A mumbaii KKV kamara meghívott előadást tartani a magyar joint venture lehetőségekről, így elutaztam Mumbaiba. Kis izgalommal kezdődött az utazás, mert az óra nem csengett reggel, valószínűleg a rádióadó, amelyre be volt állítva nem sugároz semmit 03:25-kor. Azért kellett (volna) ilyen korán kelni, mert a gépem 05:05-kor indult. Valami csoda folytán felébredtem 03:50-kor. El tudjátok képzelni: zuhany, borotva, fogmosás, öltözés - mint a filmekben, amikor valaki késésben van. 04:02-kor már a kocsiban ültem, elég nagy izgalomban, mert Delhiben még a legközelebbi úti cél is fél óra szokott lenni. Mint kiderült, nem kellett volna rohanni, hajnali négykor még itt sincs forgalom, a belföldi reptér egészen közel van és nincsenek olyan tankcsapdák, mint a nemzetközi felé. Ráadásul az első géppel mentem el, ezért tömeg sem volt még, 04:35-kor már becsekkolva, átvilágítva, megmotozva (na jó, megtapogatva) ültem a belső váróban. Még jó 15 percet. De így is időben elindultunk, mert jó ha harmincan voltunk összesen a gépen. Ahogy már mondtam, nem népszerű Indiában a korai kelés! A reptér egyébként vadi új, bármelyik európai városban elmenne, főleg fapadosnak. Kár, hogy a nemzetközi nem ilyen. Mondjuk belföldre biztos többet fogunk utazni, így aztán jobb is, ha ez a szebb. Ez volt az első alkalom itt Indiában a hoteleken kívül (az se mindegyik!), hogy teljesen világszínvonalúnak láttam egy épületet (na meg a magánházat, ahol a Diwali partyn voltunk).
Az előadást összekötöttem az egyik gyógyszergyár itteni üzemének meglátogatásával (nem fogom megnevezni). Az üzem Mumbai-tól olyan három órányira van, Gujarat államban, egy volt faluban. A gujarati kormány felvásárolta ott a földeket (nem volt nehéz, mert csak füvet termeltek rajta), infrastruktúrát telepített oda, aztán nagyon olcsón eladta különböző vállalatoknak. Így kevesebb mint 10 év alatt 100 nagy és 1800 kis cég települt oda. A „falu”-ból 250ezres város (azért ez itt Indiában még mindig a kisváros kategória) lett, és a vonzáskörzetben két millióan laknak. Itt van egy 2004-ben 13 hónap alatt felépített gyár. Ez nálunk (de Európában másutt is) mindenki szerint kb. 30 hónap lenne. A ráköltött összeg 1:5,5 arányban van az Indiai gyár javára, az éves működési költség pedig 1:4 arányban. Ennek ellenére világszínvonalú termelés folyik, intermediereket és alapanyagokat gyártanak állandó minősítő felügyelet mellett, melyeket nemzetközi cégek vásárolnak meg. Meggyőző.
Már az irodaépületben feltűnt azonban: azért ez egy indiai üzem. A mellékhelyiségben már vetemedik a tükör, a csapot „megette” a víz, az ablakon vastagon áll a kosz. A gyár látogatása alatt aztán láthattam miért (is)került ennyivel kevesebbe, és miért kerül sokkal kevesebbe működtetni (a munkaerő köztudott olcsóságán kívül). Pontosan úgy érzetem magam, mint egy múzeumban. A csövek, a kötések, a csapok, a tartályok mind olyanok voltak, hogy ránézésre 50 évesnek mondtam volna azokat, nem 5 évesnek. Kis túlzással a legmodernebb eszköz, amit láttam az ipari mosógép volt, amellyel a munkaruhákat mossák. Volt persze egy-két csilli-villi nagysebességű centrifuga, de a „gépek” túlnyomó részéről én bizony nem hittem volna el, hogy hatóanyag-termelésre lehet használni. A falakon beázás és/vagy vegyszernyomok, az ajtók foltosak, az ablakok koszosak, a hűtőkamra ajtaja alul rozsdás. Erre az utóbbira külön rá is kérdezetem, hátha valahonnan kiszerelték és áthozták. De nem, az is 5 éves.
