10 Eső
20 Zuhogó eső
30 Eső
40 Szemerkélő eső
50 Özönvíz
60 Eső
70 Felhős ég
80 Eső
90 Zuhogó eső
100 X = RND(1-9) * 10
110 GOTO X

Valahogy így nézne ki BASICben az időjárás-generátor programja jelenleg Delhiben. Ez az időjárás az elmúlt 5-7 napban. Pedig már azt hittük nem is fogjuk látni milyen az igazi monszun. Esett ugyan egyszer-egyszer az eső, és akkor rendesen, de mióta itt vagyunk, alapvetően nagyon kellemes, napos időnk volt. Most azonban minden az esőről szól. Augusztusban eddig 438mm csapadék esett. Nem is bírja már a város, a Yamuna folyóba ömlő csatornákat le kellett zárni, mert olyan magas a folyó vízállása. Ezért aztán az esővíz ellepte Delhit. (AZ egyik bulvárfotón egy jó kövér halat tart a kezében az utcán álló férfi. Hogy ott fogta-e az utca közepén? Vagy csak a fotó kedvéért adták a kezébe? Ki tudja?)Cserébe hidegebb van mint otthon, 26-30 fok. Az igaz, hogy az viszont éjjel-nappal. Ki is zöldült minden, a növények nőnek mintha húznák őket.

Most már túl vagyunk több esőben fürdésen, elég mókás, ahogy a zuhogó esőben az ember a 30 fok körüli vízben lubickol. Főleg a gyerekek élvezik nagyon, de nem tagadom, nekünk felnőtteknek is jópofa. Annyi előnye van a sok esőnek, hogy a medence vize egy kicsit lehűlt, közelebb került az úszáshoz kellemes 24-25 fokhoz. Na, el nem érte, de most már legalább nincs 30 fok felett a víz. A medencéhez képest az eső ugyanis viszonylag hideg, de igazából az sem elviselhetetlen. Nem is nagyon foglalkoznak itt vele az emberek, mennek a dolgukra az esőben is. Bár azt megfigyeltem, a motorosok egy része az eső elől a felüljárók alá, vagy a buszmegállókba húzódik be. A motorjaikat persze a buszmegállóban állítják le, ezért a buszok csak az út közepén tudnak megállni, tovább növelve ezzel a közlekedési káoszt, amelyet az eső okoz. A nagy zuhék után hatalmas tócsák keletkeznek és/vagy komoly patakok hömpölyögnek az úttesten. Ezeket próbálják elkerülni az autósok, közel nullára csökkentve a közlekedés egyébként sem rohamtempóját. De ez még mindig jobb, mintha belehajtanának a tavakba, mert akkor nagy az esély, hogy a kocsi ott ragad. Tetézi mindezt az, hogy a hirtelen keletkezett vizeket az utcagyerekek előszeretettel használják ki pancsolásra (akár a fotón, bár bevallom az Kolkatában készült, nem Delhiben, de itt ugyanez van), így őket is kerülgetni kell, nem csak a többi járművet.

Az eső az iskolában is megnehezíti a gyerekek dolgát, főleg a lányoknak. Petiéknek csak annyi a nehézségük, hogy nem tudnak kint játszani, de a lányok órái különálló épületekben vannak, ezek között a zuhogó esőben még ernyővel sem egyszerű közlekedni. Most mindenesetre strandpapucsban járnak, mert időnként mindenütt bokáig ér a víz. Egyik nap a Decathlonban vett szandiban voltak, mire hazaértek a vizes szandál annyira megfestette a talpukat, hogy teljesen fekete lett. Le sem lehetett sikálni, de most már lassan lekopik.

Én most egyedül vagyok diplomata a követségen (kivéve a katonai attasét, de ő külön cég), ezért illetékes elvtárssá nőttem ki magam, minden hozzám tartozik. Zsuzsi nagy örömére most jó sok fogadásra járunk, mivel minden meghívásnak mi kell, hogy eleget tegyünk. Nekünk kellett hazánkat képviselni Indiai függetlenségi ünnepén is. Ez augusztus 15-én van, ami abból a szempontból nagyon megnehezíti az ünneplést, hogy ez a monszun közepén van. Amikor vagy esik, vagy nagyon meleg van. Nem könnyű ilyenkor rendezvényt szervezni. Nem is vitték túlzásba. A miniszterelnök mondott beszédet a Vörös Erőd tetejéről (itt mondta el Nehru ez elsőt is). Reggel 7:30-kor. Nem véletlen az indiai fogalmak szerint hajnali időpont, mire befejezte, épp olyan magasra emelkedett a nap, hogy elért minket a dísztribünön, meg a lenti nézőket is. Mi mint diplomaták a szószék mellett ültünk, a miniszterelnök 5-6 méterre volt tőlünk egy golyóálló üvegkalitkában (neki volt légkondi). Ha még egy fél órát kellett volna ott lenni, biztos valaki elájul. A sötét öltönyökben mi férfiak így is rendesen megizzadtunk. A nőknek persze ilyenkor könnyebb, sokan világos ruhában voltak, vagy ujjatlanban. De a végére nekik is melegük lett. Erre a rendezvényre a nagyköveti autóval mentünk, hogy könnyebben beengedjenek. Még egy fél évvel ezelőtt sem gondoltam volna, hogy egyszer majd én is zászlós autóban fogok ülni. De megtörtént.

Ügyvivőként a követség ügyes-bajos dolgai is rám hárulnak. De ennél több munkát ad konzuli minőségem. Főleg, mivel szeptember elején lesz a BNV, amelyre több mint 140 indiai jelentkezett be. Néhány kiemelt ügyfél is megfordul nálam. Nevek említése nélkül (amit ugye mint konzul nem tehetek meg!) tegnap adtam vízumot egy mindenki által ismert béke-nobeldíjas vallási vezetőnek, aki most átmenetileg (kb. annyira átmenetileg, mint nálunk anno az orosz csapatok, csak fordított előjellel) Indiában lakik és a közeljövőben hazánkba látogat.

Egyébként éljük a hétköznapokat, lassan belerázódunk az itteni életbe. A gyerekeknek még ki kell választaniuk milyen sportot fognak ebben a negyedévben csinálni a suliban. Peti már letette a voksát a kosárlabda mellett, a lányok még nem döntöttek, valószínűleg a röplabdánál kötnek ki. Visszaszoktunk az indiai kajára (bár a hétvégén Zsuzsi éppen rétes sütött – finom lett) és örülünk, hogy csak 30 fok van, mert ez a 80-85%-os páratartalom mellett is kellemes. Ami pedig a legfurcsább, hogy most nem borzongunk meg, mikor kijövünk a medencéből, nem úgy mint a 40 fokos meleg idején. Biztos a magas páratartalom miatt lehet, ami a 40 fokban viszont csak 30-50% között volt. Pedig, mint ez remélem kiderült az első bekezdésből, most nem is süt a nap!