Bár otthon szívesen és sokat vezetek (Zsuzsi), itt eszem ágában sincs a volán mellé ülni. Őszintén szólva még az anyósülésen utazás is meghaladja a tolerancia szintemet, de erre néha rászorulok. Paco ezzel szemben lelkesen vezet és már kezdi tökéletesen elsajátítani a helyi stílust. Elmaradása ott van, hogy még nem hajtja be az oldalsó tükröket, sőt, ne adj Isten még használja is. Ezen felül még egyik átkelő gyalogost sem kényszerítette életmentő futásra. Mikor múlt hét végén levezetette az autónkat Neemrana Fortba, hát azt hiszem fogytam egy kicsit a 2 órás út alatt. Mondta is nekem, hogy úgy látja, nemigen élvezem. Azt válaszoltam, hogy akkor élvezném, ha ez most egy computeres ügyességi játék lenne, nem a valóság. Eddig többek között a következőket vettem észre:

-     Az úton bármilyen jármű előfordulhat: mega kamion, teherautó, autó, motor, busz, riksa, motoros riksa, mindenféle méretű és formájú mikrobuszok, bicikli, elefánt, teve, tevefogat, ló, lovaskocsi, bóklászó tehén vagy bivaly, majom, mindenféle mezőgazdasági gépek, szénás szekerek (ezek nem egy sávot foglalnak el, hanem jellemzően a teljes úttest szélességét) és persze emberek. Mindezek jöhetnek veled szemben is a te sávodban (a legjobb eddig egy úthenger volt velünk szemben)! Ehhez adjátok hozzá, hogy az utak minősége pocsék, egyes részeken nem is igen hívnám aszfaltútnak (átmegy kavicsos földbe, vagy lyukacsos felületű), ami hirtelen fékezésre kényszeríti a sofőrt, amennyiben nem akar fejre állni.

-     Minden járművön többször annyi utas is elfér, mint amennyi elsőre fizikailag lehetségesnek tűnik. Az teljesen általános, hogy a mikrobuszok hátsó ajtaja nyitva van, és az ajtóba ill. a tetőbe kapaszkodva áll valaki (esetleg többen), erre a célra egyes járművekre speciális állóhelyet is szereltek. A vezetőfülkénél oldalt is lóghatnak, még a vezető mellett is. Emellett szinte sablonosnak tűnik, hogy sokszor utaznak az autók, buszok, teherautók tetején, ill. hogy egy teherautó hátsója tulajdonképpen csak egy ülőhely nélküli busznak tekintendő. A motorok is bámulatosak, ugyanis egy egész család felfér rá. A férfi vezet, előtte még bőven elfér egy gyerek, mögötte akár két felnőtt is. Bukósisakot csak a vezető hord, az is inkább csak Delhiben, vidéken senkin nincs. Az asszony pedig, aki egy száriban ül hátul, az oldalülésben ül (mint régen a kisasszonyok a lovon), és gyakran még nem is igen tud a férfiba kapaszkodni, mert ő viszi a cuccot vagy az ölében ül a gyerek. Meg egyébként is a sálat kell fogni, mert az minden csak nem praktikus ruhanemű egy motoron. Viszont szerintem szenzációsan néz ki, ahogy a harsány, színes, csillogó díszekkel televarrt ruháik lobognak a szélben…

-     Nem érvényes az a szabály, hogy a gyorsabb jármű haladjon a belsőbb sávban. Sokszor pont a nagy teherautók mennek belül, hogy ne kelljen kerülgetniük a jellemzően a szélső sávban haladó állatokat, motoros riksákat, illetve a forgalommal szemben haladókat. Emiatt elég nehézkes az előzés, mert lehet, hogy pont az előző találja szemben magát hirtelen egy tehénnel, vagy egy felé haladó járművel.

-     A sávok kijelölését maximum tájékoztató jellegűnek tekintik, de valószínűbb, hogy inkább csak díszítésnek. Szeretik a felfestett vonalakat a kocsi alatt tudni, sokszor olyankor is két sávot elfoglalva haladnak, amikor egyébként senki nincs a környéken.  Ez alól a dupla záróvonal sem kivétel. „Lane driving is sane driving” (a sávon belül vezetés az értelmes vezetés) hirdetik itt a táblák mindenfelé – ez magáért beszél.

-     Bár a körforgalmakban van tábla, mely egyértelműen mutatja, hogy annak van előnye, aki benne van, szerintem a gyakorlatban inkább az ellenkezője valósul meg. De a legfőbb szabály, hogy az megy, aki határozottabb, gyorsabb, netán nagyobb, vagy elszántabban megy, nem nézve a másikra. No meg aki hangosabban dudál.

-     Bárhol lehet kanyarodni, akár dupla záróvonalon is visszafordulnak.

-     Annak van előnye, akinek az orra (mármint a kocsié) elöl van. Ez a szabály felülír minden mást a KRESZben (ha egyáltalán van ilyen Indiában, nem vagyok róla meggyőződve). Szerintem ez egy nő számára kivitelezhetetlen szabály. Ki a csudának van közülünk olyan térérzékelése, hogy érezze a centis különbségeket… vagy ki tudná azt megtenni, hogy minden belső kényszerét félretéve ne nézzen rá a feléje veszélyesen közeledőre, hanem szigorúan előre nézve törtessen, mert ebből a másik majd látni fogja, hogy ő elszánt és nem fog fékezni vagy elengedni. Nemigen van itt női vezető. Ugye nem csoda?!

-     A sávváltásnál nem győződnek meg arról, hogy abban a sávban, amelyikbe át akarnak menni, éppen megy-e valaki. Ha van ott jármű, az majd úgyis dudál. Vagy fékez és elengedi. Ezért nem is kell nekik oldalsó tükör. Amelyik autónak széria tartozéka, sebaj, ott behajtják, ne zavarja őket a közlekedésben.

-     Végül megemlítem, hogy azt is el kell sajátítani, hogy úgy rázd le magadról a kéregetőket (sok az autóra boruló terhes nő, vagy gyerek karján egy kisebbel),vidéken az árusokat és bámulókat, hogy senkinek ne okozz sérülést. Anyaként rettenetes látnom, hogy a delhii forgalom rengetegében egyedül ott szambáznak az autók között az akár csak éppen járni tudó gyerekek kéregetve.

Szóval, ha tud valaki egy jó számítógépjáték-programozót, annak részletesen el tudom mondani, milyen kihívások elé állít az indiai közlekedés, szerintem egy nagyon élvezhető computer játék lenne belőle.