A blog olvasói egy részének legjobban talán a labor kinézetével tudnám érzékeltetni milyen az egész. Aki magam korabeli, az biztos vett részt kémiaórán a középiskolában (a fiatalabbak beszéljenek a szüleikkel!). Gondolom nálatok is volt néha a kémiaszertárban az óra. Nálunk, ha jól emlékszem, hat hely volt kialakítva a diákoknak a kísérletezésre. Ott töltögettük az üvegflaskákba a különböző vegyületeket. Nos képzeljétek ezt magatok elé.
A végtelenségig kopott, már meghatározhatatlan színű (talán bézsre gondolhatott anno a gyártó) laminált szekrények, némelyik már nem záródik rendesen. Ormótlan réz csapok, nagy, kopott medenceszerű mosogatókkal. A bunsen égők repedezett gumicsövekkel csatlakoznak a szintén rézből készült gázcsapokhoz (tudjátok, olyanokhoz, amelyek egyre kisebb csonka kúpokban végződnek, és arra kell ráhúzni a gumicsövet). A minimális fugával rakott kopott kőlapokon látszik, sok minden kiömlött már. Fémrudakból összetákolt képződményekre tesszük az üvegedényt és meggyújtjuk alatta a bunsen égőt.
Megvan? Nos, pont így nézett ki a kutatólabor (nehezítve néhány keverőgéppel, meg olyasmikkel, amelyekre nem kérdeztem rá). Az merült fel bennem komolyan, hogy mi a fenének költenek ennyit a nyugati gyógyszergyárak a műtő-tisztaságú gyáraikra, amikor ezek szerint ugyanazt meg lehet csinálni negyedannyi pénzből. Beismerem, nem néz ki jól (sőt!), de ha ez is megfelel a célnak? Miért cserélik ki a régi gépeket baromi drága újakra? Emellett persze újra megtapasztaltam, az indiaiak igénytelenségét. Illetve korrigálok, csak a mi fogalmaink szerint igénytelenek. Nekik egyszerűen más igényeik vannak, nem is tűnik nekik koszosnak vagy szemetesnek az, ami nekünk már nagyon szúrja a szemünket. Tulajdonképpen már megszoktam, de egy gyógyszergyárban mégis nehezebb szembesülni vele. Egyébként azért az el kell ismerni, indiai viszonylatban patyolat-tisztaságú a gyár
2009.11.17. 18:11
5 komment
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
katikám 2009.11.17. 22:50:04
Mint pl. itt ma: nem látok el a – nem nevezem meg kiről elnevezett :)) – türbéig.
zdyzs 2009.11.18. 14:37:38
Egyébként leginkább az a hihetetlen számomra, hogy miért költünk mi Európában lényegesen többet egy-egy üzemre, amikor ezek szerint régebbi, olcsóbb gépekkel is meg lehet csinálni ugyanazt. Persze azt is tudom miért van, mert Európában megfizetjük a csilli-villi gépeket a termékek árában, Indiában meg senki sem.
erminavet · http://kotottpalya.blog.hu/ 2009.11.21. 21:35:54
ti
zdyzs 2009.11.22. 13:09:23
Igazad lenne ez eltérő szabályokra vonatkozóan, ha az indiai piacra gyártana a gyár amelyet meglátogattam. De nem, kizárólag exportra, pontosan azoknak a gyáraknak amelyekről Te beszélsz. És részükre ugyazokat kell teljesíteni itt is. Külön auditorok járják az indiai gyárakat, hogy ellenőrizzék, megfelel-e a termelés a szigorú elvárásoknak. És ezek szerint megfelel. A ránézésre 50 éves gépekkel is.
erminavet · http://kotottpalya.blog.hu/ 2009.11.22. 18:09:09
ti