Jó reggelt mindenkinek Keralából. A Ramada Resort (ez itt a reklám)-ban levő szobánk erkélyén ülünk, a nap lassan kibukkan a felhők közül. Egy nagyon mozgalmas tegnapi napon vagyunk túl. Próbálom sűrítve leírni, de ennek ellenére biztos hosszú poszt lesz.

Kezdődött a tegnap reggel 3:30-as keléssel, hogy kiérjünk 5-re a reptérre. Közel öt óra eseménytelen repülés Cochin-ba (közben leszálltunk Mumbaiban, azért ennyi), amely Kerala állam egyik legrégibb városa az Arab-öböl partján, egészen délen. Bepakoltunk a buszba, amely elhasznált ugyan, de korrekt, még DVD lejátszó és egy rendes TV is van benne. Rendes alatt azt értem, hogy 220V-ról táplált CRT készülék. A hotel felé tartva gyermekeink egyre türelmetlenebbek lettek, nem is csoda, mert már több mint 45 perce utaztunk. Ekkor értünk utol egy orbitális dugót, ezt persze akkor nem tudtuk, csak az tűnt fel, hogy már 20 perce nézzük ugyanazokat a lila ingeket egy bolt kirakatában (Irinának nagyon tetszene Kerala, nagyon kedvelik a lila Szineket, több olyan házat is láttunk, mely a lila három-négy árnyalatában pompázik).  A sofőr megszánt minket és berakott egy bollywoodi filmet. Szerencsénkre nem indult el. Megpróbálkoztunk több saját DVD-vel is, ami elég nehéz volt, mert a lejátszón semmilyen gomb nincs, a távirányítójában pedig nincs elem. Végül sikerült egy filmet elkezdenünk. Ennek viszont az lett az eredménye, hogy amikor lefulladt a busz, nem indult újra. A dugóban állva ugyanis nem töltött a generátor, az inverter meg szépen leszívta az akkumulátort. Sebaj, megtoltuk, mentünk tovább. Végül 3 órás szenvedés után megérkeztünk a hotelbe.

A hotel viszont kárpótolt minket. Egy tó (lagúna?) partján terül el, kis, kétszintes házacskák, ahol a szobák mind az emeleten vannak, alattuk pedig hűs árnyékban kerti asztalok. Szép nagy medence, ahova a gyerekek persze egyből be akartak menni, így a tervezett 3 órás indulásból 4 óra lett. Ez kicsit annyiban volt zavaró, hogy a városban minden látnivaló ötkor zár. Ezért csak a „holland” palotába jutottunk be oda is háromnegyed ötkor. De ennyi is bőven elég volt, összesen 6 szoba van, kevéssé érdekes tárgyakkal, de azokból legalább kevés. Meg is néztük 15 perc alatt. Sajnos a zsinagógáról már lekéstünk, oda is csak ötig engedtek be embereket. De maga a zsidó negyed nagyon hangulatos, kicsit olyan mint Szentendre. Tele van régiségboltokkal és szerencsére itt sem nagyon próbálnak becibálni a boltokba.

A zsidó negyed után a Cochin Fort (Cochin Erőd) felé vettük az irányt. Kicsit furcsa volt, hogy az útikönyv semmit nem irt a várról. Ahogy odaértünk, kiderült, nincs is vár, ez egy városrész neve. Itt lehet megtekinteni a nagyon híres kínai halászhálókat. Ezek nagy ellensúlyokkal felszerelt bazi nagy merítőhálók, melyeket ma már kizárólag a turisták miatt használnak. A mi gyerekeink is beálltak húzni a köteleket, részt vettek ezzel az aznapi fogásból. Konkrétan egy halat fogtak, de azt gyorsan kiette a hálóból egy szemfüles varjú, még mielőtt a halászok hozzáférhettek volna. Valahonnan mégis hoznak halakat, mert a hálók előtt mindenféle friss halat és rákot lehet kapni, melyeket a közelben levő bódékban meg is sütnek. Mi inkább vendéglőben ettünk.

Hazafelé útban kiderült, másnap (ma) az itteni ellenzéki párt egész Keralában (itt egyébként a kommunisták vannak hatalmon) demonstrációkat szervez, és le fogják zárni reggel hattól este hatig az utakat. Ez nekünk teljesen keresztülhúzta a számításainkat, mert reggeli városnézés után indultunk volna Munnarba. Sok telefonálás és e-mailezés után végül is itt maradtunk a hotelben, és a mai napot a tuti klassz medencében vagyunk kénytelenek tölteni. Peti fiam egész konkréten reggel 11 óta egyszer öt percre volt kint a vízből. (Most már negyed három van és én is a medence partjáról írtam). Meglátjuk mikor jutunk Munnarba. Majd onnan is jelentkezünk!