Erdei iskola „indiai módra"
Most nem a szülők írnak ide a blogba hanem Kriszti és Csilla (két gyönyörű 11 éves lány :D). Az iskolánkkal voltunk egy erdei iskola-szerű túrán Rajastanban egy 25 000 népességű faluban (nem elírás, itt tényleg falunak számít!). Igaz hogy itt nem csak egy osztály ment, hanem az egész évfolyam, már aki hajlandó volt kifizetni
(60 000 forintba került fejenként). A túrán szerzett élményeinket most veletek is megosztjuk ennek a blognak a segítségével.
A faluról annyit kell tudni, hogy a mellettünk lévő megyében található és elég közel van Delhihez, bár így is majdnem 10 órát utaztunk (India nagy ország!). Bhadrawati Palace volt a hotel neve, ahol voltunk és a maharadzsa régen itt lakott, mert akkor még nem volt Jaipur és a falu (Bhandarej, ahol a hotel van) volt a „megyeszékhely”. Visszatérve az utunkra, reggel négykor indultunk a sulitól és kb. délután 2-kor értünk Jaipurba. A vonat nem volt valami luxus és bár „Gepárd” volt a neve, futva simán leelőztük volna(képzeljétek milyen lehetett a „Csiga” nevezetű :D). Mentségére legyen mondva viszont, hogy a légkondi jól működött és nem volt olyan piszkos. A vonat után még egy órát buszoztunk, majd egy szafaris kocsi szerű nyitott járgányon rögtön a hotelbe siettünk, amelyet drága nővérem mindjárt jellemez.
A hotelről annyit, hogy az sem volt valami luxus. Először is a tetőre, ahol valószínűleg az őrjáratok voltak régen, nem lehetett felmenni felügyelet nélkül +félő volt, hogy beomlik. Az icike-picike medencében sem lehetett fürödni felügyelet nélkül (Kriszti : Nem is akartunk, mert volt benne sok bogár meg egy béka is). Aztán a szobák. A mi szobánk tele volt hangyával. Egy barátnőnknél csótányok és sárga víz volt a fürdőszobában. Nálunk nem volt zuhanykabin csak egy zuhanyfej és a csap + két edény. Mi ez utóbbiakkal zuhanyoztunk, mert az mondták, hogy a zuhanyfej mindenhova fröcsköl és így feltölti a WC- t. Volt, aki nálunk zuhanyozott, mert neki sárga víz jött a csapból… Egyébként nem volt rossz, és vicces volt, hogy egy hajdani maharadzsa palotájában laktunk, de persze a régi fényűzésnek már csak kis része látszott, mivel a falak kopottak és piszkosak voltak, bár a faragások tetszettek. Ha 5-ös skála lenne, akkor egy 3-ast érdemelne.
Kriszti már megint:)
miután a szálláson berendezkedtünk és eldöntöttük, hogy 10:30-ra mindenki alszik (ez utóbbi szócsata több mint öt percet vett igénybe J) lementünk a faluba. Minden kisgyerek utánunk szaladt és fogdosott, rángatott, megbámult, az egyik osztálytársunknak azt mondogatta hindiül egy kislány, hogy „gyere, gyere, lakjál velem”stb. Elmentünk a falu vízlelőhelyeire és egy gigantikus, kiszáradt földbevájt víztartályhoz (stepwell - ez egy nagyon mély négyzetes lyuk, amelyet mindenütt lépcsők vesznek körül), ahol régen fürödtek az emberek. A faluban az utcák tele voltak tehénnel, és ebből következően tehénlepénnyel. Az utcákon továbbá nagy mennyiségű kövér sertés és sovány kutya mászkált. Szóval egyik oldalunkon a tehenek, másikon a disznók, a kutyák pedig föl alá rohangáltak a lábunk között.
Másnap is visszatértünk, immár nyolcas csoportokban és minden csoportnak az volt a feladata, hogy
a számára kijelölt falurész térképét megrajzolja bármilyen segítséget használva. A mi csoportunk egy teás bolt előtt állt le és a körénk gyűlt emberek mondták, hogy mi hol van. Munkánkkal azonban nem voltak megelégedve és felszólítottak, hogy a nagy (kiszáradt) víztartályt rajzoljuk szebbre, mivel nem felelt meg nekik a „firkálmány”, amit mi rajzoltunk.
Délután céltáblába lőttünk igazi puskával. Én 4-szer, Csilla 2-szer talált bele a táblába az 5-ből. Harmadnap megnéztük a fazekasműhelyeket és mi is csináltunk egy mini lámpát, de elég bénán sikerült. Ez után fonalból cérnát csináltunk egy gép segítségével. A pasi és a családja 12 óra munkáért 25 rúpiát kap (mindössze 100 forint!). A gép 4000 rúpia és mivel hitelre kapták, minden hónapban X rúpiát fizetnek a volt tulajnak. Már egy éve náluk van és még 7-8 évig kell fizetgetniük, mire teljesen az övék lesz. Negyednap 5 órakor felkeltettek, és elmentünk megnézni egy „Haunted city” –t, ami egyáltalán nem kísértett (pedig állítólag ez India legkísértetjárta helye). Ebédre elmentünk egy farmra és miután azt megettük, mustármagokat ültettünk és gazoltunk. Utána teve húzta szekereken hazamentünk a hotelba (a mi tevénket Pepsi –nek hívták). Ötödnap elmentünk Jaipurba és megnéztünk egy asztronómiai parkot, amit az egyik asztronómus királyuk épített. Többek között itt van a világ legnagyobb napórája. Ezután elmentünk egy múzeumba, amelyben az egyik maharadzsa cuccait őrizték. Voltak ott fegyverek és szövetek (köztük a 7 láb magas, 4 láb széles és 320 kg súlyú maharadzsa pizsamagatyája). Utána mindenki vehetett szuvenírt magának.
Ugyan délután 2 felé elindultunk hazafelé, ennek ellenére is csak éjjel ½ 2-re értünk haza.
Kriszti & Csilla
katikám 2009.10.11. 20:12:13
katikám 2009.10.11. 20:13:58
No de itt van vki, aki nálam jobban tud írni.
Erre a magyar íróra másért kellett rákeresnem ma; és érdekességnek küldöm (inkább felnőtteknek), hogy más hogyan éltem meg nemrégiben ugyanezeket a mogul műemlékeket: www.korosizoltan.com/component/option,com_myblog/Itemid,68/?lang=en
Kelma 2009.10.11. 23:53:53
Irigyellek Benneteket, ez jó túra lehetett, az apróbb nehézségeket, meg hamarosan észre sem fogjátok venni. (szocializáció kérdése. :)) Az lenne a kérésem, hogy legyetek tekintettel az olyan öreg emberekre, mint az apátok, meg a baráti köre, és használjátok a megszokott betűméretet, mert látjátok, mellettem a Kati néni is alig tudta elolvasni a bejegyzést.
Csók nektek, Sanyi bácsi
zdyzs 2009.10.12. 16:27:49