Ma hosszú út állt előttünk. Először vissza kellett autóznunk Guwahatiba. Ez a kb. 145 km 6 órát tartott. Pedig dugó sem volt. Ez India. Ez után átrepültünk Bagdográba, ami Nyugat Bengálban van, kb. 500 km-re Guwahatitól, azaz mintegy 50 perc repülővel. Itt újra autóba szálltunk, hogy eljussunk Dardzselingbe. Szerencsénk volt megint, jó sofőrt kaptunk, mint Megalájában is, csak annyi különbséggel, hogy ő még a néhány alapmondatnál többet beszél angolul, ezért lehet vele direktben is érdemi kommunikációt folytatni. (Korábbi sofőrünk angol tudása kimerült a yes/no szinten)

Előre megmondta, hogy a Dardzselingig levő kb. 90 km-t 3,5 óra alatt fogjuk megtenni. A Lonely Planet 2,5 órát írt. A sofőrnek lett igaza (bár volt benne egy ½ óra vacsoraszünet is Kurseongban – egyébként is úgy vettük észre, a LP becsléséhez képest fél-egy órát hozzá kell adni az utazáshoz, annyit romlottak az utak a környéken két év alatt). Kurseong egy 1000 méteres magasságon lévő város, melyből csodás panoráma nyílik a nyugat bengáli síkságra. Az út szörnyű, még Indiai viszonylatban is. Sok helyen hiányzott az aszfalt és csak mély lyukak és kavics volt, emiatt a lelket is kirázta az emberből az autó. Még Dzsájpur felé sem ilyen válságos az út. Míg világos volt, addig pedig azt is jól láttam, hogy az utak maximum 1,5 autó szélesek, de sok helyen csak 1 autó fér el rajtuk, nemigen van útpadka, ha van, akkor is csak 10 cm. Elvétve van útszéli korlát vagy betontömb és az út mellett szinte függőlegesen szakad le a hegyoldal. A vacsora pihenő után mondtam a többieknek, hogy az anyósülés helyett az út hátralévő részében a Toyota Innova leghátsó ülésén szeretnék ülni. Onnan sokkal viselhetőbb volt.

Nagyon mókás, hogy az utat megosztva használják az autók az ún. Toy train-nel, hivatalos nevén a Dardzseling Himalayan Railway-jel. Ez egy rendkívül keskeny (61cm széles) nyomtávú vasútvonal, melyet még 1881-ben adtak át, s azóta is folyamatosan használják, igaz, ma már csak turista személyvonatok futnak rajta. Az egész egy játékvonatnak néz ki. Érdekessége, hogy gyakorlatilag szinte végig az autóúton van a sín, mind a falvakban, mind azokon kívül. Azaz szó szerint az emberek ablaka alatt megy el. A helyiek persze napközben birtokba veszik a sín területét is (ami az utak általános szélességét tekintve nem elítélhető), pontosan tudják, mikor ér oda a vonat (és ez csak napi kétszer van), akkor lejönnek róla. Sokat hallottunk már erről a vonatról (amely egyébként a világörökség része), de arra senki nem készített fel minket, hogy a falvak főutcáján vezet végig a sín. Kb. úgy mintha a vár szűk kis utcácskáin közlekedne. Nagyon mókás.

Este értünk Dardzselingbe, ami 2134 méter magasan fekszik. Éreztük is a hőmérséklet esésén. Mivel sötétében értünk oda, szinte semmit sem láttunk a városból, az sem tűnt fel, hogy körös-körül van véve csodálatosan zöld teaültetvényekkel és a város zöméből tökéletes panoráma nyílik a Kancsendzöngára, India legmagasabb hegyére, mely egyben a világ harmadik legmagasabb csúcsa is.

Hotelünk remek helyen volt, a városközpont (Mall Road) elején. Mivel egy másik hotel tetejére épült, ezért 100 lépcsőt kellett megmásznunk a szobánkig, amire az elmúlt megalájai napok után viszonylag kevés lelkesedéssel vállalkoztunk. A szálloda hangulatos volt, a brit időket idézte: faburkolatos falak, könyvtárszobával egybekötött ebédlő, szintenként teázó sarkok. Sajnos mikor megérkeztünk kiderült, hogy túlfoglalták a szállást egy nagy csoport miatt – bár ők azt mondták, valaki beteg és csak később hagyja el a szobát. Ezért a Kancsendzöngára néző deluxe szobák helyett két pocsékot kaptunk: a miénknek nem volt igazi ablaka (az egyik a társalgóra, a másik a konyha előtérre nyílt – nem vicc), a gyerekekének pedig nem volt fürdőszobája. Sebaj, bevállaltuk. Részben mert 14 óra utazás után nem volt kedvünk sötétben más szállás után nézni, részben pedig azért, mert azt gondoltuk, ez úgyis nagyon rövid éjszaka lesz, mert másnap hajnali fél négyre jön értünk majd a sofőr.

Kilencre lefektettük a gyerekeket, gondoltuk, slattyogunk még egyet a városban, szétnézünk a vásárban, stb. Csalódnunk kellett. A bazár már rég bezárt, a városnak meg nem fogott meg a hangulata, ha van egyáltalán ilyenje. Sötét, jellegtelen és kihalt volt este. De Dardzselingről majd a következő posztban hallotok többet.