk bele, hogy a legjobbkor leszünk Nyugat-Bengálban, mert itt ez a legnagyobb hindu ünnep (valamennyit már írtam róla itt: http://ahovakolumbuszindult.blog.hu/2009/09/29/mindenfele_154). Mint a legtöbb vallási ünnep, a jó diadalát ünnepli a gonosz felett, mikor Durga istennő legyőzte Ravana démont. Az ünnep öt napos, és erre mindenfelé kisebb-nagyobb ideiglenes épületeket emelnek, bambuszból és vászonból. Némelyik egészen hatalmas, több száz ember is elfér benne. Az épületek végében egy oltáron áll Durga istennő rengetek karjával és más számunkra nem ismert istenek. Füstölnek, kántálnak, zenélnek (sok helyen már nem a papok, hanem magnóról megy minden - nagyon pragmatikus vallás ez a hinduizmus), imádkoznak 5 napon át. Az ünnep utolsó napján a bálványokat leviszik a legközelebbi folyóhoz és beledobják őket a vízbe. Kalimpongban mi is megnéztünk egy ilyen helyet belülről is. Szépen megcsinálták, látszik, hogy ha az istenekről van szó, még az indiaiak is össze tudják szedni magukat.

A hotelben eltöltött kb. másfél órás reggeli után összepakoltunk és elindultunk a reptérre. Ugyan volt még három óránk, de a városba már nem volt kedvünk bemenni. A reptéren még vettünk néhány bisz-baszt (bár itt sem volt könnyű, mert megmagyarázhatatlan módon afrikai faragásokkal, maszkokkal és négereket ábrázoló modern szobrokkal voltak tele a szuvenírboltok), ettünk néhány falatot, sokat olvastunk, majd visszarepültünk Delhibe. Sajnos véget ért a nagy kalandunk. Fáradtan, de sok kitörölhetetlen élménnyel tértünk vissza kies lakásunkba Delhiben.