Mi török viszonylatban korán értünk oda (reggel 10-re), ezért sikerült még a tömeg előtt bejutnunk. Később valóban óriási sor kígyózott a bejárat előtt, ráadásul a tűző napon. Bemenni ugyanis csak a fél óránként induló vezetett túrával lehet. (Mondjuk ebben az egyben igaza volt az előző napon az utazási irodában az ügynöknek, a csoportosan érkezőket hamarabb beengedik, ők nem aszalódnak a napon. De aki fel tud kelni „hajnali” nyolc körül, az nyugodtan mehet egyénileg). Maga a vezetés bent kevéssé informatív, nem sokat ad hozzá a látványhoz, szinte semmit nem mondanak el a szobák, tárgyak történetéről, rendeltetéséről. Nekem a 32 évvel ezelőtti emlékeimben (akkor voltam itt először) sokkal részletesebb túra van, de lehet, hogy csak a messzeség szépíti meg. Az biztos, most nem mutatták meg nekünk a szultán alabástromból készült fürdőjét. Pedig mókás, a kád falán át lehet látni, pedig kőből van. 32 évvel ezelőtt azt mondták a fürdő kb. annyit ér, mint a 14 tonna arany, ami a palotában a falakon, mennyezeteken van. Nem tudom hogyan változott az alabástrom-arany keresztárfolyam azóta, ezért a mostani értékéről nincs információm. Sajnos bent nem lehet fényképezni, és amit vettünk fotó-CD-t arról nem tudok képeket letölteni, ezért látatlanban el kell higgyétek, a világ egyik legpazarabb épülete.

A palota mellett áll nem messze a szultán saját használatú mecsete. Ide érdemes bemenni, mert itt is nagy béke van. Valamit nagyon tudtak, akik a mecseteket építették. Egy szűk fél órát el is töltöttünk itt, csak úgy üldögélve.

Délután elmentünk egy két órás hajótúrára, amely a Boszporuszon hajózik fel a második hídig szépen nyugiban. Persze ez is sokkal olcsóbb volt a gyerekeknek mint amennyit az előző nap az utazás irodás pasas számolt. Petinek nem is kellett jegyet venni. A Boszporusz szoros partján végig házak vannak, és a szép lankás domboldalakon is. A vízről úgy tűnt, elég jó lehet itt a tenger mellett Európa vagy Ázsia legszélén lakni. Gyerekeink olyan fél órát bírták a semmittevést a fedélzeten (mentségükre legyen mondva, az indulásra is vártunk húsz percet), utána eltűntek a kabinba kártyázni. Pedig láthatták volna miért láttuk azt a rengeteg hajót állni a hotelünkből. Mögöttünk ugyanis éppen egy kisméretű olajtanker jött egy kalauzhajó vezetésével. Ahogy elnéztük magunk mögött szelni a habokat, látszott, másik teherhajó már nem férne el mellette. Elég szűk a szoros áteresztőképessége.

A hajóról leszállva elsétáltunk a fűszerbazárba (ahogy korábban írtam, minden híresztelés ellenére nyitva van vasárnap is), vettünk még fél kiló szezámmagos földimogyorót meg egy kis pisztáciát. Aztán visszasétáltunk vacsorázni, majd megint leültünk a tenger partjára egy kicsit bámulni a vizet, a hajókat, meg a panorámát.

Este még fültanúja voltam egy jópofa beszélgetésnek. Egy idősebb indiai pár éppen jelentkezett be a szállodába, mikor visszaértünk. Mint jó vendéglátós a recepciós megkérdezte pontosan honnan is jött a pár Indiából. „Kanpurból” hangzott a válasz. A recepciós üres arckifejezése láttán az indiai úr megjegyezte: „Nem csoda, hogy nem ismeri, ez egy kisebb város Indiában”. Csak a tisztánlátás kedvéért, Kanpurnak 5 millió lakosa van. Ja, és mi sem hallottunk róla eddig semmit, azt sem tudtuk hol van. Most már persze tudjuk, de csak a rövöd kis beszélgetés hatására.

Utolsó napunkon a délelőttöt a Grand Bazaarban töltöttük, különböző apróságokra alkudva. Azt hiszem Delhiben szerzett tapasztalataink miatt helyzeti előnyben voltunk, de azért az eredeti ár harmadánál kevesebbért itt nem tudtunk vásárolni. Ennek ellenére elégedetten távoztunk, gyakorlatilag minden török pénzünket elköltöttük (sőt 1000 török lírát még ki is kellett vennünk az automatából) és számunkra jó áron vettük a dolgokat. Az útikönyvek szerint ez a világ legnagyobb fedett bazárja, és ez hihető is. Mi két és fél óra alatt biztos nem jártunk be többet a felénél. Az indiai viszonyokhoz képes maximálisan kulturált volt a hely. Például sehol nem köptek elénk.

A bazár után sajnos már csak annyi volt hátra, hogy visszamenjünk a hotelbe lezuhanyozni és induljunk a reptérre. Nagyon jól éreztük magunkat, Isztambul óvárosa egészen emberi léptékű és rendkívül hangulatos hely!