A Neemrana Fort Palace erkélyén kezdem a posztot írni, ahova eljöttünk Guru Nanak születésnapja alkalmából. Guru Nanak a sikh vallás alapítója. Mivel Észak-Indiában sok sikh lakik, Delhiben az ő születésnapja is ünnep. (Indiában államonként változik mi munkaszüneti nap, csak a köztársaság napja, a Diwali és Gandhi szülinapja munkaszüneti nap mindenütt, de még az államonként meghatározott ünnepeket sem tartja mindenki). Végül is miért ne, nálunk is ünnep Jézus születésnapja (noha a legújabb kutatások szerint egészen biztosan nem dec. 24-én született, csak nagyon hasznos volt „keresztényesíteni” a pogány napforduló ünnepet).

Varázslatos helyen vagyunk. Ez egy olyan palota, amelyet 1464-ben kezdtek építeni. Az itteni szokásoknak megfelelően folyamatosan építették, így most már 11 szintes. 1947-ig lakott itt a helyi maharadzsa, aztán kiköltözése után nem meglepő módon a falubeliek szétlopkodták. A múlt század nyolcvanas éveiben vette meg valaki 15.000 dollárnak megfelelő összegért és szép lassan felépített egy elbűvölő hotelt.

A korábban feltett képek a számítógép webkamerájával készültek, ezért csapnivaló volt a minőségük. Viszont végre szombaton vettem egy „rendes” fényképezőgépet (Canon 40D), egy rendes objektívvel (Canon 18-200mm), így aztán rengeteg képet csináltunk a palotáról. Önmagáért is nagyon sok lett volna, de a géppel való ismerkedés, próbálkozás még inkább megsokszorozta a készült képek mennyiségét. Ígérem azt is hamar le fogjuk tölteni.

Szóval a hotel Delhitől kb. 120 km-re van (soha nem lehet itt biztosra menni, ahogy a Lonely Planet fogalmaz: „ maps here are at best categorized as fiction”), ami az itteni tempóban nagyjából két és fél órát jelent. Ezt sikerült is megfutnunk, mert két olyan hely is volt az úton, ahol 5-6 km-en keresztül csak lépésben haladtunk. Egyébként jól lehetett jönni, bevallom töredelmesen, egyszer még a helyi maximum 90 km-es sebességet is átléptem. Na ja, van előnye a diplomata rendszámnak. De sokszor nem kísért meg a lehetőség, olyan nagy a forgalom. Azt elfelejtettem mondani, hogy most nem sofőrrel jöttünk, én vezettem. Először Delhin kívül. Én élvezem, de nagyon nagy odafigyelést kíván. Szegény Zsuzsi az anyósülésben bizony megszenvedte az utat, lehet, hogy ott én sem élveztem volna. a manőverezést a sok rozoga, de annál hatalmasabb teherautó között.

 Maga Neemrana falu olyan, mint itt a környéken mindegyik. Azaz, a mi fogalmaink szerint egy közepes színvonalú nyomortanya. A palota egy hegy oldalában épült, és elég vicces, ahogy egy kifejezetten elegáns szállodához a tehenek, kecskék, szemét és szennyvíz között kell felmenni. Aztán a szállodában egy egész más világba csöppenünk. Nyugodtan mondhatjuk, a palota önmagában is úticél. Meg is szűrik a turistákat, 500 rúpia a belépő, ha valaki csak meg akarja nézni. De talán még az is megérni, annyira jól néz ki. Lehet a recepción kérni egy audio-guide-ot (egy MP3-as lejátszó) amely körbevezet a palotában. Ennek ellenére többször eltévedtünk, annyi kis folyosó, melléklépcső, belső udvar van. Komplett labirintus. Több mint egy órát kavarogtunk. Ma reggel próbáltuk megkeresni az egyik helyet, amelyik tetszett, csak negyedikre sikerült. Nagyon romantikus.

Mi egy 5 ágyas lakosztályt foglaltunk le, de végül nem ott aludtunk, hanem a palota legtetején levő Aman Vilas (A béke helye) lakosztályban, mert akik oda jöttek volna kisgyerekekkel voltak és nagyon messze lett volna oda fellépcsőzni. Valóban, jó 6-8 perc eljutni a recepcióról a szobába, és már a recepció is a 4. szinten van a bejárathoz képest. Megszámoltuk, 136 lépcső van a recepció és a szobánk ajtaja között. A lakosztály két szintes, két fürdővel, négy terasszal. Még az egyik fürdőnek is van terasza. Egyébként is jellemző a palotára, hogy megszámlálhatatlan kis terasz, balkon és tetőterasz van. Nem jártunk mindenütt, de úgy sejtjük, minden szobának van valamilyen kis terasza. A terasz nélküli fürdőben igazi, füles rézkád van. Nagyon mókás, valószínűleg a régi időkben szobáról szobára hordhatták, mikor ki volt soron a fürdésnél.

Vacsora a szabad ég alatt, 500-600 éves falak között. Tökéletes hőmérséklet. Tökéletes hangulat. Zseniális. Még a felejthető kaját is meg lehet bocsájtani (Márpedig kajálni csak itt lehet, a környéken más nincs!) mindenki talált magának valami ehetőt. Aztán egy jó Cohiba a saját teraszunkon, lábunk előtt a kivilágított palota. Dolce vita! (Lacikám, ha még megvan a műsor, ezt is bele kellene tenni. Sőt, van még 15 másik hasonló hotel. Igaz ebből a legtöbb már XIX. és XX. századi. De van a XIV-ből is.)

Ma reggel nagy reggeli az egyik belső udvarban, olvasgatás egy pirinyó sarokszobában, aztán összepakoltunk és lementünk a medencéhez. Ugyan hideg víz, de azért fürdünk. (november 2-án, és nincs fűtve a víz) Itt fejezem be a posztot. És sajnos egy fél óra múlva indulunk haza. De nagyon megérte idáig elautózni.