Jó, persze tudom, az áll a háttérben, hogy így a külügyesek jelentős részének el lehet jutni az állam pénzén külföldre. Összeszámoltam, 76 képviselet van világszerte. Az önkormányzati választásokat is figyelembe véve ez 304 utazást jelent. Talán még az adminisztratív dolgozóknak is jut egy-egy kevésbé zsíros (pl. Montenegro?) út. Mondjuk, nem kerül többe világszerte mint 100 millió forint. Nem nagy összeg. Nem is említeném meg, ha közben nem spórolna annyira a külügy, hogy az idei beruházási keretünk nulla. Zéró. Semmi. Így tovább járhatunk a lyukas szőnyegeinken, ülhetünk a nullára írt bútorainkban és élvezhetjük a 30 éves légkondicionáló rendszer nagyszerű kezelhetőségét (on vagy off). Pedig szerintem a Delhibe utazók repjegyeire elköltött kb. kétmillió forintból egész sok mindent rendbe lehetne itt hozni. Nem az ideutazóktól sajnálom, hogy megnézhetik a Taj Mahalt, az egész rendszert nem értem.

Ettől eltekintve teljesen átlagos három hét van mögöttünk, mióta visszajöttünk Radzsasztánból. A gyerekek rendesen tanulnak és mindhárman kikerültek a nem-angol anyanyelvűeknek külön fenntartott csoportokból. Eddig ugyanis angol nyelv és irodalom, valamint idegennyelv-óra helyett angolt tanultak, mint idegen nyelvet. Mindhárman részt vettek az év végi felmérésen, és mindenkinek sikerült olyan szinten elsajátítani a nyelvet, hogy bekerültek az „anyanyelvi” csoportba. Azaz jövőre idegen nyelvet is tanulnak (reméljük spanyolt) és a „rendes” irodalom és nyelvtan órán fognak részt venni. Büszkék vagyunk rájuk! Persze egy kicsit nehezebb lesz majd mostantól, de biztos sok érdekes új dolgot fognak tanulni. Lányaink már jelentkeztek is „nagykövetnek”, ami itt annyit jelent, hogy jövőre iskolakezdéskor segíteni fogják az új diákokat az iskolai beilleszkedésben. Ez nekik is nagyon sokat segített az elején, mikor egy 1500 fős iskolában kellett megtalálniuk hol vannak a termek, merre van a kajálda, hol a tanári stb.

Zsuzsi jelentkezett az itteni szülői munkaközösség vezetőségébe, most alakul hogyan fog felállni jövőre, mi is lesz a feladata. Leginkább a programszervezésbe szeretne bekapcsolódni, remélem sikerül. A korábbi munkákat nagyon élvezte. Mint minden önkéntes munkán alapuló szervezetben, itt is vannak problémák a szervezet felállításával meg az elszámoltathatósággal, de az AIESEC után ez nem okoz meglepetést. Nekem most van a „jelentés-szezon” mindenféle szempontú anyagokat írok a múlt évről. Meg valahogy az indiaiak is egy csomó egy, vagy kétnapos rendezvényt szerveztek különböző témákban, ezért eléggé be voltak osztva a napjaim. Részt vettem például egy az infrastrukturális beruházásokról tartott szimpóziumon. Az előzetes programból kiderült, valójában csak a közlekedéssel kapcsolatos beruházásokkal fognak foglalkozni. Ez így is lett. A rendezvényen újra megerősítették, India a következő ötéves tervben (mert itt még vannak ötéves tervek!!!) ezer milliárd dollárt fog költeni infrastruktúra-fejlesztésre. Ez olyan nagy szám, amelyet az ember hajlamos elengedni a füle mellett „OK, ezer milliárd dollár, baromi sok, na és?” mert nem lehet igazán felfogni. Én azért meg akartam tudni mennyi is ez. Utánaszámoltam, ez a teljes 2008-as magyar GDP több mint 7szerese (mai dollárárfolyammal számolva)!!! Azaz itt az indiaiak 2012-17-ben évente többet fognak költeni az utakra, hidakra, kikötőkre, vasútra és repterekre, mint a mi teljes hazai össztermékünk. Na, ennyivel (is) nagyobb ez az ország, mint a miénk. Itt nagyon hamar megtanulja az ember, hogy nem hazánk a világ közepe. A választásokról például egyetlen nekünk járó újságban sem volt egyetlen szó sem.

