35 év alatti átlagéletkor
India rendkívül fiatal ország. Az átlagéletkor 35 év (Magyarországon 40,1 év ez az adat). De még többet mond, hogy a lakosság életkorának mediánja 25 év. Azaz a lakosság fele 25 év alatti!!! 2020-ra az átlagéletkor 31 év lesz. Itt nem lesz probléma azzal, hogy elöregedik a társadalom, nem lesz, aki dolgozzon és eltartsa az idősebb generációkat (bár mint korábban láttuk, Indiában egyébként sincs probléma a nyugdíjrendszer fenntarthatóságával, mivel nincs. Mindenki dolgozik, amíg fel nem dobja a talpát). A fiatal, életerős munkaerő tömege egyrészt hosszú távon biztosítja az olcsó munkaerőt, másrészt hatalmas piac is. Ez a kettő együtt az álmoskönyvek szerint erőteljes GDP növekedést jelent.
De ez csak lehetőség, nem előny, mert óriási kockázata is van. A sok százmillió fiatal, törekvő embernek ugyanis munkát is kell adni. Ez leginkább azt jelenti, hogy értelmes oktatásban kell részesíteni a gyerekeket. Ez egyelőre nem igazán megy Indiában, felmérések szerint a diplomások mindössze 15%-a rendelkezik olyan tudással, hogy az alapján el tudnak helyezkedni, a többieknek további képzésen kell részt venni! A mérnökök között kicsit jobb a helyzet, ott ez a mutató 25%, de még itt is masszívan bukásra áll az indiai oktatási rendszer. Még nagyobb probléma van az alsóval. Képzeljétek csak el, milyen óriási probléma lehet a 638 000 faluban élő sok millió gyereknek megszervezni az oktatást! Rendkívüli hiány van pedagógusokból, és ez érthető is, ki a fenének van kedve visszamenni tanítani egy koszfészekbe, ahol még áram sincs az iskolában? Szerencsére egyre szélesedik az a mozgalom ahol a friss diplomások elhelyezkedésük előtt két-három évre jótékonyságból vállalják a hátrányos helyzetű falusi gyerekek oktatását. De ez azért nem lehet általános megoldás.
Összességében minden kockázatával együtt a korfa kedvező, széles alapú piramis formája nagy lehetőség Indiának, amelyet ki kel használniuk.
Óriási belső piac
Erről az előnyöknél már írtam, de a lehetőségek között is meg kell említenem, mert a jövő szempontjából ennek hatalmas jelentősége van. Egy indiai cég a belső piacból teljesen jól meg tud élni. A „vidéki” India a legnagyobb lehetőség, a cégek egymásra licitálva próbálják elérni a mintegy 800-900 millió fogyasztót. Ez persze nem egyszerű, bárki, aki akár csak hallott már értékesítési láncról, elborzad, ha belegondol, hogy 638 000 falut kell lefedni, ahol minimum 15 különböző nyelvet beszélnek. Ja és mindezt úgy, hogy a legtöbb helyen nincs áram sem.
A hatalmas piac garantálja Indiának, hogy nincs kiszolgáltatva teljesen a világgazdasági folyamatoknak.
Demokratikus berendezkedés
Az ország fejlődésében meghatározó elem az, hogy India a világ legnagyobb demokráciája. Ennek minden előnyével és hátrányával. Hátránynak számítható az, amit otthon is sokszor tapasztalunk, hogy a demokrácia nem egy hatékony vezetési módszer (nem véletlen, hogy egyetlen vállalatnál sincs bevezetve!), a sok egyéni, helyi érdeket nagyon nehéz összeegyeztetni és haladni. Az indiaiak sokszor mondják is, azért van Kína annyival előrébb mint ők, mert Kínában amit a párt eldönt az úgy is lesz, India meg végtelennek tűnő egyeztetéseken keresztül haladnak csak előre.
Mégis, mint egy olyan ország szülötte, ahol sokáig nem volt még esélye sem a demokráciának, én nagyon fontosnak tartom, hogy az országban működnek a demokratikus intézmények, széles a sajtószabadság, senkit nem lehet a meggyőződése miatt börtönbe vetni, van lehetősége a jogorvoslatnak és minden vezetőt választanak, nem kijelölnek.
Mérhetetlenül elmaradott infrastruktúra
Ezt a lehetőségek közé is beraktam, mert ahol a nem létezőt kell kiépíteni, ott mindig a létező legjobbat lehet. Indiának tehát óriási lehetősége van abszolút világszínvonalú infrastruktúrával ellátni az országot. Ez néhány helyem meg is valósul – napenergiával és/vagy más alternatív energiaforrásokkal ellátott apróbb (értsd 25-50ezer lakosú) települések, amelyeket nem is kapcsolnak rá az országos hálózatra, hanem teljesen önellátók; vagy a mobiltelefon-rendszerek (most éppen elkezdte hirdetni az egyik mobil társaság a kanadai és amerikai nemzetközi hívásokat „belföldi” áron – ez 3Ft/perc). Másutt sajnos nem, az utakat például olyan specifikációk szerint építik, hogy gyakorlatilag már akkor sem bírják ellátni a forgalmat, mire megépülnek. (Mentségükre legyen mondva, évente 40-80%-kal nő a forgalom, erre lehetetlen tervezni) Mindenestre a legújabb technológiák használata óriási lehetőség, hiszen gyakorlatilag nincs technológiai korlát, nem kell semmihez alkalmazkodni, mindenből lehet a legjobbat építeni.
Utolsó kommentek