Mondjuk, kell is az infrastruktúra-fejlesztés, mert amilyen állapotok itt vannak, az komolyan gátolni fogja az ország fejlődését. E kontinensnyi országban összesen 200km autópálya van. A többi út állapotáról meg már részletesen írtunk. Hogy ne csak a közúti közlekedésről beszéljek, a tehervonatok átlagsebessége 100 éve nem változott, 22-24 km/óra. És 1954 óta összesen 4.000km új vasúti vonalat sikerült építeni. Ez a 64.000km-hez képest 56 év alatt szégyenletesen kevés. (Ha rosszmájú lennék, azt mondhatnám a teljes hálózatot az angolok építették, de nem vagyok) Nem is csoda, hogy a szinte teljes kihasználtság ellenére (itt bizony nincsenek olyan szellemvonatok, mint otthon, ahol csak mutatóban van utas) a vasút relatív súlya 60%-ról 15-20%-ra csökkent mind a személy- mind a teherszállításban. A lakosság azóta több mint a háromszorosára nőtt, a teherforgalomról nem is beszélve.

Ahogy írtuk már korábban, ide megjött a nyár. Nagy segítség, hogy a követségnek van egy normális méretű medencéje. A víz most már biztosan 27-28 fok körül van. Nem is nagyon hűlhetett le eddig ennél jobban, mert éjszaka sincs jellemzően 26 foknál kevesebb. Nappal meg már április közepén 43 fok volt. Most viszont úgy tűnik egy mini-monszunt élünk át. Három napja minden este nagy vihar és zivatar van. Ez lehűti a levegőt 22-24 fokra. Napközben sincs 37-38 foknál több. Nem is gondoltuk, hogy július előtt (akkor kezdődik az monszun) fog egyáltalán esni. Jól esik, mert az egyébként csontszáraz levegőt egy kicsit megtölti párával. A medence meg továbbra sem hűl le, pancsolni ideális, de a napi reggeli úszásomnál már egy kicsit meleg.

Túlestünk az első, teljes családra kiterjedő bélfertőzésen. Különböző mértékben, de mindenkin végigment. Összességében nem volt vészes, bár volt köztünk, aki egy éjszakát a WC-n töltött, de egy nap alatt mindenki teljesen jól lett. Valószínűleg az egyik másik magyar családtól kaptuk el, nem valamely külső helyszínen. De túl vagyunk rajta.

Sikerült moziba is eljutnunk, megtudhattuk 3D-ben, hogyan is kell sárkányokat idomítani. Zsuzsi pedig kapott egy indiai filmet DVD-n amelyet otthon tekintettünk meg. Nem klasszikus bollywoodi film volt  - például egyetlen táncjelenet sem volt benne. Az iszlám terroristák kérdését feszegette nagyon felületesen, de ugyanakkor nagyon hatásvadász jelenetekkel. Elég sötéten mutatta be a muzulmánokat, nem is csoda, hogy nem volt nagy sikere itt annak ellenére, hogy mindkét főszereplő helyi szupersztár. Ahol a lakosság egy jelentős része muzulmán szerintem egy ilyen filmet nehéz sikerre vinni. 

Zsuzsi ugyanakkor elment táncórákat venni, ahol az igazi bollywoodi táncot tanulják. Hetente kétszer egy óra. Nem légkondis helyiségben, ezért a vízveszteség garantált. De nagyon élvezi, sok külföldi feleséggel együtt jókat kacagnak a nekünk teljesen idegen és nevetséges táncmozdulatoktól.